Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-156
Az országgyűlés képviselőházának 156. ilyen átmenet volna az úgynevezett mezőváros, amelyre ráruházhatnánk bizonyos jogot a gyámhatóságtól és a szolgabírói jogkörnek megfelelő részét. A takarékosság elvének gyakorlati végrehajtását kérem a t. belügyminister úrtól, a legapróbb minuciákig. Két szempontból kérem ezt. Az első szempont az, hogy bármilyen kevés kis százalékát teszi is ki egy megtakarított összeg a költségvetésnek, fontos a megtakaritás, mert minden garasnak helye van. (Ugy van ! jobbfelől) Méltóztassék csak hadigondozottainkra, kulturális, népjóléti, közegészségügyi feladatainkra gondolni. A másik szempont pedig a teherviselő — készakarva nem az adófizető, hanem a teherviselő kifejezést használom — közönség pszihéje. Valósággal ingerültséggel tölti el a nehéz terhet viselő közönséget, ha egy-egy kiadást megtakarithatónak lát és az meg nem takarittatik. (Esztergályos János : Hát van olyan kiadás is, amelyet meg lehetne takarítani 1 — Kabók Lajos : Ugy látszik, van !) Van kérem. (Esztergályos János : Amig mi mondtuk nem hitték el ! — F. Szabó Géza : Mit tetszik parancsolni ? Készséggel állunk rendelkezésre ! — Derültség jobbfelől.) Ez publikum, amelynek túlnyomó része az utóbbi 14 évben óriási szenvedésen, nélkülözésen ment keresztül, súlyos terheket visel, nem itél egészen reálisan. Én megengedem, hogy kritikái, kifogásai gyakran irreálisak, gyakran túlzók és igazságtalanok, mégis türelmet és jóakaratot kérek számára a belügyminister úrtól, rnert, ha idegrendszere nincs tökéletes nyugodt konszolidált állapotban, az az elmúlt 14 év történetével meglehetősen indokolva van. Arra kérem a t. belügyminister urat, hogy ugy a takarékosság kérdésében, mint más kérdésekben is ne csak a parlamentben, hanem a parlamenten kivül elhangzott panaszokat és kívánságokat is vegye jóakaratú tárgyalás alá. Méltóztassék azoknak alaptalanságát, túlzott voltát, vagy kiszínezett voltát kimutatni, ahol pedig azoknak alapja van, méltóztassék ott gyorsan és erős kézzel a rendet helyreállítani. (Esztergályos János : Különösen a sajtószabadság terén ! — Felkiáltások a jobboldalon : Nem arról van most szó ! — Zaj. — Elnök csenget. — F. Szabó Géza : Ráhibázott a képviselő ur !) Megragadta figyelmemet a t. belügyminister urnák egy hirlapiró előtt tett kijelentése. Szó szerint nem tudom idézni, de azt hiszem, az volt a tartalma, hogy a minister ur a protekciót s a bürokráciát óhajtja háttérbe szorítani. (Helyeslés a jobboldalon.) Lelkes Örömmel fogadtam a minister ur kijelentését, és ha szerény szavaimmal segitségére lehetek csak egy morzsányit is ebben a munkában, készséggel állok rendelkezésére. T. Ház! A protekciónál most tisztán az ártatlan esetekről beszélek, figyelmen kivül hagyva az összeférhetlenségi bizottság elé tartozó ügyeket, olyan ártatlan esetekről, amelyekben mi pártkülönbség nélkül közbenjárunk s különösen a szombati és a hétfői napon igen gyakran találkozunk a ministeriumok folyosóin. (F. Szabó Géza: Hogyan örülnek nekünk ott! — Derültség.) Csák Károly t. képviselőtársam előbbi beszédéből többször hallottam azt a kifejezést, hogy nemzeti energia. Én a nemzeti energiának megtakarítására gondolok, amikor figyelmükbe idézem azt, hogy micsoda óriási energia pazarlódik el, amikor ha valaki el akar érni, vagy meg akar sürgetni valamit, vagy ha valahová pályázik: protektorok és közbenjárók után szaladgál. És mekkora energia vész el, amikor a protektorok működésbe lépnek akár személyesen, akár levelek Írásával. (F. Szabó Géza : De a képviselő urnák egy szavába kerül !) Méltóztassék azt az energia-veszteséget is számbaKÉPVISEJLŐHÁZI NAPLÓ. XI. ülése 1928 április 19-én, csütörtökön. 