Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-156

Az országgyűlés képviselőházának 156. megyei és városi törvényhatósági bizottságok újjáalakítása. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ezzel kapcsolatban arra kérem a belügy minister urat, hogy a tervezet reform során adjon valóságos élő hatósági jogokat a törvényhatóságoknak és ne merüljön ki a törvényhatóságok tevékenysége politikai vélemény-nyilvánitásban és tisztviselők választásában. Intézhessék ők maguk mindazokat az ügyeket, amelyekre szellemi és erkölcsi kvalifikációjuk megvan és amelyek szükségszerűen nem tartoznak magasabb fórum elé. Hiszen az autonómia áll közelebb a valódi élethez. A minister ur igen gyakran él avval a kifejezéssel, hogy a közigazgatás maga az élet. Amely kérdéseket tehát az élet közelebbi ismerése alapján legjobban megtud oldani az autonóm igazgatás, bízzuk azokat rá az autonóm testületekre, illetőleg azoknak albizottságaira és tisztviselőire. Az 1848. évi XVI. te, mint az alkotmány védő-bástyáit emliti a vármegyéket. Ha elfogadjuk ezt a hasonlatot — mi megyei emberek elfogadjuk, sőt büszkék vagyunk rá — (Ugy van! Ugy van ! jobbfelől.) akkor az a tiszteletteljes propozicióm, alakitsuk át ezeket a védőbástyákat ugy, hogy azok a mai harcmodorban is a nemzeti élet megfelelő erőtényezői legyenek, ne csak az ősi múlt reliquiái. Ayármegyei életnek bizonyára vannak hibái és fogyatékosságai. Ezeket nem takargatni óhajtom, hanem kiirtani, erényeit és fegyvereit pegig az ódonság rozsdájától és a használatlanságnak porától megtisztítva nemzeti célok érdekében újból harcba vinni. (Élénk helyeslés és felkiáltások jobbfelől : Minél előbb !) Én el tudok képzelni olyan vármegyét, olyan törvényhatósági bizottságot — és hiszem, hogy a belügyminister ur tud olyat alakítani — ahol a nemzeti társadalom összes rétegei, összes hasznos erőtényezői megtalálják a maguk működési terét. Mert hiszen a nemzeti egység alatt nem azt értem, hogy ugyanakkor bólintsunk és ugyanakkor tagadjunk, hanem azt, hogy valamennyien, a szélsőjobboldaltól a szélsőbalig egyaránt át legyünk hatva attól az akarattól, hogy a nemzet ügyét ki-ki a maga meggyőződése szerint szolgálni kívánja és ezt gyakorlatilag meg is valósítsuk. (Helyeslés jobbfelől.) Fontos reformintézkedésnek tartanám, sőt már egy meglévő törvény végrehajtásának, a tisztviselők gyakorlati képzettségének az emelését. Az a néhány év előtt napvilágot látott kormányintézkedés, hogy a ministeri szolgálatra legalább is hét évi külszolgálat (F. Szabó Géza : Nyolc évi !) a próbaszolgálattal együtt összesen nyolc évi külszolgálat kívántatik meg, máris érezteti és éreztetni fogja üdvös hatását. (F. Szabó Géza : Ennek köszönhetjük, hogy a szolgabíró fogalmazói rangban van !) Arra vagyok bátor felhívni a minister ur figyelmét, hogy nem látom biztosítva azt, hogy a hét év alatt a külszolgálatban az az illető fiatal tisztviselő csakugyan elsajátítja azokat a szükséges gyakorlati ismereteket, amelyek nemcsak a ministeriális szolgálatban szükségesek, de amelyek szükségesek akkor is, ha az illető nem kerül a ministeriumba, hanem künn marad és ott ér el magasabb rangfokozatot. Ennek a rendezését kérném, illetőleg az 1883. évi I. t.-c. idevonatkozó szakaszának végrehajtását. (Jánossy Gábor : Ugy van ! Ugy van !) Szükségesnek tartanám legalább is két, de talán inkább három évi gyakornoki szolgálatnak a behozatalát. Ebből egy évet községi szolgálatban, egy évet járási szolgálatban töltene el az illető fiatal tisztviselő. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Közbeiktatva egyes speciális dolgok elsajátisására jónak látnám bizonyos kurzusok létesítését. Ezek a kurzusok a háború elején jó szolgálatot tettek. Amikor katonaságunknak sok uj dolgot ülésé 1928 április 19-én, csütörtökön. 