Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-156

106 Az országgyűlés képviselőházának 156, ellenőrző szellemmel, hanem jó megértéssel, jó szándékkal intézné a hozzákerülő ügyeket, és ha az egyesülési és gyülekezési jogot ugy ke­zelné, hogy ezt mindenki részére egyenlőén biz­tosítaná. Mert ne tessék elfelejteni, hogy nem ma­radnak titokban, hanem köztudottakká lesz­nek azok a dolgok, hogy példáiul amikor mi március 15-én bejelentettük, hogy tüntető fel­vonulásban megyünk a Kossuth-szoborhoz, ezt nekünk betiltották, de ugyanakkor a keresz­tényszocialista pártnak ezt ia, tüntető felvonu­lását megengedték. Kétféle mértékkel mérnek itt. (Gáspárdy Elemér: Rendezzenek hazafias felvonulást!) Bocsánatot kérek, t. képviselő­társam, itt szépen hangzik azt mondani, hogy hazafias vagy nem hazafias. De a hazafiassá­got nem lehet megmérni, nem lehet senkinek sern a lelkébe látni! A hazafiasságot nagyon sokszor felhasználják becstelen dolgokra is, nagyon sok ilyen eset is történt. A hazafiassá­got ne tessék eltagadni másoktól sem! A ha­zaíiasság* nem lehet privilégium! (Kabók La­jos: Csak az hazafi, aki Rómát szereti 1 ? — Gáspárdy Elemér: Semmi esetre sem lehet va­laki hazafi nemzetköziség mellett!) Bocsánatot kérek, önöknek jobban parancsol a nemzetkö­zisálg, mint nekünk. (Kabók Lajos: A római pápa nem parancsol önöknek?) Önöknek job­ban parancsol a nemzetköziség s önök a nem­zetközi kapitalizmusnak, a nemzetközi érint­kezésnek sokkal több rendelkezését hajtották vé^re, mi azonban a magunkét hajtjuk vágre. (Zaj.) Ez tehát nem szempont, ez tehát nem olyan érv, amit ez ellen fel lehetne hozni. Önök állapították meg, hogy aki más vélemé­nyen van, az már nem jó hazafi. Micsoda disz­tinkció ez? Hol élünk, kérem, az erdőben? Mert ez csak azt jelenti, hogy aki nem hoz­zánk tartozik, aki velünk nem egy követ fuj, az nem hazafi, azt ki kell tagadni. Kérem, tagadják ki, de akkor hazafiatlanok lesznek! Én tehát azt kérem a kormánytól, hogy szüntesse meg azokat az állapotokat, amelyek itt vannak. Ne legyen az,, hogyha valamely munkás valamely vidéki városban előfizetője a Népszavának vagy megláttak nála, egy pél­dányt, azért folytonosan üldözik. A csendőr elmegy hozzá vagy behivatják a csendőrségre, vagy a szolgabíróhoz és az megmondja néki: minek kell magának ezt a lapot olvasni? A csendőr megmondja, hogy figyelmeztetem magát, hagyja abba,, mert baja lesz. Miit csi­náljon? Természetesen abba kell hagynia, mert különben baja lesz. De természetes dolog az is, hogy ez az ember, aki üldözésnek van kitéve, érzi azt a nagy igazságtalanságot, amely vele történik. Ezt az igazságtalanságot kell megszüntetni, ezt az eljárást kell lehetet­lenné tenni és a közigazgatást végre ki kel­lene emelni^ ebből az egyoldalú szellemből, ebből az eljárási máidból, amely ma, van s ame­lyet eddig folytatott, mert ezzel üldözik, elva­dítják a magyar nélpet. Nem kell mást mondanom, mint azt, hogyha a vidéken valamely földmunkás meg mer mozdulni és mer nagyobb napszámbért karmi, ha ott a hullámzó piacon, ahol a föld­munkások állanak, arról mernek beszélni, hogy bizony ez az egy pengő napszám nagyon ke­vés, hogy bizony jó volna, ha többet kapnánk, és ezt besúgják, akkor a csendőr már odamegy és zavarja őket. És az illető már gyanús em­ber lesz, azt már figyelemmel kísérik, arra már ráfogják, hogy kommunista éls az az em­ber azután az Üldözésnek egész sorát kényte­len elszenvedni, csak azért, mert fel mert jaj­ülése 1928 április 19-én, csütörtökön. dúlni, mert