Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-158

Àz országgyűlés képviselőházának 1 ezenkivül, mert a sztrájk gyorsan befejeződött. T. minister tir, ön azt mondotta, hogy való tényállásokat kell a közvélemény elé hozni. Erre én azt mondhatom, hogy a minister urnák is ez a kötelessége s ezt nemcsak a képviselőktől várhatja el. És akkor, amidőn a jelentések alapján szólal fel, a minister ur joggal elvárhatja, hogy olyan jelentéseket kapjon, amelyek megfelelnek; 'a való tényállásnak. Hogy ezek a munkavédelmi közegek ennél a sztrájknál jól ellátták a feladatukat, ez a való tényállásnak egyáltalán nem felel meg, mert olyan károkat okoztak ott, hogy a Phöbus-üzem igazgatósága nem kér mégegyszer az ilyen segitségből, mert helyrehozhatatlan károkat szenvedne el. Én tehát e hivatal költségeit feleslegeseknek tartom, az 550.840 pengő valósággal kidobott pénz, mert erre tulajdonképen szükség nines, sőt felhasználják ezt az összeget arra, hogy a munkások továbbra is ki legyenek zsákmányolhatok, s ne tudjanak védekezni a kizsákmányoló bérpolitika ellen. Nem arra volna szüksége a kormánynak, hogy ilyen nemzeti hivatalokat állitson fel s ezzel védekezzék a sztrájkolókkal szemben, hanem tessék a minimális munkabértörvényt megteremteni, a: megélhetést biztositó minimális munkabérekről gondoskodni, tessék megfelelő béregyeztető hivatalokat felállitani. Ezeknek az intézményeknek megteremtésével sokkal

1 jobban és eredményesebben lehet az esetleges sztrájkok ellen védekezni, ami még összegszerüleg sem kerül annyiba, mint amennyibe kerül ez a sztrájktörő intézmény, amely semmi más célt nem szolgál, mint azt, hogy továbbra is módot ad a munkások béreinek alacsony megállapítására és a munkások kizsákmányolására. Én épen azért, mert ezt a hivatalt nem tartom szükségesnek, az itt előirányzott összeget törölni kívánom. Erre vonatkozólag beterjesztem a következő módosításomat (olvassa): »Javaslom, hogy a nemzeti munkavédelem személyi járandóságai címén előirányzott 550.840 pengő töröltessék«. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Nincs senki feljegyezve! Elnök: Kivan még valaki felszólalni? (Peyer Károly szólásra jelentkezik!) Peyer Károly képviselő urat illeti a szó. Peyer Károly: T. Ház! A belügyministeri tárca tárgyalása alkalmával szóvátette a nemzeti munkavédelem címén felvett összeg hováfordítását s egyúttal kértem a minister urat, volna szives a Házat tájékoztatni, hogy ezért a 776.000 pengőért tulaj donképen mit kap az ország? El tudom képzelni azt az óriási zavart, amelybe az ügyosztály került, amidőn én ezt a kérdést felvetettem. Valószínűleg nagy izzadni ágcseppek gurultak le azoknak az uraknak homlokáról, hogy a semmittevés munkáját miképen igyekezzenek valami eredményként fel1 öntetni. ' , ; :í | \"\ Ennek a semmittevésnek fényes bizonyítéka a minister ur válasza, mert a semmittevést ugy még sohasem ismerték be az országban, mint a minister ur tette, hiszen a minister ur is kénytelen volt elismerni, hogy ez a hivatal évek óta semmit sem csinál, semmit sem nyújt az országnak. De én vissza kivánok térni azokra, a munkákra, amelyeket a minister ur, mint eredményt tüntet fel és hogyha ezeket vizsgálom — nagyon sajnálom hogy olyan rövid idő állott rendelkezésemre, mert ma reggel kaptam a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XI. 38. ülése 1928 április 24-én, kedden. 203 Naplót, módom lesz erre visszatérni — akkor' már az első pilanatban rájön az ember, aki ismeri a viszonyokat, hogy a minister urat az ügyosztály tulajdonkénen félrevezette és neki valótlan információkat adott. Legyen szabad csak egy dologra rámutatnom. Azt mondja a minister ur, hogy 1923-ban öt napon át a székesfővárosi autóbusz-vállalat alkalmazottainak sztrájkjánál működtek közre az intézmény tagjai. Tudtommal 1923-baia nem is volt még Budapesten autóbusz-közlekedés, tehát nem tudom, hogy hol működhettek közre? Én azóta informálódtam, és senki sem tud arról, hogy sztrájk lett volna ennél az autóbuszvállalatnál. Mindenesetre nagy eredmény az, hogy öt napon át közreműködtek és ez belekerült az országnak 433.000 pengőjébe. Nagyon drága munkabér ez, s ha a minister ur ennek 10%-át adta volna a sztrájkólóknak munkabér fejében, akkor a sztrájkolok is jól jártak volna, az állam is jól járt volna és még meg lehetett volna sok mindent takarítani. Teljesen feles, leges ezért 433.000 pengőt kidobni egy évben, hogy öt napon át, ha esetleg voltak is egyesek — nem «tudom, hol voltak ezek — kiszolgáltassák ott a jegyeket. Senki erről nem tud. Én sem tudok arról, hogy 1923-ban autobuszközlekedés lett volna a fővárosban, Lehetséges, hogy a minister urnái itt valami szócsere történt. Omnibuszvállalatról lehetett talán szó. Koncedálni kívánom ezt a jóhiszemű tévedést, mert autóbusz-vállalatról semmiesetre sem lehetett szó. Már pedig attól sem lyukadt volna ki ennek az országnak a közepe, ha az omnibusz öt napig nem közlekedett volna. Ez a középkori intézmény, amelyet itt felejtettek az országban, nem szolgálja a közönség kényelmét annyira, hogy azt a nemzeti munkavédelemmel pótolni kellett volna. Épen ugy nem helytálló a minister urnák a válasza, amikor azt mondja, hogy 1923/24-ben a nyomdászok sztrájkja alkalmával 40 nemzeti munkavédelmi tag hosszabb időn át pótolta a «ztrájkoló nyomdászokat. Hogy pótolták ezek? Összeszedtek néhány embert, odaállították a nyomdába — ahogy szakkifejezéssel szokták mondani — »suszterolni«, összeállítottak egy lapot, amely reggel és este megjelent, de arról szó sem volt, hogy ezek pótolták a sztrájkoló nyomdai munkásokat. Nem akarok most árról beszélni, hogy nyomdatechnikai szempontból milyen volt ez a lap, mindenki nevetett rajta. Arra mindenesetre jó volt, — ezt nem vonom kétségbe — hogy a kormány dicsérete és a kormány által elhelyezett hirek folytonossága nem szakadt^meg. Elérték azt, hogy a többi lap megszűnésével ez a lap megjelent és tovább is dicsérte a kormányt, helyes és az országra áldásos politikájáért. Kérdem azonban, miért kell ezért 776.000 pengőt kiadni? Nagyon jól tudom, hogy igen nehéz a minister urnák olyan adatokat produkálnia, amelyek a nyilvánosságot kibírják. Nem akarom egyelőre azt a tevékenységet szóvátenni, amely egyelőre nem bírja ki a nyilvánosságot, de hangsúlyozom, hogy amennyiben a jövő évben ugyanilyen vagy ennél nagyobb összeget vesznek föl erre a célra a költségvetésbe, semmiféle szempont nem fog engem visszatartani attól, hogy ennek a hivatalnak egyéb, a nyilvánosság elé talán nem tartozó, vagy a nyilvánosságot ki nem bíró tevékenységét itt kimutassam. (Mozgás és zaj a jobboldalon. — F. Szabó Géza: Egy hivatalnak nincs a nyilvánosság elé nem tartozó tevékenysége!) A törvényhozói tevékenységgel nem tartom összeegyeztethetőnek, hogy olyan intézmény •29