Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-145
r Àz országgyűlés képviselőházának Î45. ülése Î928 március lù-ên, hétfőn. 73 ves és bájos külföldi reprezentánsoknak azt felelem, hogy igenis, van magyar irredenta és ennek okai a következők. Első oka a trianoni békeszerződés. (Jánossy Gábor: Végső oka is az!) A trianoni békeszerződés igazságtalanságai 13 vármegyére szoritották Magyarországot. Ez az első és legfőbb oka a magyar irredentának. Naponkint látom, amikor fiam feléje néz a régi térképnek és nézi az u.i térképet. Nem kell hozzá magyarázat, minden gyermek a történelmi Magyarországra való visszaemlékezéssel és a becstelen trianoni határok látásával magába szívja, lelkébe szivja a magyar irredentát. (Ugy van! Ugy van! — Helyeslés.) Van magyar irredenta másodszor azért, mert tőlünk elszakított területeken a magyar kisebbségek a trianoni békeszerződésben biztosított jogaikat sem élvezik. Nincsenek politikai jogaik, nincs egyházi, iskolai és nyelvi kérdésekben semmi joguk. Konfiskálták még azt a keveset is, ami a békeszerződésben biztosítva volt. Van irredenta harmadszor azért, mert a megszállott területekről kiüldöztek 400.000 magyar családot, akiknek nagyrésze itt koldusbottal járkál, és van irredenta végül azért, mert ellenfeleink állandóan hamis hireket terjesztenek erről a nemzetről. {Ugy van! Ugy van! — Jánossy Gábor: Abból élnek!) Mélyen t. Ház! Az egész világon mindenhol kell, hogy végre valahára felébredjen az a lelkiismeret, amely lord ^ Rothermere megnyilatkozásában jut kifejezésre. Ez az önzetlen angol lord egész lelkületét, egész szivét belevitte abba, hogy a magyar igazságot önzetlenül szolgálja. A magyar igazságot, amely igazságnak győznie kell, mert ha a hazugság időlegesen tudott is győzni, az igazság győzelmét könnyebb előre vinni. De én azokkal a hamis h Írekkel szemben kénytelen vagyok a honvédelmi minister ur személyével kapcsolatban meglehetősen kemény kritikát gyakorolni. Ha a t. honvédelmi minister ur tudja azt, hogy 2,400.000 fegyveres katona veszi körül ellenséges oldalról ezt a határ nélkül maradt, dűlő utakkal és egyszerű szántóföldekkel határolt országot, akkor hogy meri magát az alá a felelősség alá vonni, hogy még a trianoni békeszerződésben biztosított katonai létszámot sem tartja fenn itt a nemzet részére? (Ugy van! Ugy van a balközépen. — Éri Márton: A toborzás miatt! — Mozgás.) Tudom, hogy részben a toborzás az oka. (Felkiáltások a jobboldalon: Egészen az az oka!) — F. Szabó Géza: Teljesen az az oka! — Zaj.) De a trianoni békeszerződésben biztosított ezzel a jogával a honvédelmi minister ur a nemzeti jövő érdekében köteles volna élni. (Strausz István: Ugy van! Alkotmányos utón! — Jánossy Gábor: Büntetéssel nem lehet toborozni!) Elérkeztem _ beszédemnek befejezéséhez. (Halljuk! Halljuk!) Beszédem befejezésénél, miután elmondtam politikai elhatározásom tárgyi okait, rá kell hogy térjek a kormányzat szellemére. Rá kell hogy térjek arra a szellemre, amelyet kilépőlevelemben kifogásoltam. Ez a kormányzati szellem, lamiről én beszélek, nem gróf Bethlen Istvánnak a szelleme, nem gróf Bethlen Istvánnak a lelkülete. Bethlen István Debrecenben azt mondotta, hogy az ő szivében és lelkében él az erdélyi tradició. Nos, ez az erdélyi tradició kétféle: az egyik a régi erdélyi tradició, amely a nemzeti függetlenségért és a nemzeti szabadságért lelkesedett, a másik tradició annak a Bethlen Istvánnak a tradíciója, aki a háború