Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-159

24Ö Az országgyűlés képviselőházának összeszedni és a kérdéseik megvitatására össze­hozni, (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a bal­oldalon.) ha félig-meddig tűrhető eredményeket akarunk elérni. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon. — Jánossy Gábor: De minél előbb!) Ezzel kapcsolatosan még csak annyit aka­rok mondani, hogy a vám-nivó, vám-konstruk­ció kérdéseit nem akarom bolygatni, épen azért, mert mindazok a számitások, amelyeket hallottunk, összeegyeztetésre szorulnak és a ministernek nem feladata, hogy egyéni véle­ményeket nyilvánítson ilyen kérdésekben, (Ugy van! jobb felől.) hanem hogy arra törekedjék, hogy az egyéni véleményekből az objektiv igazság minél tisztábban és minél gyorsabban kikristályosodjék. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Csák egy megjegyzést méltóztassék mégis megengedni és ez az, hogy odakint tulajdonké­pen az első, aki csatasorba állította a külföldet ellenünk, Morrison Bell volt, az ő hires térképé­vel, amely a különböző vámtételeket az or­szághatárokba berajzolta és rájuk kikonstru­ált egy olyan várat, amelyet bevenni csak erő­szakkal lehet. Az egész Morrison-félle eljárás­hoz kételyek férnek, hiszen a szakemberek rá­mutattak arra, hogy egy ország vámnivóját egyetlen számban kifejezni egyáltalában nem is lehet. Bizonyos összehasonlitásokat ilyen át­lag számokkal elvégre lehet csinálni. És most mi derül ki? Az, hogy a térkép szerkesztésének alapjául szolgáló számitásokba bizonyos hibák csúsztak be és^ egy levélváltásban maga a szerző rektifikálta az Ő nézeteit és még a cseh szerződés életbelépte előtt, amikor tehát nagy általánosságban az autonóm vámtarifa tételei voltaik érvényben, már a következő «megállapí­tásokra jutott. Magyarországban egy kulcs sze­rint, amely bizonyos percenteket fejez ki, — hogy hogyan keletkezhettek, az igazán mellé­kes, a számok összehasonlitása az, amit itt meg akart csinálni — a vámteher 19-5%, Cseh­szlovákiában 19'%, Jugoszláviában 20%, Romá­niában 21%, — Románia máris emelte — Len­gyelországban 21-5%, — azóta szédületesen emelt ez az: állami. — és Ausztriában 14%. Ausztriában igaz, hogy csak 14%, Ausztria azonban belátta, hogy helytelen utón indult el. Én attól tartóik, hogy helytelen irányban keresi a korrekciókat, azonban már a harma­dik vámnovellát adta be, amely vámemeléseik­kel járt és ezek a vámemelések azok, amelyek a mezőgazdasági produkciót náluk talán vé­deni fogják, ami nagy kérdés, ránk nézve azon­ban mindenesetre nagy bajt jelentene és én nem hiszem, hogy ez az áldatlan harc akár az egyik, akár a másik félre valami különös elő­nyökkel járna. (Ugy van! jobbfelől.) Ennek következtében nyugodt lelkiisme­rettel mondhatom, hogy vámterhünk nem ha­ladja meg azt a mértéket, amelyet a többi ál­lamban látunk. A konkurrencia szempontjából ez elvégre is fontos dolog, mindamellett kész­séggel elismerem azt, hogy korrekciókat lehet­ségesnek tartok, de csak azon az utón, amely ezeknek a korrekcióiknak kihatását az egész vonalon előre látja. Különösen tartani kell attól, hogy ez a korrekció — egy jelszó hono­rálása, — nem hozza meg a várt eredményt az egyik irányban, de váratlan eredményt, exisz­tenciák lekaszabolását jelenti, ami azután olyan baj, amelyet igen nehéz utólagosan re­parálni. , A megkötött 'kereskedelmi szerződések nem hozták meg a várt eredményt, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) ezt megállapíthatjuk, kü­159. ülése 1928 április 25-én, szerdán. lönösen nem hozták meg az export oldalon, az import oldalon pedig egész váratlan özönt zú­dítottak reánk, (Ugy van! jobbfelől.) amelynek konzekvenciáival szembe kell néznünk. Noha természetesen olyan adatokra hivatkozhatom, amelyek közkeletűek, méltóztassék megen­gedni, hogy mégis egypár gondolatot fűzzek ehhez. Külkereskedelmi mérlegünknek össze­állitása 1920-tól 1927-ig egészen sajátságos je­lenségeket mutat. 1920-ban természetesen cse­kély forgalom volt a maga egészében,-mert hi­szen akkor még bizonyos tilalmak állottak fenn. A hiány már ekkor 293 millió volt. 1921-ben ez a hiány 309 millió, 1922-ben 243 millió. Ez a hiány 1923-ban a behozatalnak erő® megcsökke­nése folytán kivitelünknek egy kis emelkedésé­vel lement 99 millióra, úgyhogy az 1923. év eb­ből a szempontból, a kereskedelmi mérleg pasz­szivuma szempontjából, kedvező volt, de nagyon csekély forgalmat mutatott a maga egészében. 1924-ben megváltoznak a számbeli adatok. Amig például 1923-ban a behozatal 491 milliót repre­zentált, ez 1924-ben, amikor pénzünknek már stabil értéke volt, felszökött 815 millióra, kivi­telünk pedig 392 millióról 667 millióra. A beho­zatal már akkor is lényegesen emelkedett és a passziva 148 milliót tett ki. Ez, azután 1925-ben a. legkedvezőbb értéket érte el. Ebben az évben ugyanis 46 millióra ment le a passzivitás. Ez olyan érték, amelyet már igenis tűrhetőnek le­het tekintenünk. Behozatalunk 858 millió, kivi­telünk 812 millió volt. Ez volt 1925-ben. A kereskedelmi szerződések tárgyalása az autonóm vámtarifa életbeléptetése után rögtön megindult. Hogy nagyobb spácium volt az első kereskedelmi szerződés megkötése és az auto­nóm vámtarifa életbeléptetése között, annak oka nem mesterséges elhúzás volt, nem a gyár­iparnak megint valamilyen machinációja, ha­nem az a körülmény, amelyet most itt látunk. Látjuk, hogy mit jelent ma kereskedelmi szer­ződéseket tárgyalni és megkötni. Hiszen refe­renseink minduntalan hazautaznak, mi össze­hivjuk a vámpolitikai bizottságot, megadjuk az instrukciókat, akkor megindulnak tovább a tárgyalások és ez igy megy tovább is, úgyhogy bizonyos idő eltellett, amikor még nem volt szerződésünk, a vámok lefaragása tehát nem következett be. Ezért azonban nem a magyar kormány, nem a magyar oldal a felelős;, hanem az a körülmény volt ennek az oka, hogy ilyen szerződéseket, sajnos, gyorsabban nem lehet el­intézni, mert tárgyalásokról és nem diktátu­mokról van szó. Mégis mi azóta a jelenség 1 ? Exportunk körülbelül ugyanazon a nivón ma­radt, itt tehát magában véve még nem mutat­koznék valami aggasztó jelenség. Hogy ezt az exportot fokoznunk kell, ez magától értetődő, de exportunkban nem mutatkozik nagy esés. 19.25-ben exportunk 812 millió pengő volt, 1926-ban 870 millió és 1927-ben 800 millió. Van tehát ugyan valami visszaesés az 1927-es évben, de azt nem lehet olyannak mondani, amely ka­tasztrofális volna. Ellenben 1925-ben a behoza­tal 858 millió, 1926-ban 952 millió, 1927-ben 1147 millió, (Mozgás jobbfelől.) vagyis egymilliár­don felül vagyunk a behozatali oldalon. Nem kivitelünk csappant meg, (Ugy van! Ugy van!) hanem a behozatal emelkedett olyan óriási mó­don, hogy ezt már igazán komoly jelenségnek kell tekinteni, (Ugy van! a jobboldalon.) noha természetesen megvan ennek a magyarázata. Isten óvjon áttol, hogy ez az arány fenmarad­jon, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) mert ezt egyszerűen nem birjuk el. (Jánossy Gábor: Ebbe belepusztulunk!) Biztosra veszem, hogy i

Next

/
Oldalképek
Tartalom