Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-158

200 Az országgyűlés képviselőházának Hogy a kormányzat másképen ne tudjon élni és létezni, minthogy gyáva megkerüléssel, besugások alapján intézze a dolgait, bocsánatot kérek, ez nem kormányzási rendszer. Ez csak annak az erőszakos módszernek a következménye, amelyet a kormány folytat. Igenis, a besúgás gyáva, együgyű dolog, a besugáson alápáló kormányzási rendszer sohasem szolgáltathat igazságot, mert mindig a besúgónak van igaza s mindig a besugások alapján és a hamis adatok alapján Ítélnek; láttuk itt elégszer, a belügy m in ister ur nyilatkozataiból állapítottuk meg, hogy az ilyen besugások adatai hamisak, nem igazak. A kormányzaton, az állami kormányzaton keresztül termelik ki ezt a rendszert, Mire való ezt Mire kell ez a rendelkezési alap'? Miért kell ezt kitermelni, miért kell ezt . fentar tani akikor, amikor a nyíltan, egyenesen jelentkező, felszínen lévő dolgokat aimugy is meg lehet látni ós el lehet intézni 1 A rendőrségi szervezetnél nem szükséges ezt a hadáes-szei'vet fen» tartani, hogy megvásárolnak egyes politikusokat, megvásárolnak olyan embereket» — amilyen embereket ez a kormány megvásárolt — akiiket kizártak a munkásmozgalomból, és ezek a belüggyel Összeköttetést tartank fenn; ilyen emberek és sikkasztok, csalók azok, akik politikailag informálják a belügyuiiuisteriumot és a rendőrséget és ezeknek az embereknek bemondásán keresztül történnek intézkedések. Tiltakoznia kellene elsősorban magának a kormányzatnak, legelsősorban pedig a belügymi nrsteriumnak az ellen, hogy ilyen rendszer kialakulhasson, élhessen, és egyáltalán lehessen, nemhogy pénzt adjanak ki ilyen emberek megfizetésére. Hiszen minden ilyen megfizetett alak természetével jár az, hegy két-három helyen is működik, mindenkinek kémkedik, aki csak megfizeti érte. Ez a rendszer kitermeli, — és ez az, amiért az elnök ur haragiszik és amiért engem rendreutasított — a megbízhatatlanságot, a felületességet, azt a felfogást, hogy valiaki pénzért hazudjék, mert ez rendszeres szokása ezeknek a hadácsoknak: pénzért hazudnak, hogy szükséges voltukat bizonyítsák, hazug hireket terjesztenek azért, hogy szolgálatukat igénybevegyék. Én tudok eseteket felsorolni, amikor ilyen hadácsokat beugrattam, be is ugratom őket ina is akárhányszor, Csa,k egyes kijelentéseket kell tennem és azokkal megy a hadács a rendőrségre s pénzt kap érte. Ma akarja a^ t. belügyminiister ur, kap ezek utján, a hadácsok utján olyan jelentéseket,, amiilyeneket én akarok, amilyenek nekeon tetszenek. ' (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) S ilyen hadács-rendszerre adják ki, dobják ki a pénzt! Tisztelt minister ur, mi ezt neim abból a szempontból tekintjük, mint ön, hogy tudniillik ez reánk nézve veszedelmes, hanem abból a szempontból, hogy kár ezt a pénzt kidobni, mert hasznosabb célokra lehetne fordítani, miniseim ilyen emberek istápolására. Épen azért és is kérem a t. Házat, hogy fogadja el Kabó;k Lajos képviselőtársamnak azt a javaslatát, amely ennek a rovatnak törlését kiváiija. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni. Scitovszky Béla belügyminister: T. Ház Kénytelen vagyok^ Kabók képviselőtársain reflekszióira visszatérni. Ne méltóztassék rossz néven venni, képviselő ur, ha arra utalok, hogy méltóztassék elolvasni, mit tetszett mondani és mi volt az én közbeszólásom. A hangulat abszolúte nem volt izgatott és engem nem az tett 158. ülése Í928 április 24-én, kedden. izgatottá, aminek tulajdonképen a képviselő urat kellett volna izgatottá tenni, hogy tudniillik nem mondott valót akkor, amikor citált. Én meg is adtam a lehetőséget arra, hogy tessék beismerni, hogy tévedett; ebben én semmi t'érfiatlanságot nem találtam volna. A képviselő ur szó szerint a következőt mondotta: »A belügyminister ur rendelkezési alapjánál elő van irányozva 174.720 pengő«. Én erre azt mondtam, hogy kevés. Ön megint azt mondta, hogy ez túllépi a múlt évben előirányzott öszszeget 38.000 pengővel. (Kabók Lajos: ^Rosszul van megírva a napló! — Zaj és ellenmondúsok a jobboldalon.) Be engedelmet kérek, a képviselő ur kijavította a naplót. A képviselő ur csak annyit mondott, amennyit én tényleg idézek, ugyebár tehát én ebbe ka/paszkodtam bele, mert nem. felelt meg a valóságnak. (Kabók Lajos: Csak a »múlt évi« megjelölés téves!) De bocsánatot kérek, én erre azt mondtam: »hogy nem lépi túl, az ellenkezője tévedés,« mert amint megállapítottam, szerintem ez ugyanannyi, mint volt. Mondottam azután, hogy: »Ezt nem lehet megállapítani,, mert nyomtatásban van«. Erre ön azt mondta: »ez a rendjelke' zési alap olyan súlyos.« — »Annyi, mint tavaly, — mondtam én«. »De rosszul állapítja meg — szóltam én közbe, —tessék megnézni a költségvetést, ne tessék hamis adatokkal jönni, én tavaly emeltem, a tavaly előttivel szemben emeltem« az idén pedis nincs emelés.« Ezt^ a tévedését a képviselő urnák nem lett volna férfiatlanság beismerni. Az 1926/27. évi előirányzat a 105.210 pengő lett póthitellel, 38.000 pengővel emelve. Az 1927/28. évi költségvetésben felemeltettem,, mert a megelőző évvel szemben nem bizonyult elégnek ez az összeg, és eleire is bejelentem, hogy kisebb összeggel ismét kénytelen leszek emelni és jövőre kénytelen leszek ezt az összeget ismét kérni a t. Háztól. Eredetileg ugyanis azt reméltem, hogy ki tudok vele jönni, sajnos, azonban nem tudok vele kijönni és kénytelen leszek én, vagy kénytelen lesz. utódom ezt a költségvetésbe felvett mostani összeget egy minimális Összeggel ismét • emelni. Ez az összeg egyébként nem a becstelen besúgók díjazására fordittatik, ennek az összegnek sokkal fontosabb feladata van. Ebben kizárólag az állambiztonsági szempontok bíráltainak el (Peyer Károly: A Vannayak és a Molnárok!) és csak ahol szükséges, ott lesznek ezek az öszszegek felhasználva. Bizonyos vonatkozásban honorálni tudnám Rassay Károly t. képviselőtársamnak a felszólalását abban az irányban, hogy itt talán nem helyes, hogy póthitelekkel manipuláljunk. Teljesen átérzem ennek a kérdésnek jelentőségét. Mint említettem, az idén nem is akartam emelni, miután ugy gondoltam, hogy ki tudok jönni ebből az összegből is. (Rassay Károly: Ki kell jönni!) Méltóztatnak tehát látni, hogy nem a pénz utáni sóvárgás és nem az a vágy, hogy a rendelkezési alapot megduzzasszuk, vezet ennek a kérdésnek elbírálásánál, hanem a tényleges szükség és ha az összeg nem lesz elegendő, az állam biztonsága érdekében kénytelen leszek ennek ismét a felemelését f kérni. Nem kerül ebből az összegből máshová pénz, csak oda, ahol arra az állam biztonsága szempontjából feltétlenül szükség van. Méltóztassanak egyszer már tudomásul venni, hogy erre a rendelkezési alapra a rendőrhatóságnak feltétlenül szüksége van. Nem lehetek abban a helyzetben, hogy hozzájáruljak a képviselő urnák ahhoz az indítványához, hogy ez a rendelkezési alap töröltessék. Ha valahol szükség van rendelkezési alapra, akkor mindenesetre