alatt felállt itt az ellenzéki padokban és kifogásolta ennek a nemzetnek állami berendezését, kifogásolta az akkori közkormányzat szellemét. Ez az a tradició, amelyre ő utalt. Az a kormányzati szellem pedig amely a kormány mögött kialakult, az ál-Bethlen Istvánok, a hadi-Bethlen Istvánok, az álarcos Bethlen Istvánok országos egyesülete. (Szabó Sándor: Alapszabály nélkül!) Alapszabály nélkül. Ez a szervezet független a kormánytól, a kormány nem tudja még, de én tudom. Ez a szervezet nem a kormánynak, hanem önmagának védelmére alakult. (Ellenmondások jobbfelöl. — Mozgás.) Ez a szervezet független a párttól, ez ai szervezet független a miniszterelnöktől. (Strausz István: Micsoda szervezet?) Ez a szervezet az ál-Bethlen Istvánok országos szervezete, amelynek az a célja, hogy a közhatalom minden pozícióját megszállja, ez az önzetlen embereknek nagy, hatalmas szervezete, (Haller István: Rébusz! — Strausz István: Kamarilla?) azért hogy a maga részére biztosítsa ebben az országban az uralmat. (Strausz István: Kamarilla? —i F. Szabó Géza: Hol vannak ezek? — Zaj és mozgási) Nagyon jól tudják. ; i Vissza kell térnem a régiekre, vissza kell emlékeznem régi dolgokra, vissza kell mennem egészen 1927-ig. (F. Szabó István: A rébuszra feleljen!) Majd a végén felelek a rébuszra is. Nagyon kíváncsi a képviselő ur. (F, Szabó Géza: En kíváncsi vagyok. Csatlakozom Haller István felfogásához a rébuszt illetőleg! — Haller István: Nekem csakugyan rébusz, mert én nem tudom! Nagyon kíváncsi vagyok! — Jánossy Gábor: Ne zavarjuk! Hadd térjen vissza! — Derültség. — Szabó Sándor: Két balkezes emberekre gondol, ha meg tetszik engedni! — Zaj. Elnök csenget.) Majd kisül a rébusz a végén. Mondom, vissza kell térnem régi időikre, arra az időre, amikor a kisgazdapárt először tárgyalt a ministerelnök úrral. Ez 1920 nyarán volt. A ministerelnök ur akkor is a nemzeti egységnek és iaiz egységes kormányzópártnak megteremtésén fáradozott. Ez a munkája akkor sikertelen volt, mert az ellenforradalmi hangulatban a nemzetgyűléssel nem tudta ezt a koncepciót keresztülvinni. Vissza kell térnem az 1922-es országos választásokra, amely választásokon már megnyilatkozott az a tény, hogy a párt, amely a ministerelnök ur körül kifejlődésben volt, bizonyos vonatkozásokban megfeledkezett régi pártjának tradícióiról, megfeledkezett arról a közszellemről, tamelyeí az a régi párt reprezentált. De az igazi kifejlődés 1926-ban volt. Itt van a rébusz. 1926-ban gróf Bethleni István ministerelnök ur példátlan népszerűséggel, látható és megfogható sikerekkel állott oda a nemzet elé. (Ugy van! a középen.) Állítom, hogy titkos vagy nyilvános szavazással mindenféle rendőri beavatkozás nélkül is feltétlen többséget biztositott volna magának. (Helyeslés a jobboldalon és a középen. — Strausz István: Mi is azt mondjuk!) Akkor jött az ál-Bethlen Istvánok országos szövetsége; élén diszelnökével. (Felkiáltások a középen: Ki a diszelnök?) Sztranyavszky Sándor! (Derültség és mozgás a jobboldalon.) Ekkotr jött az a hatalmi szervezet, diszelnökével az élén (Egy hang a jobboldalon: Van-e alapszabályai) és a ministerelnök urat az ország hangulatáról, a közvélemény gondolkodásáról, lelkületéről nieim ugy informálta, ahogy ezt a tények mutatták. Nem volt szükség semmiféle hatalmi eszközökre; nem volt szükség semmiféle rendőri beavatkozásra, hiszen rendőri és finánc-felügyelet alatt van az ország, azért néma. Néma most a parlament is,
