Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-157

Az országgyűlés "képviselőházának lé talán törvényhozási utón is szorgalmaznám ennek a kérdésnek radikálisabb megoldását. Eddig, a mai napig egyetlenegy kérés jött be hozzám. Ahol az autonómiáknak a saját polgáraik iránti adminisztrációs érzéke annyi, hogy inkább az anyagiakat tartják szem előtt, mint az alájuk rendeltek jó és helyes adminisztrációját. Ott, azt hiszem, megint rám háramlik az a centrális kö­telesség, hogy ezekben a kérdésekben az autonó­miákkal szemben is cselekedjem. így vagyunk igen sok kérdéssel, amelyeket az autonómiáknak kellene megoldania, de az autonómiára bizott kérdések csak elodáztatnak és ennek a kérdésnek megoldása nem történik avval a lélekkel és avval a szivvel, amelyet elvárhatnak azok, akik évtize­deken keresztül a maguk adófizetésével hozzá­járultak a mai nagy és virágzó városok fellendí­téséhez, hogy most már ezek viszonzásaképen ad­ják meg azt a lehetőséget, hogy legalább községi alakulatban találják meg a maguk otthonát és a maguk igényeinek megfelelőleg rendezkedhesse­nek be. [Helyeslés a jobboldalon.) T. Ház! Ezzel analizálok is. Programmbeszé­demben is, amelyet itt kifejtettem volt, kijelen­tettem azt, hogy szivvel akarok közigazgatni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Csodálko­zom, hogy másfél év után meg tudok maradni ezen az álláspontomon, (Helyeslés a középen. —• Rothenstein Mór : Mert mi itt vagyunk !) Addig, amig itt vagyok, szeretném ezt a programmpon­tomat betartani. Nem mondom, sokszor a szivnek nemcsak a vonzalmi érzelmeit kell igénybevennem, amelyekkel polgártársaim iránt ragaszkodom, s amelyeket a vármegyék, a városok iránt érzek, hanem e szeretetből folyólag némelykor talán erő­sebben is kell az ügyeket megfognom. (F. Szabó Géza: Hozzátartozik a szeretethez!) Sokkal egy-^ szerübb és könnyebb volna az egész adminisztrál ció, hacsak a sziv vonzalmait követném és nem tenném azt, hogy eréllyel és kitartással igyekszem a bajokat orvosolni, mert hacsak egyoldalulag jár­nék el, akkor mindent elrontanék, minden a feje tetejére állna ebben az országban, feje tetejére állna a rend, a közbiztonság és ennek az egész államnak a létbiztonsága. Szükséges tehát, hogy itt megfelelő erély is mutatkozzék és én épen ezeknek a magasabb szempontoknak szem előtt tartásával, de mindig kizárólag az állam létérdeke szempontjából igénybe veszem azokat az erősebb eszközöket is, amelyeket tőlem ez a hely és az esküm, amelyet a kormányzó ur kezébe, az állam boldogulására letettem, megkövetelnek. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem térek el ettől, hogy erős le­szek, de nem erőszakos. És legyen az államtit­károm is erős. Igaz, hogyha kellemetlenül nyilat­kozik ez az erő, akkor az, aki ezt érzi, mindig hajlandó azt erőszaknak nevezni. Ez a két kérdés azonban egymással ugy össze­ölelkezni sohasem fog, hogy az erőt mindenki csak erőnek és szivből jövő erőnek vegye és ne erő­szakosságnak minősitse, hanem azt az erőt, amelyet valaki a maga hátán, vagy magával szemben érez, mindig erőszaknak fogja minősí­teni. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ez épen ugy van, mint ahogy az igazság gyűlöli a hazugságot, de a hazugság épugy gyűlöli az igaz­ságot. Az erő épugy gyűlöli az erőtlenséget, mint az erőtlenség az erőt. Ezek a kérdések csak objektiv, csak magasabb szempontokból birálhatók. Mi, akik itt vagyunk, a rendelkezésünkre álló hatalmat a törvény keretén belül és a törvények rendelkezésének megfelelően, de méltányossággal és szivvel gyakoroljuk, kivánjuk a jövőben is gyakorolni (Rothenstein Mór : Bár már látnám!) és ezt bele kivánjuk vinni az egész közigazga­tásba. Hangsúllyal mondom, mindenkitől meg­követelem azt, hogy ne essék abba a tévedésbe, I KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XI. '.