Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-157

1'50 Az országgyűlés képviselőházának 15?. illése 1928 április 20-án, pénteken. ditotta a jo'bágyságot. A mai kormányrendszer " is igen sokszor Koissnth Lajoísra hivatkozik, ebből a hivatkozásból él, de meer is tagadja őt. (Meskó Zoltán: Mikor tagadta megl) Mert megteremtette a mai kormányrendszer a lelki jobbágyságot, a lelki jobbágyoknak egész légióját, (Meskó Zoltán: Nem is tudtam, hogy jobbágy vagyok!) e csonka országban a lelkük területi épséget

r elvesztett elemeknek egész sokaságát hozta létre. Ezt eredményezte — nem lehet letagadni — a nyilt szavazásos rendszer e csoinka országban; a, csonka alkotmányos szabadságot és a csonka lelkeket. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon*) S^ minthogy ennek a kétes értékű dicsőségnek létrehozásában jelentős része van a belügyi kormányzatnak, már csak ezért sem viselhetem) iránta bizalommal és a költsés'vetést nem fogadhatom el. (Élénk helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Ház! Bizonyos kormányzati intézkedéseknek gyakran nagyon hosszú ideig éreztetik a nemzet, az országra káros hatását, így az 1514-ben kitört Dózsa-féle lázadás szörnyű leveretése és az, 1515. évi törvényhozás borzalmasan bosszúálló törvényei, hosszú ideig károsan éreztették hatásukat. Közvetlen hatása már 1526-ban mutatkozott a mohácsi vésznél, amelynek előidézésében, illetőleg annak szomorú kimenetelében nem kis része volt annak, liogy a jobbágyokat épen a Dózsa György-féle lázadásban való részvétel miatt oly szörnyű módon elnyomták és elnyomorították, hogy az bosszú évszázadokon át éreztette hatását. Itt ebben a Házban nem is olyan régen gróf Appon

