Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-157

Az or szag a 11 ülés hépviselőházánah 15 (Zaj a jobboldalon. — Szabó Sándor: Minden betűt megadóztatnak Olaszországban!) A cégeket is arra kötelezném, hogy mindenütt magyar firma legyen. Lehet más is, de a magyar feltétlenül ott legyen. Ebben a nacionalizmus ereje jut kifejezésre. Ezek nem olyan látszatok, amelyekkel csak ugy meg lehet alkudni. Ezek tulajdonképen a demokratikus haladás egy-egy jelenségét alkotják, mert aki olyan nagyon büszke őseire és az ősi névre, az egyúttal legyen büszke a mai generáció teljesítőképességére és áldozatkészségére is, mert amikor arra kerül sor, hogy a hazáért életet kell áldozni, akkor a nemességek és minden egyebek eltörpülnek, ott csak a magyar gondolat mutatkozik a maga elevenségében, demokratikus erejében. Fájdalom, az elesésben, a hősi halálban megvan a demokrácia, inert egy temetőben, közös sirban vannak. I)e az életben ez a megkülönböztetés, amely a név viselésében, az ősökre való hivatkozásban mutatkozik, nem az a jellemvonás, amely a teremtő erőnek, a cselekvő erőnek, annak a meggondolásnak volna folyománya, amelyet az a demokratikus elgondolás épített fel, amely ott élt a negyvenes évek reformereinek nagy gondolatvilágában, akik a magyarságra valótö; rekvésükben mindent, de mindent felhasználni kívántak. Azért én e részben a következő határozati javaslatot vagyok bátor a t. Ház elé terjeszteni (olvassa): »A Képviselőház utasitjaa kormányt olyan törvényjavaslat előterjesztésére, melynek alapján minden köztisztviselő, akinek idegen hangzású ne^e van, harminc napon belül nevének magyarosításáért a belügyministerhez folyamodni tartozik. Feddhétlen előéletű magyar állampolgárnak névmagyarosítás iránti kérvényét nem szabad elutasítani. A kérvény mindenkor bélyeg- és illetékmentes.« T. Ház! Hogy mi vezetett engem erre a gondolatra, azt a hivatalos lapnak egy példányával vagyok bátor igazolni. A mélyen t. belügy min ister ur nemcsak, hogy nagyon szűkkeblűén kezeli a névmagyarositási kérvényeket, hanem találtam itt egy olyant, amelyre nem tudom, hogy milyen választ fogok kapni. A mélyen t. minister ur megengedi, hogy magyar hangzású név kevésbbé magyar és kevésbbé tetszetős névre változtattassék át. (Janossy Gábor: Hogyan lehet ez?) "Ugye, Jánossy Gábor képviselőtársam fülét sérti ez. Akkor méltóztassék meghallgatni a következőket: A hivatalos lap 1928 március 20-iki számában, pár hét előtt, a következő névváltoztatást olvasom: »A magyar királyi belügy mi niste r Polgár József fertőszentmiklósi születésű es illetőségű ngyanottani lakos, róm. kath. vallású földmives nevét 1928. évi ilyen számú határozatával Markó névre változtatta át«. Valaki Magyarországon leteheti a Polgár nevet és Markóra változtatja. (Neubauer Ferenc: Ez jó magyar név!) Ha rossz tréfát akarnék csinálni, azt mondanám, hogy még megérteném, ha valaki el akarná felejtetni a Markó nevet és azt inkább Polgárra változtatja, de, hogy valaki a Polgár nevet letehesse, ezt a minden magyarságot, jogot és demokráciát kifejező Polgár szót elhagyhassa; nem tudom, hogy milyen nagy indoka lehet ennek. (Jánossy Gábor: Az illető tudja!) Bocsánatot kérek, ez nemcsak egyéni jog, mert ha az volna, méltóztassék például a mai hivatalos lapot megnézni... (Neubauer Ferenc: Indítványozza, hogy a Markóntcát változtassák át Polgár-utcává! — Derültsérj.) Ugy-e milyen sajátszerű volna. Ezek azonban a#ok a kis dolgok, anielyek'. ülése 1928 április 20-án, pénteken. 143 bői nagy következtetéseket lehet levonni. Ez az a szellem, amely azt mutatja, hogy kivételek szerint igazodik a mélyen t. belügyi kormány ebben. Ha valaki magyar nevet akar, aki itt született, itt él, itt adózik, ki meri azt megakadályozni? Azt szokták rá mondani, hogy meggondolom azt, hogy kinek adok magyar nevet, mert hiszen azt ki kell érdemelni. A nevet a születéssel szokás kiérdemelni (Ufjy van! Ugy van! a baloldalon.) és akit az a szerencsétlenség ért, hogy apját még Schwarznak hivták és ő Fekete akar lenni, ha tisztességes, becsületes ember, azt tőle nem lehet megtagadni. Ilyen kérvényt egyszerűen láttamozni kell és nem is engedélyezni, hanem kiadni bélyeg- és illeték-'mentesen. Nagyon kérem a mélyen t. minister urat, hogy a magyarság, a magyar gondolat, a kifejezésre jutó magyar nemzeti érzés ápolása érdekében ne méltóztassék e tekintetben nehézségeket csinálni. Mindenki, aki magyar, adót fizet, büntetlen előéletű, tisztes életet él, a családjával együtt hadd legyen magyar, mert ha nem így van és ezt nem így kezelik, akkor mi az oka annak, hogy az ilyen nevű honpolgárok

1 nak iskolás gyermekei sem kapnak névmagyarosítást. Annál az ötéves gyermeknél, akit az apja magyar névre kivan hallgattatni és azt akarja, hogy egyik hirdetője legyen zengzetes nyelvünknek, szintén ott van a félelem, az aggodalom, hogy mi válik belőle? Nagyszerű iskoláink, nagyszerű nemzeti intézményeink vannak, amelyek fejlesztik a nemzeti érzést és magyar szellemben nevelnek. Az apró gyerektől né tagadják meg ezt és minden kiskorú gyermeknek, akinek apja magyar nevet akar adni, méltóztassanak ezt minden további meggondolás nélkül megadni. Ne árverési rovatokkal legyen tele a hivatalos lap, hanem ilyen áldásos intézményekkel, mert — fájdalom — mostanában a hivatalos lap legnagyobb oldalszámát az árverési rovat kezdi kitölteni. T. Képviselőház! Az idő előrehaladottsága, folytán még csak egy kérdéssel kivánok foglalkozni s ez a magyar államrendőrség kérdése. A magyar államrendőrség kétség kivül igen értékes és erős organizmus. Szervezete a modern államéletbe illeszkedik. Az utóbbi időben azonban itt is olyan sajátszerű jelenségek mutatkoznak, amelyek a stabilitás rovására mennek. A mélyen t. minister ur egy alkalommal már kifejezésre juttatta azt az álláspontját, hogy az államrendőrségnél nem törekszik arra, hogy sokáig egy helyen legyenek az emberek. Én már akkor voltam bátor reflektálni arra, hogy ez a legelhibázottabb fogalom, amit elképzelni lehet. Az államrendőrségi igazgatás ereje abban ál, hogy ott, ahová rendeltetett, a társadalomhoz illeszkedik. A kerületi kapitányoknak bele kell illeszkedniük &, kerület társadalmi életének szervezettségébe, ismernie kell ott minden ember szokását. Csak így tudna megadni kellőképen azt a méltatást, amelyet a rendőri felügyelés megkíván, almit különben én nagyon veszedelmesnek tartök s amely rendőri felügyelés ugyancsak fokozott mértékben kezd lájbrakapnii. Nem tudom, emlékezik-e mélylen t. ministor ur arra. hogy egyszer felhoztam azt a hihetetlennek látszó esetet, hogy egy magyar ügyvédet, akinek egv közigazgatási magasabbrangú tisztviselővel valami háborúsága támadt egy törvényhatósági joggal felruházott városbánn. ministeri rendelkezés alapján, — idézni tudom a, rendelet számáts idézni tudom a választ is. amelyet az ügyvéd felszólalására a város rendőrkapitánya adott — rendőri felügyelet alá helyeztek. (Jánossy Gábor: Talán fél-