ülése Ï928 április. 20-án, pénteken. 185 hogy az autonómia önmagáért van, hanem min­denki tudja és érezze, hogy az autonómia az autonómia keretébe tartozó polgárság érdekének előmozditására van. (Élénk éljenzés és taps a jobb­oldalon.) Azért szolgálja az autonómia a polgár­ságot jóakarattal és szeretettel, de ha magasabb szempontból szükséges, szigorral. Ezek elmondása után kérem, méltóztassanak költségvetésemet általánosságban és részleteiben elfogadni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök : Miután az előadó nem kivan szólani, szólás joga másnak nem lévén, a tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. A házszabályok 212. §-ának 7. bekezdése értel­mében a belügyi tárca költségvetésének általános­ságban való elfogadása és a hozzácsatlakozóan beadott határozati javaslatok felett való szavazást még a mai ülésben meg kell ejtenünk, következik a határozathozatal. Kérdem tehát a t. Házat, méltóztatik-e a belügyi tárca költségvetését általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállani- (Meg­történik.) Többség! A Ház a belügyi tárca költ-^ ségvetését általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a beadott határozati javaslatok feletti döntés. Három határozati javaslat adatott be. Az elsőt Gál Jenő képviselő ur adta be, utasitani kérvén a kormányt arra, hogy az állampolgársági ügyekről három hónaponkint terjesszen jelentést a Ház elé. A belügyminister ur óhajt szólni. Scitovszky Béla belügyminister : T. Ház ! Minthogy ezeknek az ügyeknek kezelése a belügy­minister kizárólagos diszkrecionális joga és óriási teher többletet jelentene ennek a határozati javas­latnak eleget tenni, és minthogy amúgy is min­denkinek módjában áll ezeket az ügyeket nálam a ministeriumban is ellenőrizni : kérem, ne mél­tóztassék a határozati javaslatot elfogadni. (He­lyeslés jobbfelöl.) Elnök : Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e Gál Jenő képviselő ur most ismertetett határozati ja­vaslatát elfogadni, igen vagy nem % (Nem.) A Ház a javaslatot nem fogadja el, az tehát elvettetett. Következik Gál Jenő képviselő ur második számú határozati javaslata, amelyben egyrészt utasitani kéri a kormányt olyan törvényjavaslat előterjesztésére, amelynek alapján minden köz­tisztviselő, akinek idegen hangzású neve van, 30 napon belül nevének megmagyarositásáért a bel­ügyministerhez folyamodjék, másrészt pedig uta­sitani kéri a kormányt, hogy feddhetetlen elő­életű magyar állampolgárok névmagyarosítás iránti kérvényét ne utasítsa el. A belügyminister ur óhajt nyilatkozni. Scitovszky Béla belügyminister : T. Ház ! Előbbeni felszólalásomban erre a határozati javas­latra már kitértem. Most csak annyit tudok meg­említeni, hogy mi érdemességi alapon adunk név­magyarositási engedélyeket. Mivel pedig — amint kifejtettem — nem lehet kötelezőleg kimondani, hogy mindenki, különösen a tisztviselők, nevüket megváltoztassák és hogy mindenkinek, aki fedd­hetetlen előéletű magyar állampolgár, a névma­gyarositási engedély megadassák, ehhez a hatá­rozati javaslathoz a magam részéről nem járul­hatok hozzá s kérem, méltóztassék azt elutasitani. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e el­fogadni a képviselő urnák imént ismertetett határozati javaslatát, igen vagy nem ? (Nem !) 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom