Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-159

24i Az országgyűlés képviselőházának 159. ülése 1928 április 25-én, szerdán. arra, hogy itt kellő óvatossággal kell eljárni, mert vonalaink rövidségénél fogva sok tekintetben nem várhatunk nagyon sokat a tarifa leszállításától az export szempontjából, ellenben igenis a vasutakat a legnehezebb helyzetbe hozhatjuk, úgyhogy ezt csak érett megfontolás alapján kell megtenni ott, ahol arra szükség van, ahol ez jogosult. (Sándor Pál: Ugy van!) Ezzel kapcsolatosan Beck igen t. képviselőtársamnak egy megjegyzésére kell még reflektálnom, amelyben azt mondja, hogy mi gyorstehervonatokat állítottunk be, amelyek a portékát nyugatról tranzitóban átviszik keletre. Ez tévedésen alapszik, a számbeli Összeállítás az, hogy az áruforgalom összesen 21-3 millió tonnát tett ki; ebből tranzitó-áru volt 534.500 tonna, vagyis 2 és fél %. Ezt sajnálatos körülménynek tartom, mert teljesen azon a nézeten vagyok, hogy a tranzitó-forgalmat, amennyire lehet és nem ütközik egyéb közgazdasági érdekekbe, elő kell mozditani, és különösen arra kell törekedni, hogy a tranzitó-forgalom ne kerüljön el bennünket, mert mit érünk azzal, hogyha elzárjuk vasutainkat a tranzitálás elől, a balkáni ügyfelek pedig megtalálják útjukat Ausztrián és Csehországon keresztül (B. Podmaniczky Endre: Volt rá eset!) úgyhogy mi egyszerűen hoppon maradunk; a portéka kimegy, s a viteldíjakat nem mi élvezzük, hanem mások. Ez helytelen politika volna. De nyugatról keletre összesen csak 96.000 tonna megy, ami olyan csekély mennyiség, hogy e miatt mi természetesen külön gyorstehervonatokat nem tartanánk fenn. így valami félreértésen alapulhat, amit Beck t. képviselőtársaim mondott, mert itt semmiféle aggodalomra ok nines. Ellenben igenis az egész forgalomnak javitása végett arra törekszünk, hogy a vasúti kötelékeket minél jobban fejlesszük, mert ezzel egyszerűsítjük az egész adminisztrációt, sőt bizonyos olcsóbbodásokat is tudunk elérni. Van már magyar—osztrák, magyar—cseh, az igen fontos magyar—adriai, azután a cseh— adriai, a magyar—lengyel, az osztrák—magyar —román, a német—magyar—román kötelék, és tárgyalás alatt áll a kötelékeknek egész sorozata. Ezek között különös fontosságú az adriai kötelék, emelynek eredménye abban volt, hogy Magyarország adott vonalain 30—35%, Jugoszlávia 15—20%, s az olasz vasutak 25—30%-os kedvezményt. Magábanvéve ez az eredmény nem mondható kedvezőtlennek, a háború előtti fiumei relációval szemben azonban még igen hátrányos, mégpedig azért, mert akkoriban a fiumei forgalom érdekében áldozatokat hoztunk, s erre a vonalra a kikötő érdekében ráfizettünk. Most a vonal kettészakadt, és nagy obik része már nem is áll a mi ellenőrzésünk alatt, a kisebbik részen pedig lehetetlen teljesen paralizálni ezt az egész veszteséget, úgyhogy itt nagy nehézségek vannak. Ezek a nehézségek megint annak a szétszaggatottságnak jelenségei, amelyet minden téren Európaszerte látunk r a gazdasági .: életben. Megjegyzem egyébként, hogy a német tarifa lényegesen drágább a miénknél, úgyhogy ehhez a kérdéshez csak a legnagyobb óvatossággal szabad hozzányúlni. Engedtessék meg, hogy most még egészen röviden áttérjek a beruházások kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) Azt a vádat hallom némely oldalról, hogy mi most helytelen politikát követünk a beruházásokkal. '• Egy évvel, vagy mondjuk másfél évvel ezelőtt a harc mindig azért folyt, hogy ezeket a beruházásokat igenis csináljuk meg. Amikor most már ezek a beruházások megvannak, jönnek az ellenkritikák és ellenvélemények, hogy helytelen gazdasági politika az, amelyet követünk. (Fábián Béla: Az a kérdés, milyen célra történnek ezek a beruházások!) Valóban ott van a lényeg. Amenynyiben az én tárcámról van szó, — csak a saját tárcámmal akarok foglalkozni — azt hiszem, nem érhet bennünket az a vád, hogy olyan beruházásokat végeztünk volna, amelyek nem jogosultak. Ellenkezően, valamennyien olyan célt szolgáltak, amelyek nézetem szerint az ország produktivitása szempontjából közvetlenül, vagy legalább is közvetve érezhetők. (Fábián Béla: Az Államvasutaknál is?) Az Államvasutaknál is. (Fábián Béla: Majd leszek bátor adatokat előhozni!) Méltóztassanak megengedni, hogy ezeket az adatokat egy kissé én is felhozzam. (Derültség a jobboldalon.) A pénzügyministeriumtól vett összeállitások szerint, ahol ezek az adatok hivatalos formában is összefutnak, az 1924/25. évtől, tehát a szanálási évtől kezdve, beleszám it va már az 1928/29, évet is, — amennyiben ebben az évben is tervbe vannak véve ilyen beruházások — utakra és hidakra felhasználtatott 68*4 millió pengő. A légiforgalom fejlesztésére, — amely most erélyesebb tempóban indulhat meg, (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) mert a párisi egyezmény felszabaditott bennünket — összesen 11-6. millió pengő lesz fordítva előreláthatólag, — ez nem végleges, mert hiszen az 1928/29. évre; még engedélyezve nincs, (Jánossy Gábor: Kevés!) de a terv szerint ennyit fog kitenni — azután ipari oktatás és tárcastatisztikai hivatal céljaira, stb. ötmillió pengő, egyéb címeken pedig 107 millió pengő fog felhasználtatni, úgyhogy összesen a tárcámnál 956 millió fog rendelkezésre állni az év végéig. Ez az öszszeg kissé magasabb, mert nem tudtunk mindent felhasználni^ az utolsó fillérig és amit utána lehetett még beszerezni, az nem kompenzálta ezt egészben, de mégis nagyjából 95 millió pengő az, ami ebben az egész időszakban a tárca rendelkezésére állott, ahol természetesen a legnagyobb tétel az ut. A Máv-nál 126 millió pengő, a postánál 82 millió pengő és az állami gépgyáraknál — a forgótőkét is beleszámítva — 25 millió pengő ez a beruházás, úgyhogy összesen 329 millió pengő fog rendelkezésére állani a kereskedelemügyi tárcának és az üzemeknek. Ebből már is felhasználtatott 223 millió pengő. Ezek igen lényeges összegek, amelyek mindenesetre hozzájárultak a gazdasági életnek a fellendüléséhez, (Fábián Béla: Szépen van fellendülve itt a gazdasági élet!) Mi volna akkor, ha ezt nem tettük volna? (Kun Béla: Még rosszabb volna a helyzet! — Ugy van! Ügy van! a jobbóldalon és a középen.) Én ezeket az adatokat kissé csoportositottani és a következő eredményre jutottam; Az eddigi: főbb létesítmények — a mostani Programm még nincs benne — ipari jellegűek. Kocsikra és motorkocsikra felhasználtatott 42 millió pengő. Kérdem, kidohott pénz-e az. amikor kocsikra és motorkocsikra adunk ki pénzt? Beszereztünk 200 darab személykocsit, 2354 darab teherkocsit, 10 kazánfütőkocsit, 24 motort. 23 motorpótkocsit és egyéb kisebb tárgyakat. (Fábián Béla: Valami hiányzik még ezekből a kimutatásokból: a luxuskocsi, amelyet a vezérigazgató ur részére méltóztatott csináltatni!) A vezérigazgató ur részére nem csináltattam luxuskocsit. (Fábián Béla: Nem méltóztatik tudni róla?) Nem. (Fábián Béla: Majd leszek bátor tudomására hozni! Négy milliárd koronába került. — Zaj. •— Elnök csenget.) Ha van ilyen luxuskocsi,