Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-144

144. ülése 1928 március 14-én, szerdán. 40 Az országgyűlés képviselőházának Ugyanígy vagyunk azonban az elhaltak özvegyeivel és árváival is. Ezekről ugyan történt némi gondoskodás, valami keveset kapnak járulék címén, ez a járulék azonban nagyon kis mértékben tudja csak'Tnelégiteni szükségleteiket. Ha tehát mód és alkalom kínálkozik erre. akkor elsősorban kell, hogy a minister ur ezeken segítsen és ezeknek járulékait emelje fel. Ezzel a tárcával kapcsolatban akarok foglalkozni azzal a kérdéssel is, hogy Budapesten, sajnos, a lakásínség még mindig igen nagy. Kray igen t. barátom emiitette, hogy a főváros banképítkezéssel próbált segíteni ezen a helyzeten és ezek nem váltak volna be. Én magam sem vagyok nagyon elragadhatva a fővárosi épüle

1 tektől, amelyeket bankkölcsönökkel építettek. Igaz, hogy ilyen csak négy van, a főváros pedig már 30 épületet építtetett; ez azonban még mind elenyészően kevés. Ha mélyen t. barátom látná azokat a telepeket, amelyeket nekem szerencsém van naponta látni, mert kerületembe tartoznak, a Zita-telepet, a Mária Valéria-telepet és az Auguszta barakkokat, akkor látná azt, hogy a főváros milyen jótéteményt tett, mennyire szolgálta azt a szociális eszmét, amelyet mi szolgálni akarunk. Az állam ezeket a barakkokat átalakította 1920-ban és 1921-ben. Ezek a barakkok már akkor is omladozófélben voltak, hiszen egyszerű fabarakkok, amelyeket a háborúban a katonák részére építettek fel hat hónapra vagy maximálisan egy évre, mert hiszen akkor még nem számítottak arra, hogy itt egy négyéves világháború lesz. Ezekben a barakkokban még ma is laknak. Igaz, hogy átalakítások történtek, de az átalakítások nem az állagot javították meg, hanem csak arra szorítkoztak, hogy egyes falakat húztak oda, amelyek a nagy termekből kisebb szobákat csináltak. Ezek a barakkok ma már teljesen összeomlóban vannak és egyáltalában nem szolgálhatnak már lakás céljára. Ezekben lehet talán állatokat tartani, de emberek nem lakhatnak ott. És ha tudjuk is, hogy ott a szegényebb néposztály (akik, azok, akiket talán máshonnan kilakoltattak, vagy akik menekültek a megszállott területről és ha tudjuk is azt, hogy aránylag kevés bért fizetnek, mégis azt kell mondanunk, hogy sokkal több bért fizetnek, mint amennyit megér az a lakás. A népjóléti minister úrtól azt kérem, hogy ne ezekbe a barakkokba öljön bele pénzt, — aminthogy eddig nem is tette és nem kell félteni ettől a népjóléti minister urat — hanem épitsen ezek helyett megfelelő rendes lakást, mert még mindig szükség van arra, hogy tovább folytassuk ezt a lakásépítő akciót, hogy az embereket el tudjuk helyezni. A főváros már nincs abban a helyzetben, hogy tovább is nagyobb építkezésekkel segítsen. A főváros ugyan fcg még építkezni, de nagyon kis arányban, mert már nincsen megfelelő anyagi erő az 6 rendelkezésére. Az államnak is részt kell vennie ebben. Igaz ugyan, hogy ez elsősorban városi érdek, de nem lehet teljesen a fővárosra hárítani, mert a vidékről sokan tódulnak ide, akik itt keresik megélhetésüket, tehát itt nem tisztán fővárosi érdekről, hanem állami érdekről is szó van. Az államnak az ország érdekében kell itt zsebébe nyúlnia es áldozatot hoznia azért, hogy megfelelő tisztességes lakások álljanak rendelkezésre a fővárosban. Mélyen t. Ház! (Halljuk! a jobboldalon.) Ha a költségvetés további ágazatait nézzük, akkor látjuk azt, hogy a belügyi tárca