Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-153

Az országgyűlés képviselőházának 153. ülése 1928 március 30-án, pénteken. 455 kes beszédeikben szóvátettek. Mindezekkel azon­ban most foglalkozni nem kivánok. Csupán egy-két dologra kivánom még felhívni a figyel­met. (Halljuk! Halljuk!) Ismételten szóba ke­rült a közmunkaváltság 'kérdése. Kétségtelen, hogy ez alapjában véve egy régi rendszerhez tartozó adóztatás, (Egy hang a jobboldalon: Aránytalan!) amely tényleg nagy aránytalanságokra vezetett. (Ügy van! jobbfelől.) Egyes vármegyék máris mérsékelték a iközmunkaváltságott, de azt hiszem, a kereske delemügyi minister ur a közeljövőben ezt a kérdést általánosan meg fogja oldani az útadó­törvénnyel kapcsolatban, amelyben egyenletes adóztatást léptetünk a mostani rendszer he­lyébe. Méltóztattak a községi adóztatással is fog­lalkozni. Ebből a szempontból teljesen jól^ értel­mezi Kállay t. képviselőtársam az én álláspon­tomat, hogy tényleg azt tervezzük, hogy vagy a háza dó-bevételből vagy más adó bevételéből egy részt kiszakítva, alapot teremtsünk azért, hogy annak a 700 közséignek a helyzetén segít­sünk, amelyek a legszegényebbek és amelyek a pótadót nem birják el. Azt hiszem, akiegyen­litésnez ez nagy lépés lesz addig is, amíg a községi háztartások ügye a maga teljességében megoldásra, nem kerül, amikor természetesen gondoskodnunk kell majd mélyreható intézke­désekről is. Ezzel tulaj dónk épen be is fejeztem beszé­demet. (Halljuk! Halljuk!) Ha végignézek akár gazdasági, akár pénzügyi életünkön, akkor lá­tok ugyan nehézségeket, ezeket azonban csak átmenetieknek, időlegeseknek tekintem. Ne él­jük magunkat bele abba a tudatba, hogy csak nagy konjunktúra lehetséges. Nekünk egyet­len feladatunk, hogy haladjunk lassan és óva­tosan, mert az ut, amelyet még meg kell ten­nünk, hosszú «s göröngyös. Én hiszem, hogyha itt a:z Országgyűlésen belül is tárgyilagos, ob­jektiv kritika fog elhangzani, ez csak javíthat a helyzeten. Csak köszönettel tartozom a saját pártomhoz tartozó összes képviselőknek is, akik megmondták a maguk meggyőződését és véle­ményét nyiltan, akárhányszor majdnem ellen­zéki tenorban is. Igenis, ez a helyes álláspont. Csak egy nem helyes: gáncsolni csak azért, hogy gáncsoskodjunk. (Ügy van! jobbfelől.) Kritikával csak addig a határig éljünk, amed­dig meg tudjuk mutatni a megoldások útját is. Ha Így fogunk tovább dolgozni, akkor íén bizo­nyos vagyok abban, hogy az eredmény nem fog elmaradni. Én nem fogok engedni meg­győződésemből, hogy igenis optimistáknak kell lennünk, (Helyeslés a jobb- és a balolda­lon^) mert különben elveszünk. Kérem a költ­ségvetés elfogadását! (Hosszantartó élénk he­lyeslés, éljenzés és taps a jobb- és a balolda­lon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e elfo­gadni az 1928/28. évi állami költségvetést álta­lánosságban az egyes tárcák részletes tárgya­lása alapjául, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, alkik elfo­gadják, szíveskedjenek felállni! (Megtörténik.) Többség. A Ház a költségvetést általánosság­ban az egyes tárcák részletes tárgyalása alap­jául elfogadta. Most pedig kérdeni a t. Házat, méltóztat­nak-e az 1926/27. költségvetési év bevételi több­lete terhére megállapított beruházásokra vo­natkozó pénzügyministeri jelentést tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik tudomásul veszik, méltóztassanak fel állani! (Megtörténik ) Többség. A Ház a jelentést tudomásul veszi s azt tárgyalás és hozzájárulás céljából a Fel­sőházhoz teszi át. Az ülést tiz percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Az idő előrehaladván, az együttes általá­nos vita során beadott határozati javaslatok felett való .szavazásra most már nem térünk át % hanem előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését — a húsvéti ünnepekre való tekintettél — folyó évi április hó 17-én, kedden délelőtt tiz órakor tartsa és annak napirendjére tűzes­sék ki: az együttes általános vita során beadott­határozati javaslatok felett való szavazás; to­vábbá az 1928/29. évi^ állami költségvetés egyes tárcáinak tárgyalása. A tárcák sorrendjére nézve napirendi ja­vaslatom elfogadása után fogok a t. Háznak javaslatot tenni. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hoz­zájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Az egyes tárcák költségvetésének tárgya­lási sorrendjére nézve javaslom, hogy azok a sommázatban feltüntetett sorrendben tárgyal­gassanak, azzal a szokásos eltéréssel,^ hogy r a pénzügyi tárca költségvetését utoljára tár­gyalja a Ház. Az egyes tárcák költségvetésének tárgya­lási sorrendje tehát a következő lenne: 1. a miniszterelnökségi tárca költségvetése és vele kapcsolatban a költségvetés I— VIII. fejezete, 2. a külügyi tárca, 3. a bélügyi tárca. 4. a kereskedelemügyi tárca, 5. a földmivelésügyi tárca, 6. a népjóléti és munkaügyi tárca, 7. a vallás- és közoktatásügyi tárca, 8. az igazságügyi tárca, 9. a honvédelmi tárca s végül 10. a pénzügyi tárca költségvetése. Egyúttal indítvány ózom azt is, hogy a költ­ségvetés X. füzetének, vagyis az állami üze­mek költségvetésének XIX., XX. és XXI. fe­jezete a kereskedelemügyi, a XXII., XXIII. és XXIV. fejezete a földmivelésügyi, a XXV. és XXVI. fejezete pedig a pénzügyi tárca költ­ségvetésével kapcsolatban tárgyaltassék. Ugy, amint az eddig is szokásban volt. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Helyeslés.) Ha igen, ugy azt határozatként mondom ki. Jelentem a t. Háznak, hogy a házszabályok 205. §-ának b) pontja, alapján Simon András képviselő ur kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Simon András: T. Ház! Értesülésemre ju­tott, hogy a délelőtt folyamán elmondott be­szédemet, respektive annak egyik passzusát Rassay Károly t. képviselőtársam magára nézve ' sértőnek találta. Ez a körülmény, hogy ő beszédemet, illetve annak egyik passzusát magára nézve sértőnek tartotta, indít engem kizárólag arra, hogy egy férfias kötelezettséget teljesítsek Rassay Károly t. képviselőtársam­mal szemben, (Halljuk! Halljuk! a jobbolda­lon.) akit én mindig nagyrabecsültem, nagyra­; becsülök most is és értékes embernek tartok. "(Sándor Pál: Szép!) Nem aizért mondom,

Next

/
Oldalképek
Tartalom