Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-157

162 Az országgyűlés képviselőházának : ben járván, olvastam egy belügyministeri ren­deletet, amelynek lényege az, hogy a belügy­mini ster ur a többtermelés érdekében nem já­rulhat hozzá ahhoz, hogy Nagyszalonta község lakossága bérbe vegye Nagyszalonta városá­nak azt a területét, amelyet Orosi pusztának hívnak; mert a többtermelés érdekében a bei­ügyministerium vármegyei ügyosztálya fogja a likvidáció során ideutalt birtoktestet kezelni. Meg akarom jegyezni itt azt, hogy ez a kérdés rendkívül érdekes. Sajnos a román halár ugy vágja ketté a nagyszalontai határt, hogy a vá­ros maga, Arany János szülővárosa, ahol egyet­len egy román sem lakik, odaát esik à határon, míg 9000 hold községi terület, amely birtokosok kezén, 50—100—200 holdas nagyszerűen gazdál­kodó birtokosok kezén van, innen esik Magyar­ország* területén. A régi Nagyszalontának volt 5000 hold legelőbiirtoka, — Orosi pusztának hívják ezt a birtokot — aim el y a, likvidáció során átesett ide Magyarország területére. Ebből a birtokból ITjnugyszaloiita község, amely a tanyán, lakó földmiivesekből alakult, 1600 holdat kapott ezen­kívül Geszt község kapott 700 holdat. 3000 ka-' tasztrális holdat pedig ugyanannak a Nagy­szalonta városnak ideát lakó tanyabirtokos kö­zönsége kért bérbe, de ezt elutasították. De továbbmegyek. . Igazán csodálkozom. hogy a földmivelésügyi minister ur hogyan nézhetett el e kérdés felett, amely kérdés első­sorban agrárkérdés és elsősorban a földmive­lésügyi minister ur hatáskörébe tartoznék. Azért, mert ez községi birtok volt. azért, inert a likvidáeió során jutott át a magyar állam tulajdonába, nem változik a helyzet. Abszolúte nem lehet a kérdést msy megítélni, hogy ez a belügyministerium hatáskörébe volna utal­ható. T. Ház! Rendkívül érdekes, hogy a több­termielós érdekében ezt a 3000 hold földet egy budapesti gvárvállalat vezérigazgatója és egy szn.natóriiuml főorvos kapta, bérbe. Méltóztassék, belügyminister ur, kérdést intézni Magyarország gazdaközönsegéhez. mél­tóztassék bárkit megkérdezni, hogy egy nagy­birtokos, amikor bérbeadia földjét, minő eljá­rást követ. Azt aiz eljárást követi, hosry először megvizsgálja, hogy a bérlő szakértő-e. másod­szor megvizsgálja, hogy a bérlő rendelkezik-e annyi tőkével, hogy azt a. bérgazdaságot ke­zelni tudja. Enélkül a két feltétel nélkül Ma­gyarország területén lelkiismeretes gazda föld­birtokát bérbe nem adja. És mi történt itt, ahogy nekem a nagysza­lontai gazdák elmondták? Az történt, hogy kézbe kapta ezt a birtokot két olyan ur. aki mezőgazdaságii képzettséggel és megfelelő tő­kével nem, rendelkezik és ahogy én informálva vagyok, a földmivelésügyi ministerium azért nem vehette kezelésébe ezt a birtokot, mert a földmivelésügyi ministeriumiiak nem állt meg­felelő tőke rendelkezésére, hogy ezt a birtokot meg-felelőén kezelje. Ugy vagyok informálva, hogy ezek a bérlők ötmilliárd korona beruhá­zási kölesönt kaptáik abból a célból, hogy a kormányzat által neikiik bérbeadott birtokon be­ruházásokat eszközöljenek és ott a bérgazdái­k ocl ást folytathassák. Mélyen t. belügyminister ur, én jól ismerem ott a viszony okát. ismerem a birtokot magát is. ismerem a, mostanig viszonyokat is. amelyek ott vannak. Én egész jó szándékkal mondom a t. belügyminister urnák, hogy ebben a kérdés­ben sok vonatkozásban helytelenül informál­ták. Helytelenül (informálták azért, mert a mai viszonyok között nem szabad annak megtör­57. ülése 