Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-158

230 Az országgyűlés képviselőházának E helyett, ahogyan előbb utaltam rá, mit látunk a többi állam részéről ? Nemcsak a gazdag Amerikának, hanem a kicsiny szegény Dániának is ott van helyben a megfelelő személyzete és meg vannak az összeköttetései, amelyek vévén, talán még mielőtt közhírré válik és nyilvánossá lesz, tudja, hogy milyen nagy cégek készülnek megrendelésekre, milyen nagy közszállítási igénylés áll elő, s rövid úton informálja országát, az illetékes ipart úgy, hogy kellőképen, versenyképes formában és tempóban fel tudja venni a versenyt a többi állammal. Ebben eddig bennünket mindig megelőzött a többi állam. Életbevágóan fontos feladata lenne ennek a szervezetnek az export finanszírozása és támogatása is. (Görgey István előadó : Ugy van !) Itt nem csupán az előlegezésre gondolok, külföldi cégekre szóló váltók leszámítolására és folyószámlákra, bankhitelekre és egyebekre, hanem gondolok arra, hogy kivitelünket elsősorban és főképen azokra a piacokra kell irányítani, amelyekről Curtius német gazdasági minister ur úgy nyilatkozott, hogy ezeket épen azért kell erős exportszervvel behálózni, mert ezt k azok az országok, amelyek csekély anyagi erejüknél fogva rászorulnak a- hitel igénybevételére, nem képesek mindjárt készpénzért átvenni az árut. A balkáni államok, amelyekről csak nemrégen hallottunk egy igen okos, közgazdasági társasági előadást, — amelyet talán helytelenül »Európa racionalizálásának« nevezett el a szerzője, — tényleg azok a gyarmatai Európának, amelyeknek megnyerése és ipari cikkekkel való ellátása egyelőre az egyedüli lehetőség arra, hogy megfelelő exportpiacokat teremtsünk magunknak. És ha ezek az egyedüli exportlehetőségek épen azok, ahol erős hitelezésre van szükség, akkor ez fokozottabban indokolja, hogy nekünk olyan szervet kell létesítenünk, amely szerv e ki hitelez és lehetőségeit anyagi erejénél fogva teljesítheti. (É énk helyeslés jobbfelöl.} Feltétlenül belekapcsolandó ide az exporthitel biztositásának kérdése is. Ezt a problémát minden olyan ország, amelyik egyáltalán a kezébe vette az export megszervezését, bekapcsolta az export problémájába. Angliában az állam maga látja el ; az állam nagy segélyt nyújt Németországban is ; Ausztriában tudomásom szerint most készül az a törvény, amely finanszirozni kivánja az állam részvételével ezt a kérdést. Nekünk állami segítséget kellene adnunk — és ezt nem szabad eltagadnunk — elsősorban mezőgazdasági exportunk finanszírozására. Meglepetéssel olvastuk csak ma, hogy a szövetkezeteknek finanszírozására 80—90 millió pengőt áldozott a magyar állam a forradalom óta. (Forster Elek : Többet !) Nem akarom ezzel azt mondani, — s a földmivelésügyi tárca keretében lesz helye, hogy ezzel foglalkozzunk — mintha ez az egész összeg elveszett volna, csak jelezni akarom, hogy ha ezeknek a, többé-kevésbbé elveszett összegnek feláldozására a magyar kormány hajlandó volt, ugy lehetetlen, hogy amikor iparunk, de iparunkkal karöltve mezőgazdasági termelésünk exportjának lehetőségeiről van szó, egy ennél a horribilis összegnél minimálisan csekélyebb összegnek megszavazását megtagadja és ezzel a limine, gyökerében elejét vegye annak, hogy egy megszervezett, céltudatos és eredménnyel kecsegtető exportakció lehetővé tétessék. (Élénk helyeslés minden oldalon,) T. Képviselőház ! Itt végeredményben is nincs óriási összegek invesztíciójáról szó. Tudomásom van arról, hogy abban a pillanatban, amikor a magyar ipari és mezőgazdasági export megszervezésének gondolata komolyan felmerült Magyarországon, a külföldi export-hitelbizto>itással foglalkozó biztosítási intézetek rögtön érdeklődni kezdtek a doloi? iránt s olyan érdeklő158. ülése 1928 április 24-én, kedden. dést tanúsítottak és olyan hajlandóságot mutattak, hogy a hitelezési kockázatnak a

/

3-át hajlandók volnának vállalni és miután legalább is V

3-át az exportőröknek volna kötelességük vállalni, az államra magánál a hitelbiztositásnál más feladat nem maradna, mint csak a politikai kockázatnak remélhetőleg ideális elvállalása, ami nem áll egyébből, mint a forradalmak, vagy háború esetén bekövetkező előre nem látható események kockázatának viselése. Mikor azonban ezzel a témával végzek, egyet ki kell emelnem és ez az, hogy nézetem szerint egy ilyen export-megszervezés csak akkor fog sikerrel járni, ha az a turáni átok, amely gazdasági életünkben is ma mind gyakrabban üti fel a fejét, és amely ma az export megszervezése terén is a mezőgazdasági és ipari érdekeltség között már is mutatkozik, megszűnik, és megérti egymást mind a két tényező, megérti azt, hogy önmagának árt akkor, amikor esetleg kicsinyes szempontoktól vezettetve meg akarja akadályozni, hogy a másik termelőág is ugyanilyen előnyökhöz jusson, és ez által nem csupáu azt akadályozza meg, hogy a másik részesüljön ebben, hanem önmaga érdekeinek is a favágója le*z. (Ugy van! Ugy van! Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) T. Képviselőház! A másik témakör, amelyre át akarok térni, az államvasutak tarifapolitikája. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Kétségtelenül cl 'kell ismernem, hogy tarifális tekintetben az államvasutak az utóbbi esztendőkben lényeges haladást tettek a közérdek szempontjából. Az a meg nem értés, amely azelőtt fenforgott, ina már nem tapasztalható olyan mértékben, sőt nagy jóindulat, rokonszenv és melegség látszik ezen a téren. Egy alapvető bajban szenved azonban az egész magyar államvasút intézménye és ennek az alapvető bajnak természetesen ki kell sugároznia magára a tarifáris politikára is. A kölcsön megkötésekor belementünk abba, hogy a magyar államvasutnak egy önmagában is rentábilis szervezetnek, egy öncélú lénynek kell lennie, amelynek elsősorban gazdasági aktivitását kell szem előtt tartania és a többi céloknak háttérbe kell szorulniok. Ezzel szemben innen, a törvényhozás terméből nyomatékosan kell rámutatni arra, hogy a magyar államvasutak is csak egyik eszköze, egyik tényezője lehet annak annak a mindenek fölött álló célnak, amely nem lehet egyéb, mint a gazdasági élet összességének minél céltudatosabb kiszolgálása, amelyet tehát a maga egészében tarifális politikájában is egyedül egy célnak kell vezetnie, annak, hogy ő a minél olcsóbb és minél tökéletesebb termelésnek szolgálatában álljon. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) . Az igen t. kereskedelemügyi minister urnák teljesen igaza volt akkor, amikor a pénzügyi bizottságban azt mondotta, hogy logikusan vagy azt mondjuk,-hogy a Máv. kommerciális üzem és akkor a rentabilitás a fő és a többi szempontoknak háttérbe kill szorulniuk, vagy nem kommerciális üzem és akkor az államérdek fűzhet hozzá jogos igényeket. Épen azért kell itt nekünk leszögeznünk azt az álláspontot, hogy az államvasutnak sem lehet más célja és rendeltetése, mint hogy a kommerciális szempontoknak háttérbe szoritásával a beléje fektetett tőkék egész anyagi és erkölcsi erejét a közérdeknek, az állam gazdasági céljainak szolgálatába bocsássa. Ezért megfelelő tarifamérsékléssel mindent meg kell tenni elsősorban is arra, hogy az elszakított területeket minél közelebb hozzuk magunkhoz. (Ugy van ! a középen.) Ezeket az elszakított területeket úgyis nehezen tudjuk bizonyos lelki és gazdasági rokonságban tartani, és a kedvezőtlen kereskedelmi szerződések is mindent