Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-145

Az országgyűlés képviselőházának 14 regét annyira redukálták, hogy ezzel a létszámmal önvédelemre is képtelenek, ugyanakor pedig a számsorok óriási tömegét halljuk arról, hogy a győztes nemzeteknek mennyi katona, puska, milyen kaliberű ós milyen nagy tömegű ágyú áll rendelkezésére, hogy fejlesztik ki a légi haderőt olyan nagymérvűvé, hogy ezekkel a nemzetekkel a hadsereg felszerelésében és felállításában nemzetünknek nem lehet felvennie a versenyt még akkor sem, ha ez az ország ismét tejjel-mézzel folyó Kánaán volna, nem pedig ma, amikor nem a hadsereg felszerelésére, nagyobbitására, hanem — sajnos — a mindennapi kenyér megszerzésére szükséges eszközöket sem tudja az állam, a kormányzat és a nép előteremteni. Én azonban ennek dacára sem esem kétségbe, mert azzal a Góliáttal szemben, akit itt bemutatott Karafiáith képviselőtársaim, teljesen fegyvertelenül áll, mint Dávid az igazság parittyájával, ez a csonka Magyarország. A mi igazságunk a legnagyobb fegyverünk és erőnk és bizom az isteni gondviselésben, hogy ez a nagy igazságtalanság, amely velünk történt, reparálódni fog az események folyamán. Nekünk azonban minden percben és minden pillanatban, ha nem puskával, de lélekkel és a jövő nemzedéknek ez irányban való nevelésével készen kell lennünk, hogy adott pillanatban abból a győzelemből^ amely után áhitozunk, részünket kellő mértékben kivegyük, hogy annak az álomnak, amely ott él minden magyar gyermek és magyar férfi lelkében, Nagy-Magyarországnak megvalósítására minden pillanatban készen legyünk. Nekünk tehát arra kell koncentrálni erőnket, hogy a sártekének ezen a kis részecskéjén, ahová be vagyunk keritve ós ahová le vagyunk nyomoritva, ne csak tűrhető állapotokat teremtsünk, hanem a jobblétnek alapját vessük meg. T. Ház! Ez a költségvetési vita alkalmat nyújt arra, hogy a képviselők és különböző pártok ez alkalommal felfedjék, a Ház asztalára, vagy a ministerek bársonyszéke elé tehessék mindazokat a kivánságokat, óhajtásokat, vágyakat és parancsoló kötelességeket, melyeket az ország érdekében ennek a kormányzatnak végre kell hajtania. Hiszen valamennyien — üljünk ennek a Háznak bármely oldalán — azt szándékozzuk és azt célozzuk felszólalásunkkal és parlamenti munkánkkal, hogy ezt a kormányzatot, amely célul tűzte ki, hogy a nemzetet sirjából felemelje, megerősítsük, hogy ezt a munkáját minél hamarabb és minél tökéletesebben elvégezhesse. Épen azért, h a az ok a kivánságok, amelyeket mi előterjesztünk, nem is változtatják meg a költségvetés egyes tételeit, szerintem nem képeznek hiábavaló munikát, mert az itt elhangzott kivánságokat a kormányzatnak a jövő törvényhozási munkában és a különböző kormányzati ténykedésekben figyelembe kell vennie. Akár törvényt szerkeszt, akár rendeleteket ad ki, akár meglévő törvényeket hajt végre, tekintettel kell lennie arra, hogy a Házban milyen vélemények hangzanak el és milyen kivánságok merülnek fel. Ennek a költségvetési vitának tehát meglehet az a jótékony hatása, hogy annak a kormányzatnak, amely jót akar az ország érdekében, anyagot ad és megkönnyíti a munkáját, hogy ezt a jószándékát valóra is válthassa. Ha azt tekintem, hogy annak a kormányzati rendszernek, amely ^most a hatalmat kezében tartja, a munkája és az ország közérdeke mennyiben fedi egymást, akkor ennek a kormányzatnak egyik serpenyőjébe tehetem a jó oldalát, a másik oldalon pedig elmondhatom KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. X. . ülése 1928 március 19~én, hétfőn. 