az, amely még igen nagy összeget vett igénybe, 115 millió pengőt. Az idetartozó tételek között is különösen egy tétel tűnik fel, amely az államrendőrségre vonatkozik. Mert az államrendőrség a tavalyihoz képest körülbelül 7 milliós pluszkiadást jelent. A legteljesebb mértékben helyeslem azt, hogy az államrendőrség szervezete kiépíttessék, hogy egy egységes kézben legyen az egész országban a rendőrség, mert az az állapot, amely eddig volt, hogy egyes városok maguk látták el a rendőrségi szolgálatot, nem volt megnyugtató az állampolgárokra nézve. Ez a közbiztonságot a legkevésbé elégítette ki. Itt azonban épen a főváros érdekével kapcsolatosan rá kivánok mutatni arra, hogy a költségvetés most •• felhatalmazást ad a belügymin ist er urnák arra, hogy az 1881: XXI. te. idevágó szakasza alapján meghonosított rendszert kiterjessze a városokra nézve is és a törvényjavaslat egyenesen megadja a módot a minister urnák, hogy az összköltségek 20%-át beszedhesse a városokon. Nagyon jól tudom, hogy ez törvényen alapszik, az 1881-es törvényen. Ismerem ezt a törvényi Ezt a törvényt azonban ilyen irányban nem hajtották végre. A főváros nem járult hozzá, csak egypár esztendeig, később már nem. És ha most az az eset fog bekövetkezni, hogy a költségek 20%-át kell majd a fővárosnak viselnie, ez a főváros háztartására egy olyan megterhelést fog jelenteni, amely igen erős mértékben fel fogja szökkentem azokat a kiadásokat, amelyek a fővárosban úgyis eléggé terhesek és nagyok. Ennek a következménye az lesz, hogy ezeket a fővárosnak adók-' ból kell majd pótolnia. Én arra kérem a belügyminister urat, hogy igyekezzék ugy megoldani ezt a kérdést, hogyha lehetséges a fővárosra minél kevesebb teher háramoljék ebből, ha pedig nem tudja ezt megtenni, akkor a pénzügyminister ur gondoskodjék arról» hogy a fővárosnak engedtessék át egyik vagy másik adó, vagy engedtessék meg egyik vagy másik adónak pótlékolása, mert ezt kizárólag városi pótadóból fedezni nem fogjuk tudni. Én elismerem annak a szükségességét is, hogy a fővárosban a rendőrlegénységnek számát szaporítani kell, azonban rá kivánok mutatni arra, hogy mindaddig mig a fővárosi rendőrlegénység és a fővárosi rendőrtisztek helyzetén nem tudunk javítani, addig óvatosan kell ezt a kérdést kezelni, mert én nem tartanám helyes megoldásnak azt, hogy felveszünk még kétszáz rendőrt és ezt a kétszáz rendőrt is rosszul fizetjük. Inkább maradjunk meg- a létszámnál és fizessük azokat a rendőröket és rendőrtisztekét jobban, mert nekem általában a tisztviselőkérdésben is az a felfogásom, hogy kevés, de jól fizetett tisztviselője legyen ennek az, országnak, (U.Qy van! Ügy van! a jobboldalon.) mert az akkor lelkiismereti kötelességének fogja tartani azt, hogy azt a munkát, amelyet rábíztak, jól, pontosan és hűen az állam és polgártársai érdekében, végezze el. Az a tisztviselő érezni fogja azt a felelősséget, amelyet jelent neki az, hogy ő most több fizetést kapott, az ő megélhetése már gondtalanná van teve, hogy neki nem kell a fejét törnie azon, hogy a holnapi kenyeret hogyan fogja megszerezni, hogyan fog gyermekének ruhát vagy cipőt venni. Ha az a tisztviselő gondtalanul tudja teljesíteni munkáját, sokkal többet tud elvégezni és akkor azt a munkát, amelyet most sok tisztviselő végez el, sokkal kevesebb tisztviselővel fogjuk tudni elvégeztetni és igy az államháztartáson talán nem súlyosbítottunk, mert nem adtunk többet ki, mint akartunk kiadni, azon-