meg merte mondani, hogy kevés az a fizetés, az a napszámbér, amit kap. Kérem a minister urat, szívlelje meg azt a néhány szempontot, amelyet én itt elmondtam, és ha jót akar, — aminthogy ezt nem kétlem,— az ország érdekében, akkor hasson oda, hogy a magyar közigazgatás emberségesebb, jobb, tö­kéletesebb legyen, hogy ne érvényesüljön benne az a pártosság, amely eddig volt. Ne lássanak minden jajszóban bolsevizmust, ne lássanak minden feljajdulásban forradalmat, ne lássa­nak minden elégedetlenségben elszakadást a társadalomtól, hanem értsék meg ezt, keressék meg az okát és szeretettel, jóindulattal kezel­jék. Ne csinálják azt, hogy mikor bérharcba megy a munkásság, a rendőrség a tőke szolgá­latába áll, hanem inkább segítsék elő azt, hogy azok a szeg'ény emberek több keresethez jussa­nak, mert ennek elősegítését az ország egyete­mes érdeke követeli, minthogy ily módon • fo­gyasztóképesekké teszik a nincstelen, szegény, kevés keresettel biró munkásokat. Mivel ezek a. szempontok a költségvetésben nem érvényesülnek, a költségvetést nem foga­dom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. ) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: F. Szabó Géza! F. Szabó Géza: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Minden előterjesztést, minden aktát, minden könyvet kétféle érzelem­mel vehetek fel tanulmányozásra további intéz­kedés céljából: szeretettel, szimpátiával, együtt­érzéssel, rokonérzéssel, vagy már eleve antipá­ti ával és azzal a meggyőződéssel, hogy ami ab­ban benne van, az igaz, jó és hasznos nem le­het. Előttem szóló igen t. képviselőtársam azzal vette kezébe ezt a költségvetést, hogy az elfo­gadható, helyes, indokolt nem lehet és indokolta ezt azzal, hogy a magyar közigazgatás felada­tául elsősorban azt tekinti, hogy az ellenzéket, iegfőképen pedig a szociáldemokrata pártot szemmel tartsa, azt mint egy detektív kisérje és ebben merül ki minden tevékenysége. A ma­gyar közigazgatás szerveinek az a feladatuk, hogy a fennálló államrendet védjék, az a fel­adatuk, hogy a közbiztonságot ós a közrendet biztosítsák. Erre tettek esküt. A magyar köz­igazgatás akkor nem felelne meg • magasztos hivatásának, ha ezt egy pillanatra is szem elől tévesztené. (Kabók Lajos: De nem olyan mó­don! — Malasifs Géza: Ne álljon be pénzszpri­tónak a közigazgatás, mert ezt teszi!) Nagy vi­lágnézletí különbség van köztünk, mint ez az előttem szóló képviselő ur beszédjéből kitűnt. Egyben azonban — bocsánatot kérek, ha kompromittálom ezzel esetleg — elfogadom és feltétlenül aláírom azt, amit fejtegetett: ami a közigazgatás szerveinek egészséges közszelle­mét illeti. Igenis, egészséges közszellem kell, ez feltétlenül szükséges és épen azért támogat­juk a belügyminister urat, mert ezt az egész­séges közszellemet biztosítja. (Gáspárdy Ele­mér: És hazafias közszellemet!) Igen, ezt az egészséges és hazafias közszellemet. A közéleti tisztaságnak vagyunk hívei, ezért harcolunk, ezért küzdünk és megméltóztatnak látni beszé­dem további során, hogy arra helyezem a fő­súlyt, ami ennek előfeltétele. A közéleti tiszta­ságnak, az egészséges közszellemnek és annak, hogy a néppel, a nép ügyes-bajos dolgával sze­retettel bánjon a köztisztviselő, előfeltétele az, hogy anyagilag függetlenittessék. (Ugy van! a jobboldalon.) Előttem szóló t. képviselőtársam felszóla­lásának még egy részletére fogok kitétmi — a nemzeti munkavédelem kérdésére — beszédem későbbi folyamán. A továbbiakban is, amiket /

Next

/
Oldalképek
Tartalom