131 kellett rövid idő alatt elsajátítania, amire künn a harctéren gyakorlatilag szüksége volt, kurzusokat állítottak fel. (Jánossy Gábor : Tanfolyamokat! A kurzus az rosszul hangzik!) Például egy esetet mondok. Lehetetlen dolognak tartom, hogy az a fiatal megyei tisztviselő, aki a járásban dolgozik, gyakorlati ismeretekkel ne birjon afelől, hogy mi az a fertőtlenítés, mi egy gőzfecskendő, mi egy vész elleni védekezés, mi az a gyári üzem, mi egy hajtókerék, mi egy átviteli szij. Hát ezeket pár napos vagy egy-két hetes kurzusokon meg lehetne ugy tanulni, hogy azután az illető tisztviselő ne a maga kárán, legfőképen pedig ne a közönség kárán tanuljon hosszú évek alatt. (F. Szabó Géza: A közigazgatástani intézet épen ezt célozza.) Általában súlyt helyeznék arra. hogy válogassuk meg azokat a tisztviselőket, illetőleg alkalmazottakat, akik a közönséggel hivatásszerűen állandóan személyesen érintkeznek, és különösen azokat a tisztviselőket, akiket impérium gyakorlására jelölünk ki. A nagyközönség azoknak a tisztviselőknek magatartásából itéli meg a kormányzatot, akik vele közvetlenül érintkeznek. Nem a miniszter urakat, és nem az államtitkár urakat birálja, hanem azt a tisztviselőt vagy azt az alkalmazottat, akivel neki közvetlenül dolga van, ezt pedig abból itéli meg, hoayan végzi el az^ ő dolgát. (Ugy van! jobbfelöl.) — Jánossy Gábor : Teljes joggal !) Akire imperiumot bizunk, annál speciális tulajdonságokat is szükségeseknek látok. Lehet valaki igen derék tisztviselő, nagyon pontos, lelkiismeretes ember, derék munkása annak a városnak, a megyének, az államnak, vagy a járásnak, de talán hiányoznak belőle azok a képességek, amelyek alapján a kormányzat nyugodtan rábízhatná az imperiumot. Itt behozandónak tartanám speciális minősítését azoknak az embereknek, akik ilyen szolgálatra alkalmasak. Hiszen a hadseregnél is láttuk — ugyan nem szívesen idézem mindig a hadsereg szokásait — hogy fiatal tisztek végeztek vezérkari munkát és idősebb tisztek teljesítettek csapatszolgálatot, és mindegyik a maga helyén megfelelt. Fordítva esetleg nem feleltek volna meg. Szükségesnek tartanám a fegyelmi jog és eljárás rendezését. Ma fegyelmit elrendelni és valakit állásától felfüggeszteni, igen könnyű dolog, de azt látjuk, hogy a fegyelmi eljárás folyamán bárminő súlyos vádak esetén is rendszerint — nem a kivételekről beszélek, i— csak akkor távozik valaki a helyéről, ha kriminálist követett el és a büntető bíróság ellene olyan ítéletet hozott, amelynek következménye lett az őt hivatalától megfosztó fegyelmi Ítélet. Szükségesnem látnám egy közbeeső Ítélet lehetőségét, különösen az autonómiában. Ez pedig az volna, hogy az illető szerzett jogainak egyébként épségben tartása mellett helyéről eltávolítható és máshova beosztható legyen. Hiszen az állami szolgálatban megvan az, hogy egy osztályfőnököt bármely napon meg lehet fosztani annak az osztálynak vezetésétől, ellenben az autonómiában egy jegyzőnél, szolgabirónái vagy alispánnál nincs ez meg. Meg vagyok róla győződve — ismerve ezt a tisztikart, — hogy erre igen ritkán fog sor kerülni, de tegyük lehetővé, hogy adott esetben ez lehetséges legyen. Mert hiszen ez a fegyelmi hatóság visszariad az elhelyezéstől vagy eltávolítástól, ha ez egyúttal az illetőnek és családjának exisztenciája pusztulásával jár. Módot kell továbbá találni olyan változtatásra is, hogy aki a fegyelmit elrendelte, vagy a fegyelmi vizsgálatot vezeti, Ítéletet ne mondhasson. Magam is voltam fegyelmi hatóság és nagyon jól tudom, hogy az ember önkéntelenül is belevisz az