83 azt a kritikát és azokat a kifogásokat, amelyeket a mai kormányzat munkájával szemben kötelességszerüleg meg kell mondanom. Hogy a kormányzat munkája és a magyar közvélemény valahogy találkozott és fedte egymást, erre a feleletet maga az élet és annak igen sok eseménye adta meg. Hiszen a mai nap folyamán Berki Gyula, igen t. képviselőtársunk az ellenzéki padokból állapította meg, hogy gróf Bethlen István kormányzata és kormányzati ténykedései hosszú évek során kivezették ezt az országot albból a nagy zűrzavarból és káoszból, amelyben volt, és hogy ez a magyar közvélemény előtt olyan érdemeket szerzett számára, 'hogy könnyű szerrel sikerült neki ezt a nag-y többséget megteremtenie. Ez az egyik oldala a mérlegnek. A másik, amit itt több alkalommal tettek kifogás tárgyává, az, hogy olyan rendszeres berendezkedés folyik ebben az országban, amelynek következményekép itt senki meg nem mozdulhat, senki a száját ki nem nyithatja, senki nem panaszkodhatok, senki meg nem szólalhat, szóval ez a kormányzat egy nagy némaságot és csendet parancsol ebben az országban. Amig tehát az egyik oldalon a kormányzat az ő munkájával tényleg megteremtette ezt a nagy közvéleményt a maga számára, addig a másik oldalon azt kell tapasztalnunk ebben az országban, hogy itt ugy egyesek, mint társadalmi osztályok, gazdasági szerveik, szóval az egész ország ma már abban a felfogásiban van és abban a hitben él, hogy őrajta egyéni, társadalmi és gazdasági helyzetéű senki más nem segíthet, mint a kormány. Itt ma már majdnem mindenki két tenyerét a kormány felé nyújtja és onnan várja a segítséget. Ennek következményeként fejlődött ki azután minden társadalmi osztállyal szemben az a függőségi viszony, hogy itt mindenki a kormánypárt felé orientálódik s a kormánnyal szemben bizonyosmérvü függésbe kerül tőle, valaimi jót élvez vagy kapott, vagy pedig vár, remél. Láthatjuk azokból a memorandumokból, amelyekkel a ministeriumokat ós a Kéipviselőháizat folytonosan ostromolják, hogy itt minden körüle,t és társadalmi osztály vár valamit a kormánytól. A tisztviselői k £11% ít közalkalmazottak tömegei természetesen fizetésemelést vár a kormánytól, a független társadalmi osztályok pedig, az iparosok és a kereskedők várnak olcsó hitelt, kölcsönt, állami támogatást, ^ vámok elengedését, vasúti tarifák leszállítását stb. A földmives rétegnek nagy tömege azt várja, hogy az állam a földmivelésügyi kormányzaton keresztül számtalan vonatkozásban nyúljon a hóna alá, segítse és támogassa. Mindezek a szálak — majd bátor leszek rámutatni, hogy ezek miben nyilvánulnak meg — kifejlesztik ezt a kapcsolatot, amely ma már — hogy ugy mondjam — valóságos államszocializmussá fejlődik ki, amennyiben itt mindenki az államnak vagy a munkaijaiból, vagy az intézményeiből, segítségéből, vagy pedig a támogatásából akar élni. A kormányzatnak ez a stabilitása, amely számszerűleg nagy, működésében majdnem és egészen bizonyosan kiniozdithatatlan, nemcsak hogy kifogást nem érdemel,' hanem ^ ez egyúttal az országnak is igen nagy előnyére vált ebben a zűrzavaros időben. Mert azt látjuk, hogy megerősítette az ország iránti bizalmat. Ha benn nem is olyan mértékben, mint ahogyan azt egyesek állítják, de a külfölddel szemben igen. A külfölddel szemben ugyanis ennek a csonka országnak hitelélete olyan nagy fokú és olyan értékes, hogy — amint látjuk és 12 ^^^^^_^^_^^