Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-153
Az országgyűlés képviselőházának 153] ülése 1928 március 30-án, pénteken. 441 teben nagy léptekkel haladtunk előre. Ez alatt nemcsak a népnevelés terén felmutatható előrehaladást értem, amely a népiskolák egész seregének létesítésével és a régiek kibővítésével, a népesség széles rétegeinek szellemi szükségletét elégítette ki, és ismét nagymértékben csökkentette az analfabéták számiát, hanem értem alatta azt a haladást is, amelyet a magasabb kulturális intézmények terén felmutattunk azoknak továbbfejlesztésével és ujabbak felállításával,, amivel tanúságot tettünk a külföld előtt kulturnivónk magasabb fokáról. Amidőn azonban külpolitikai helyzetünk jobbrafordulását és kulturális szinvonalunk emelkedését örömmel kell megállapítanunk, ugyanakkor kevésbé örömteljes kép tárul szemeink elé, midőn az ország gazdasági helyzetét vizsgáljuk. Márpedig a modern államokban a gazdasági élet a nemzeti és társadalmi élet alapja és ez a jövő kulturális fejlődésnek s haladásnak is legbiztosabb záloga. Épen ezért feltétlenül a legfontosabb reánk nézve, hogy a gazdasági helyzet beható vizsgálatára fordítsuk elsősorban legfőbb figyelmünket. Ha a háború utáni közállapotainkat nézzük, sajnálattal kell megállapitanunk, hogy a magyar gazdasági élet nagyon sok nehézséggel és bajjal küzd s ezek a nehézségek és bajok az utóbbi években nem hogy enyhültek volna, hanem még inkább fokozódtak. Megvannak ezek a nehézségek a gazdasági élet minden ágában, ugy a mezőgazda ságbaai, mint az iparban és kereskedelemben, ha talán nem is mindenütt egyforma mértékben. Eleve le kell azonban szögeznem, hogy ezekért a nehézségekért és bajokért nem lehet felelőssé tenni sem az előző kormányokat, sem pedig a jelenlegi kormányzatot, mert hiszen ezeknek a bajoknak kútforrása a reánkkényszeritett trianoni békében rejlik. Amíg a jelenlegi határok fennállanak, amíg ezek a reánk erőszakolt és természetellenes határok meg nem szűnnek, addig sorsunknak gyökeres jobbrafordulásáról nem lehet szó. A jelenlegi határok között semmiféle kormány sem folytathat olyan közgazdasági politikát, amely minden tekintetben eredményes lehessen és amely az állampolgárok összességének megelégedését válthatná ki. Magyarország lakosságának 70%-a mezőgazdasággal foglalkozik, igy kétségen kivül agrárország vagyunk. A nemzet jóléte és boldogsága tehát voltaképen a mezőgazdaság jólététől és boldogulásától függ elsősorban. így volt ez a múltban is mindig, de még inkább igy van ez most, amidőn a reánk kényszeritett békekötés következtében elvesztettük országunk nagyrészét benne nagy kiterjedésű erdőségeinket, bányáinkat és ipartelepeinket, úgyhogy azok a területek maradtak meg részünkre, amelyeken a túlsúly a mezőgazdasági termelésé, ma tehát a mezőgazdasági termelésnek még sokkal nagyobb jelentősége van nálunk, mint amilyen volt a múltban. Azt mondhatjuk, hogy a mezőgazdaság helyzetétől függ voltaképen az iparnak és a kereskedelemnek helyzete is, mert hiszen ugy a kis-, mint a nagyipar elsősorban az ország lakosságának nagy többségét képező mezőgazdasági lakosság részére dolgozik és az után él, ugyanigy van a kereskedelem is, úgyhogy a mezőgazdaságnak kedvező vagy kedvezőtlen helyzete maga után vonja az iparnak, vagy kereskedelemnek kedvező vagy kedvezőtlen helyzetét is. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy az a mezőgazdasági termelés, amelynek a nemzet életében olyan nagy fontossága van, roppant nehézségekkel küzd, olyan súlyos nehézségekkel és bajokkal küzd, amilyenekre még soha sem .volt példa. Ezek a súlyos nehézségek meg nyilvánulnak egyrészt abban, hogy a termelési költségek roppant nagy mértékben növekedtek, másrészt pedig abban, hogy az értékesítési viszonyok a lehető legkedvezőtlenebbek. (Graeffl Jenő: Ez igaz!) A termelési költség megnövekedését igen nagy mértékben befolyásolja, hogy mindaz, amire a gazdának a termeléshez szüksége van, amiért pénzt kell kiadnia, akár iparcikk, akár nyersanyag legyen az, roppant drága. Vonatkozik ez a legkülönfélébb cikkekre, ugy azokra, amelyeket az országban állítanak elő, mint azokra, amelyeket a külföldről hoznak be hozzánk. (Gubicza Ferene: Ugy van!) Ennek a drágaságnak legfőbb oka ismét csak Trianon, van- azonban ennek egy másik oka, is, és habár igen t. képviselőtársaim közül többen foglalkoztak ezzel a kérdéssel, nekem is rá kell mutatnom arra a másik okra, amely a nálunk túltengő kartellekben rejlik. Ez a kérdés a magyar közgazdasági élet egyik legkényesebb pontja. Rá kell mutatnom arra, hogy a kartellek egyáltalában nem telj esi tik azt a hivatásukat, amelyet a közgazdasági élet törvényei szerint be kellene tölteniök. A kartellek célja és létjogosultsága abban volna, hogy a termelést olcsóbbá tegyék és fokozzák, a termelést egyenletessé teo'^ék, annak állandóságát és folytonosságát biztositsák, a kockázatot megosszák és azt könnyebben elviselhetővé tegyék és mindezek által a belföldi termelés versenyképességót a külfölddel szemben fentartsák. A kartellek azonban ezt a célt csak részben szolgálják, csak addig a fokig, ameddig az nekik kedvez. A termelést igaz, hogy olcsóbbá teszik és a külföldi versenyt kizárják. (Gyömörey Sándor: De az árak 1 drágábbak!) De ami haszon ebből mutatkozik, azt kizárólag a maguk számára tartják fenn, abból a közönségnek semmit sem juttatnak. (Gyömörey Sándor: Kiviszik külföldire a hasznot.) Az az elvet követik, hogy nem ok vannak a közönségért, hanem a közönség van ő. értük. Mindaz a cikk, amelyet a kartellek akár előállítanak, akár forgalombahoznak, olyan nagy mértékben drágult meg, amelyre sohasem volt példa, úgyhogy a kartellek ez által elsősorban természetesen a gazdaközönséget, de másodsorban általában a fogyasztó közönséget a legnagyobb mértékben kizsákmányolják. A kartellek ellen pedig sem a gazdatársadalom, sem a társadalom más csoportjai nein képesek védekezni, mert hiszen teljes lehetetlenség a gazdaközönséget és kevésbé az egész fogyasztó társadalmat egy nagy szervezetben egyesiteni, amely ezekkel a kartellekkel szem^ ben egységesen tudna fellépni. A nagyipari vállalatok és az egyéb nagytőkével rendelkező érdekeltségek ellenben nagyon meg tudják egymást érteni és nagyon könnyen tudnak egyesülni a fogyasztók rovására. (Gubicza Ferenc: Majd mi is megcsináljuk a kartellt!) A közönség tehát teljesen tehetetlen a kartellekkel szemben, de tehetetlen azért is, mert hiszen a kartellek olyan termeivényeket állitanak elő, vagy hoznak forgalomba, amelyek feltétlenül szükségesek és amelyeket a mai viszonyok között nem vagyunk képesek nélkülözni vagy máshonnét beszerezni, a kartellek tehát az általuk előállított cikkekre nézve voltaképen, monopóliummal birnak. •....• Minthogy tehát a társadalom nem képes a kartellekkel szemben védekezni, csakis az ál-