1928 április 20-án, pénteken. tennie, hogy mikor egy gazdag, vagyonos, pom­pásan, elsőrangúan gazdálkodni tudó földmi­ves község lakosságáról van szó. amely maga is kilencezer holddal garantálja egy ilyen bir­tok bérbevételét, egy ilyen község elüttessék rosiszul megítélt szempontok kedvéért attól, hogy ezt a földterületet bérben birja. Rendkívül sok keserűséget keltett ez azokban, akàknek tu­laj donképen tulajdonuk volt ez a föld. mert hiszen a régi Nagyszalonta község határához tartozott, ennek közséai legelője volt. A keserűséget fokozta az. hogy a t. bel ügy ­minister urnák egy közege megjelent ott, ami­kor a, likvidációs jegyzőkönyvet aláirtak és azt mondta a község lakosságának, hogy vagy el­fogadják az itt lefektetett jegyzőkönyvi meg­állapodást, vagy ha nem fogadják el, akkor meg fogják szüntetni Ujnagyszalonta község auto­nómiáját és a községet a legközelebbi község­hez csatolják. Általában véve, mélyen t, belügyminister ur, ez az a közszellem, amelyről én sokat beszé­lek és sokat irok. Ez nem a belügyminister ur tulajdona, (Seitovszky Béla belügyminister: De nincs is igy! Nem ismeri a viszonyokat a képviselő ur!) Méltóztassék elhinni, hogy amit niondok, az az utolsó betűig megtörtént. Nem fog az ön közeg'e # a belügyminister ur előtt megjelenni és ezt jelenteni, de ha utólag meg­kérdező., hiszem, hogy el fogja, ismierni. Nem in ondóik egy szót sem. nem irok le egy szót sem anélkül, hogy aauntaik jelentőségét meg ne fon­tolnám. Mélyen t. belügyminister ur, én naa'y tisz­teletté! ^vagyok a vármegyei ügyosztály köz­igazgatási kvalitásai iránt, nagy tisztelettel vagyok az iránt az ujabb közigazgatási fej­lődés iránt, hogy nem csupán az adminisztráció problémák iránt érdeklődnek közigazgatási körökben, hanem gazdasági, szociális, kultur­politlíkai kérdéseik is érdeklik immár közelről a vármegyei .Igazgatást és a központi igazga­tást, de mégis azt kell mondanom, hogy a vár­megyei ügyosztály minden képessége, minden tudása és minden közigazgatási alkalmassága mellett teljesen alkalmatlan arra, hogy ezeket a likvidációs birtokokat, — mert ezekből van még Bácskában is —- amelyek a kormány keze­lésében vannak, ellenőrizze, ugy tudom és ugy hallom, hogy egy kormánybiztos és egy helyet­tes kormánybiztos van a vármegyei ügyosz­tályba, mint gazdasági szakértő kiküldve, hogy ellenőrizze ezeknek a birtokoknak kezelési rend­jét és módját. (Seitovszky Béla belügyminister: Megváltoztattam!) Mélyen t. belügyminister ur! Maga az egyezségi okmány azzal a feltétellel lett alá­írva Ujnagyszalonta község részéről, hogy a belügyminister ur revizió alá fogja venni ezt a megállapodást és módot nyújt arra, hogy a község jogos érdekei kielégíttessenek, ahelyett az a hatalmas legelőbirtok, amelv Bihar vár­megyének egyik legszebb legelőbirtoka volt, most fel lesz szántva;, ami ott a határszélen nem lett volna szabad. Mert ha más község vállalkoznék arra, hogy községi legelőjét fel­szántsa, akkor egész bizonyosan meggyülnék a bájíai a hatóságokkal, miután azonban a je­len esetben a belügyi hatóság összeesik a me­zőgazdaságot üző váírmegyei ügyosztállyal, ennélfogva a kollaboráció nagyon könnyen el­képzelhető. Hogy a földmivelésügyi minister ur mit szól hozzá, a gazdasági felügyelő mit szól hozzá, azt én nem tudom, de azt tudom, hogy a gazdasági felügyelő szubaltern állásá­ban hiába is kísérelné meg, hogy ezzel à kér­déssel konkrét és komolyan foglalkozzék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom