Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-158

210 Az országgyűlés képviselőházának a fegyverviselésre és egyenruhaviselésre jogosultakat lehet figyelembe venni. (Scitovszky Béla belügyminister: Ugy van!) Én a többieket nem sorakoztathatom a szent Domonkos-rend tagjaihoz, azok is valamennyien a rendőrség tagjai. Nem lehet tehát akkor a minister urnák azt mondania, hogy valótlan adatokkal a képviselőházat és a közvéleményt félre akarom vezetni, mert a katonaságnál hiába van valaki a konyháiba vagy a cipészüzembe beosztva, végeredményben mégis csak a katonai létszámhoz tartozik és nem lehet abból a létszámból kivenni. Ugyancsak nem lehet azt itt felsorakoztatottakat sem kivenni a rendőrség létszámából. Épen azért én annak idején, amikor a rendőrség létszámát 11.385-ben jeleztem, a való tényállásnak megfelelő adatokat tártam ide a Képviselőház elé. Amidőn ezt ilyen adatokkal igazolom, csak annyit kivánok megjegyezni a rendőrség működéséről, hogy a minister ur a tárca általános vitájának végén nagyobb beszédet mondott és e beszéd keretében kilátásba helyezte azt, hogy éberül fog őrködni azon, hogy mindenki, aki rendelkezése alá tartozik, jól lássa el munkakörét, és hogy az adófizető polgárok pénzét élvező tisztviselők ugy végezzék el munkájukat, hogy azt kifogás ne érje. Bátor vagyok produkálni ismételten egy legfrissebb rendőri ténykedést, amelyhez hasonlót már idetártunk az általános vita során és akkor azt mondotta a, minister ur, hogy egy-két esetből nem lehet még megitélni az egész helyzetet. Én nem is akarom az egész helyzetet megitélni, csak azt akarom produkálni, hogy nem szórványos, hanem mindenfelé megmutatkozó jelenség az, hogy a rendőrhatóságok nem állanak egészen hivatásuk magaslatán, vagy pedig- nem olyan módon szolgálják ki az adófizető polgárokat, mint ahogy azt a törvény értelmében is joggal elvárhatnák. Itt van kezeim között egy erkölcsi bizonyítvány és annak tartalmára hivom fel a belügyminister ur figyelmét. A m. kir. államrendőrség hódmezővásárhelyi kapitánysága állította ki 2822/1928. szám alatt és igy hangzik (olvassa): »Erkölcsi bizonyítvány. A m. kir. államrendőrségi hódmezővásárhelyi kapitánysága ezennel igazolja, hogy Takács Ferenc, született 1893 október 22-én. 34 éves, református vallású, hódmezővásárhelyi születésű, nős. kőmives foglalkozású hódmezővásrbelyi lakos a büntetett előéletű egyének nyilvántartásában nem fordul elő, (Peyer Károly: Tehát se nem zsidó, sem nem volt büntetve!) a kommunizmus idejében a szociáldemokrata párt titkára, a szovjettanács tagja volt.« (B. Podmaniczky Endre: Nem elég!) Mi köze az erkölcsi bizonyitványnak ehhez? A törvény szerint nem is szabad beleírni, csak büntetendő cselekményt! (Élénk ellenmondások a jobboldalon. — Kun a P. András: Ez mindent megmond! — Nagy zaj.) Midőn az erkölcsi bizonyítvány egyik része megállapítja azt, hogy a büntetett előéletű egyének nyilvántartásában nem fordul elő, akkor nincs joga annak a rendőrhatóságnak pótlólag olyasmit belevenni (B. Podmaniczky Endre: Hogyne volna! — Peyer Károly: A törvény szerint -nincs joga! Ez nem vitás!) amivel tendenciózusan árt annak, aki erkölcsi bizonyítványt igénye!. (Csák Károly: Nagyon rosszul tette volna, ha bele nem írja!) Amikor ilyen hatalmas összegeket hasítunk ki az állam bevételeiből a rendőrségi intézmény fentartására. akkor joggal elvárhatjuk, joggal követelhetjük meg, hogy a rendőr158. ülése 1928 április 24-én, kedden. hatóság is álljon a helyzet magaslatán és törvényellenes cselekményeket ne kövessen el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Kuna P. András: De igazat mondott a rendőrség!) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Senki feliratkozva nincsen. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. Kivan a belügyminister ur nyilatkozni? Scitovszky Béla belügyminister: Igen! Elnök: A minister urat illeti a szó! Scitovszky Béla belügyminister: T. Ház! Engedelmet kérek, a pillanatnyi várakozásért, de felvilágosítást kértem. Kabók képviselő ur felszólalására azt kiváuoni megjegyezni, hogy ugy a csendőrségnél, mint a rendőrségnél az a beállítása, amelylyel azt a látszatot igyekezett feltüntetni, mintha ezek a létszámok karhatalmi létszámot jelentenének, érthető is az ő szempontjukból. Az a megosztás, amelyet ő most részletesen felsorolt, előttünk már különben is ismeretes, hogy tudniillik mennyi a rendőrségen az a létszám, amely fegyverviselésre jogosult és mennyi az, amely fegyverviselésre nem jogosult. (Kabók Lajos: A detektív nem visel fegyvert, revolvert?) A detektívek nem tartoznak a fegyver- és egyenruhaviselésre jogosult személyzet közé. Méltóztassék^ már egyszer ezekkel a kérdésekkel tisztába jönni. Mi ezeket a kérdéseket ugy^ kezeljük, hogy van a rendőrségnek egy része, amely tényleg rendőr és amely fegyver- és egyenruhaviselésre jogosult, — ezek száma 7880 — a többi pedig mind az adminisztrációs személyzethez tartozik, (Kabók Lajos: De a rendőrséghez tartozik!) akik egyenruha- és fegyverviselési jogosultsággal nem birnak. , Nein törekszem a képviselő urat meggyőzni ós kapacitálni, mert — amint látszik — meddő feladatra vállalkoznám,azonban kötelességemnek tartom a nagyközönséget és a nagy nyilvánosságot felvilágosítani, hogy ezekben a képviselő úrral szemben is tisztán lásson. Ami pedig azt a konkrét esetet illeti, amelyet a képviselő ur felhozott volt az erkölcsi bizonyítványokra vonatkozólag, utána fogok nézni ennek a dolognak, amennyiben most nem vagyok abban a ^helyzetben, hogy tudnám, hogy olyan rendelkezés, amely kötelességévé teszi a hatóságoknak, hogy az illetőknek, különösen az erkölcsi bizonyítványok kiadásánál, a kommunizmus alatt tanúsított magatartásokra is kiterjeszkedjenek, fennáll-e. (Peyer Károly: Tessék az összes állami tisztviselőknél meg a katonatiszteknél is beírni, ne csak a kőműveseknél!) Ugy tudom, hogy volt ilyen rendelkezés, de hogy fennáll-e még, most nem tudom. A magam családjában is tudok olyan esetet, amely magábanvéve is igen különösnek látszik, mindamellett, hogy igen helyesnek kellett elismernem, mert még a gimnazista gyermeknél is, ha erkölcsi bizonyítványt kért, beírták azt, hogy a kommunizmus ideje alatt hogyan viselkedett. Ez annak idején feltétlenül szükséges volt s erre valószínűleg rendelkezésnek is kellett lennie. (Rothenstein Mór: De az, hogy valaki egy tanács tagja volt, nem mutat semmit!) Most nem tudom a t. Házat részleteiben tájékoztatni, de érdeklődni^ fogok a dolog iránt s amennyiben ugy látnám, hogy ezek a rendelkezések esetleg már elavultak, intézkedni fogok megszűntetésük iránt, ha pedig azt látnám, hogy ezek az intézkedések még fenfartandók, intézkedni fogok aziránt, hogy az eddigi gyakorlat tovább is tartassák fenn.