Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-158
Àz országgyűlés képviselőházának 158. ülése 1928 április 24-én, kedden. 217 eljárnunk ezeknél a kérdéseknél, de maguk a költségek sem olyan horribilisek, hogy azokból az összes dolgozó tömegek helyzetét ki lehetne reparálni és az általános nyomoron valamir képen segíteni tudnánk: Ezek az intézkedések pedig szükségesek arra, hogy ezek a hajók megfelelő modern fel szerelésüek legyenek, mert ez annak a rendészetnek és közbiztonságnak szempontjából, amely a folyamőrségre van bizva, szükséges ahhoz, hogy a folyamőrség lelkiismeretesen tudjon eleget tenni ennek a kötelességének. Kérem tehát, méltóztassék az erre vonatkozó rovatot változatlanul elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítóin. Kövíekezik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a folyamőrségi építkezések költségeire felvett rovatot elfogadni, igen vagy nem'? (Igen!) A Ház a rovatot elfogadta. Következik: Bevétel. Rendes bevételek. Szabó Zoltán jegyző (olvassa): Bevétel. Rendes bevételek. Hajóvizsgálati és csónaknyilvántartási díjak 20.000 P. Elnök: Megszavaztatok. Következik a 7. cím. Szabó Zoltán jegyző (olvassa):!, cím. Nyugellátások 17,644.650 pengő. (Strausz István szólásra jelentkezik.) Elnök: Strausz István képviselő ur kivan szólni,. Strausz István: Igen t. Ház! Ennél a címnél nekem feltűnik, hogy az igen t. minister ur a nyugellátásokra megkívántató fedezetet több mint 3 millió pengővel emelte. Az indokolásban azt méltóztatik kiemelni, hogy az emelés oka elsősorban az, hogy 10%-kai emeltettek általában az ellátások, s e mellett 768 egyen részére kellett .a fennálló nyugdíjtörvények alapján ellátást utalványozni. Az igen t. minister úrtól a jövőre nezye csak azt kérem, hogy az ilyen nagy emelkedésnél méltóztassék megjelölni, vájjon milyen allásbeliek, átlag milyen szolgálati idővel és mily okokból nyugdíjaztattak, mert em>ö adatok hiányában a ' Képviselőháznak nem áll módjában érdemleges bírálatot gyakorolni a költségelőirányzat emelése felett. (Helyeslés.) Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A belügy minister ur kivan nyilatkozni. _ Seitovszky Béla belügyminister: T. Képviselőház! Az a normálisnál magasabb emeheedes, amely a nyugellátások címénél mutakozik, a fennálló szabályok szerint történt, nagy ob barányu nyugdíjazásoknak következménye, amely szabályoknak megváltoztatása és általában a szükséges rendelkezések megtétele folyamatban van, s oda fogok hatni, hogy ennél a kérdésnél a takarékossági elvek a jövőben a legszigorúbban és legrigorózusabban tartassanak be. ' . , , > i Méltóztassanak ezt a kijelentésemet tudomásul venni és a címet eredeti összegében elfogadni. (Helyeslés.) ; ' . Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A cím meg nem támadtatván, határozatkép kimondom, hogy a Ház a címet elfogadta. Ezzel a Ház a belügyi tárca költségvetését részleteiben is letárgyalta. Az ülést 10 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Következik a kereskedelmi tárca költségvetésének és vele kapcsolatban az állami üzemek költségvetése: XIX.. XX. és XXI. fejezetének tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Görgey István előadó: T. Ház! A most folyó költségvetési vitasorán.aszónokok nagy része mutatott rá azokra a gazdasági jelenségekre, melyeket mindnyájan ismerünk. Egyre sürgetőbben kívántuk és kívánja a közvélemény is a kormány segitő kezének beavatkozását ugy a termeles fokozása és racionalizálása v mint főleg az értékesítés megszervezése terén. Én szükségtelennek tartom, hogy a mindnyájunk által jól ismert gazdasági bajokra részletesebben rámutassak és azokat itt részletesen ismertessem. Hiszen azok mindnyájunk előtt ismeretesek. Csupán egy körülményre kell itt, — mielőtt a kereskedelmi tárca : költségvetését részleteiben ismertetném — rámutatnom, és ez az, hogyha egy gazdasági organizáció egészséges, az egészséges fejlődés abban jelentkezik, hogy a termelés és értékesítés harmonikusan fejlődik és ilyenkor nem szükséges semmiféle kormányzati beavatkozás, semmiféle kormánytámoga tás és irányítás, hanem a fejlődés legbiztosabb előfeltétele a legteljesebb gazdasági szabadság. Ugyanakkor azonban meg kell állapi tanom azt, hogy amikor a mostani gazdasági krizis jelei mutatkoznak, sőt mondhatom egészen határozottan, hogy már benne is vagyunk ebben a gazdasági válságban, akkor ezt a gazdasági válságot a mi szegény közgazdasági életünk nem képes állami támogatás és a kormányzat jóakaratú irányító tevékenysége nélkül kiheverni. Ilyenkor tehát igenis szükséges, mégpedig égetően szükséges, hogy a kormányzat idejében megtegye mindazokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a termelés a gazdasági krízisből kilábaljon és azt átussza. Én azt hiszem, hogy amidőn a magyar kormány költségvetését tárgyaljuk, a költségvetési adatokból is világosan láthatjuk azt a gazdaság-politikai irányt, amelyet a kormány követni óhajt s azokat az intézkedéseket, amelyeket megtenni szándékozik, hogy a gazdasági bajokon enyhitsen. Én azt hiszem, hogyha a közvélemény látni fogja a kormányzat ez irányú céltudatos és, — aláhúzom — kellő időben váló helyes intézkedéseit, akkor az a ma talán oktalan és túlzott pesszimizmus egycsapásra meg fog szűnni, mert ebben az országban megvan minden előfeltétele annak, hogy ezeket a súlyos gazdasági válságos időket is kiheverhesse és hogy az egészséges fejlődés meginduljom. Ehhezi azonban, amint emiitettem, a kormányzat kellő időben való intézkedése szükséges. Ez a gazdasági válság, amelyről ma itt beszélünk, nem speciális magyar jelenség, mert hiszen ez a háború utáni eseményeknek szükségszerű folyománya, folyománya annak a termelési és fogyasztási anarchiának, mely a háború után bekövetkezett, Magyarország speciális helyzeténél fogva azonban ez a válság természetesen nálunk hatványozottabban jelentkezik. Minthogy pedig mi agrárország vagyunk, a krizis pedig elsősorban az értékesítési nehézr ségek folytán 'keletkezett, természetes, hogy nálunk a válságot elsősorban és a legsúlyosabban a mezőgazdaság érzi meg. Nem mi vagyunk a hibásak abban, hogy az értékesítési lehetőségek ilyen nehezek lettek, hanem oka ennek az összes európai államok által a háború után inagugurált az az elzárkózó gazdaságpolitika, amely ahelyett, hogy a minden országban ész-