133 venni, amelyet a kormány tagjai és a kormány tisztviselői leadnak. Ez az egyik része a kérdésnek, de a kérdésnek egy bizonyos erkölcsi része is van. 20 vagy mondjuk 50 pályázó közül egy állást, egy megbízást, egy kedvezményt elnyer egy emberAz az illető protektora bonitásának tulajdonitja az elért eredményt. Másféle morállal fog abba a hivatalba belépni, vagy azt az adományt vagy kedvezményt elfogadni, mint ha azt tudja, hogy azt ő megszolgálta, megérdemelte jobban mint más, és viszont a többi 49, aki ezt nem érte el, máskép fog megnyugodni az ő elutasitásába, ha azt tudja, hogy az illető bizonyára a legjobban érdemelte meg és azért nyerte el azt a pociciót. (F. Szabó Géza : Na, én még nem igen láttam olyan embert, aki beismerte volna, hogy kevesebbet tud, mint a másik. — Esztergályos János : Ne zavarja a szónokot!) Panaszok felhánytorgatásából azonban nem élünk meg. Én két esetet tapasztaltam személyesen, ezért méltóztassanak megengedni, hogy erre a kettőre hivatkozhassam, mert ezen az utón remélem a bajok orvoslását, eredmény elérését. Az egyiket a népjóléti ministeriumban tapasztaltam, a másikat a belügyministeriumban. Először a távollévő minister úrra vonatkozó esetet leszek bátor elmondani. (Halljuk! Halljuk!) 30—40 között volt az egyik gyógyszertárra pályázók száma. Méltóztassanak elképzelni, milyen aktatömegről volt szó ! Mikor ezt a 30—40 kérvényt az összes mellékletekkel együtt bevitték a minister úrhoz — az ajánlólevelek tömegét és a személyesen közben jártakra vonatkozó minden feljegyzést — szóval amikor megjelentek a referensek és az osztályfőnök a minister ur előtt, akkor azt kérdezte : van-e köztük olyan árva, akinek nincs protektora? Azt mondották, hogy van, mire a minister ur érdeklődött : ki az, mennyi gyakorlata van, mennyi a gyógyszerészsegédi ideje, milyen a magánélete, van-e nála idősebb pályázó, s miután minden felelet megfelelő volt, a minister ur a gyógyszertárengedélyt neki adta. (Esztergályos János: Azt hittem, hogy egységes-párti képviselő kapta ! — Zaj.) Egy másik esetet vagyok bátor még elmondani, mivel közérdeknek vélem ezek elmondását, azt hiszem, nem követek el indiszkréciót. A másik esetet a belügyministeriumban tapasztaltam. Számos képviselőtársammal és közéleti nagysággal együtt jegyzői gyakornokokat protezsáltunk a jegyzői tanfolyamra való felvételre. Az én pror tezsálásom eredménytelen volt, ezt az első pillanatban tudtomra adták, de hogy ne mondják az illetők, hogy nem jártam el a dolgukban, több alkalommal fennjártam és igy a kérdés egész lefolyását volt alkalmam végigkisérni. Az ügyosztály főnöke és az előadó hosszú heteken keresztül foglalkoztak ezzel az üggyel, — bizonyára tekintettel a közbenjárók óriási számára is — és végül megjelentek a belügyminister ur előtt referádáikkal. A minister ur azt a kérdést intézte hozzájuk : van-e ezek közt olyan, akinek még egy protezsálója sem akadt ? A válasz az volt : van és pedig számszerűen öten. Az öt közül négy megütötte azt a zsinórmértéket, amelyet a minister ur előzetesen kijelölt és mind a négyet felvette a tanfolyamra. Az ötödiket azért utasította el, mert fiatalabb korú és rövid gyakorlata volt. T. Ház ! Én ezen az utón látom a protekció rendszerének csődbejuttatását. Ha ilyen esetek napfényre jutnak és ha a publikum rájön arra, hogy bizzék a maga érdemeiben, bizzék az igazságban, ne pedig a protektorokat hajhássza;; ez fogja ezt a rendszert megdönteni sokkal előbb, 19