yi Albert t. képviselőtársam említette, hogy mennyi ideig hátráltatta a magyar nemzet egységes kifejlődését az a borzalmas bosszúálló törvényhozás, amely — mondom — 1515-ben volt. Nem akarom a mai állapotokat összehasonlítani azokkal az állapotokkal, amelyek 1515. után keletkeztek, de valami analógia van benne. Az a bosszú, az a gyűlölettől túlfűtött gondolat, melyben a magyar közigazgatás kiéli magát, ha arányaiban nem is olyan nagy, de " mindenesetre súlyos károkat fog még okozni Magyarországon. Súlyos károkat azért, mert azt a kifelé szükséges egységes fellépését ennek a magyar nemzetnek mindenesetre meg fogja akadályozni, mert az egyik része, a szenvedő része ennek a mai állapotnak joggal mondhatja magáról, hogy »engem másodrangú állampolgárnak tekintenek, idegennek saját hazámban, a saját fajtámbeliek nyomnak el engem s a saját fajtámbeliek fosztanak meg a legemberibb jogaimtól.« (Propper Sándor: Egy kis Bach-korszak!) T. Képviselőház! Nem hasznos dolog egy országban igazat adni Carlyle-nek, aki annak idején az angol korai kapitalizmusra célozva azt mondotta, hogy minden országban két nép él egymás mellett: a kizsákmányolók és a kizsákmányoltak népe. Nem jó gyakorlati példát adni nap-nap után a kizsákmányolt tömegeknek arról, hogy ők tényleg másodrangú állampolgárok és tényleg minden intézkedés azt a célt szolgálja, hogy kizsákmányolt állapotukban továbbra is megmaradjanak. Tegnap, amikor Kabók Lajos képviselőtársam a gyülekezési jog alkalmazásáról beszélt s felolvasott itt egypár hatósági végzést, megfigyeltem hallgató- képviselőtársaim arculatát. Látható volt, hogy egyik-másik képviselőtársam arcára kiült az ideges «félelem a felemelkedő munkabérek ellen. (Propper Sándor: Ugy van! Ez dönti el a kérdést!) A társadalmi illem és politikai meggyőződés ugy hozza magával, hogy ezt beleburkoljuk a hazafisáigha, a társadalom védelmének szép és him.es köntösébe. (Propper Sándor: A hatosos napszámot vedlik!) Kifelé ugy látszik, hogy a közigazgatás velünk szemben a magyar nemzetet, a magyar társadalmat, védi. Kifelé, a jámbor nyárspolgár felé, akinek ludbőrös lesz a háta, ha reggel az újságot kezébe veszi és olvas megint valami munkásmegnyilatkozásról. Ezzel könnyű elhitetni, hogy a közigazgatásnak ez az erélyes, kemény, rideg és következetes fellépése a munkástömegekkel szemben a haza, a társadalom érdekében történik. Ha volna királyunk, azt mondanám: a trón és az ország védelmében történik. Ha azonban a dolgokat egy kissé a kulisszák mögül nézzük meg, akkor rájövünk arra, hogy ennek az egész kemény fellépésnek, a közigazgatás részéről a munkásokkal szemben tanúsított ridegségnek a nazafisághoz, a társadalomvédelemhez nagyon kevés köze van. (Propper Sándor: Bismarck arca, amely megbukott szépen!) Mert igaz^, hogy a közigazgatás nemcsak szociáldemokrata érzelmű munkásokkal szemben tud^ kemény és brutális lenni akkor, amikor bérkérdésről van szó. Bizony it ja ezt azs, hogy rögtön kiül a hazafiság a közigazgatás arculatára, amikor béremelést szimatol; bizonyitja az, hogy nemcsak velünk, szociáldemokrata munkásokkal szemben, hanem a konstruktiv est a mai kormányzati rendszerhez közelálló, sőt amai kormányzati rendszert támogató keresztény munkásokkal szemben is azonnal megnyilvánul, amint béremelésről van szó. Kabók képviselőtársam elmondotta, bogy a Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Rt. ózdi telepén csendőrök cirkálnak bent a műhelyekben, de a telepen kivül is megakadályozzák a. munkások gyülekezését, lehetetlenné teszik számukra azt, hogy összegyűlve megbeszéljék gazdasági helyzetüket. Ez Ózdion történik szociáldemokratákkal szemben. De h alga, nem is olyan régen, a soproni keresztényszocialista munkások jöttek össze, nem szociáldemokraták, tehát nem »kommunista gyanús« egyének a közigazgatás terminológiája szerint, hanem keresztény, konstruktiv munkások, akik nagy nyomorúságukat elsírták egy vasárnap delelőtt a nagymise után. Miután a gyűlés szabályszerűéin be volt jelentve, rendőrtáísztviselő is jelen volt. A gyűlésen elhatározták, hogy emlékiratot fognak benyújtani a Soipron—Gráci Vasgyár Rt.-nak, amelyibeu siralmas helyzetük javítását kérik. Addig, amig nem erről folyt szó. a rendőrség képviselője nyugodtan hallgatta a diskussziót, egy arcizma sem rándult meg. abban a percben azonhaäT. 'amikor ezek a konstruktiv és jól nevelt keresztényszoölalisták arról miértek áb; rándozni, hogy a munkaadónak benyújtanak egy memorandumot, aminek esetleg sztrájk is lehet a következménye, rögtön felugrott, és mintha tarantella csípte volna meg, azt mondotta: a memorandumról nem engedek tárgyalni. A keresztényszocialistáik titkára erre azt mondotta: bocsánatot kérek, mi nem: csinálunk semmit, de a rendőrtisztviselő nem engedte beszólná, azt mondotta: fogj-a be a száját. Kérem, jogunkban van. — felelte a titkár. — mire a rendőrtisztviselő ráütött a kardjára: megmi]tatom majd. hogy milyen joguk van! Szétkergette az egész társaságot êsi szó sem lehetett airról, hogy egy külföldi részvényesek tulajdonát képező gyár magyarországi