Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-153

436 Az' országgyűlés képviselőházának 11 hozzáértő embereket alkalmaznak és a megfi- j nyeléseket is ugy végzik el. hogy feltűnés ne ; legyen és nem azzal a furcsasággal, ahogy nálunk csinálják. Ha például idejön a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal igazgatója és a régi képviselőházban előadást akar tartani, akkor szabály szerint egy rendőrtisztviselőnek, egy segédtisztnek és egy gyorsirónak kell melléje ülnie és rendőrök vannak köröskörül a teremben elhelyezive. mintha megszállás volna. Nem méltóztatnaik gondőlni, hogy milyen groteszkül hat ez azokra a külföldi emberekre, akik idejönnek:? Mi niái* megszoktuk ezt. mindez belénk idegződött. hiszen sok mindent megszokik az ember idővel és egyáltalában nem befolyásolja elhatározásait, cselekedeteit. Arra'kérem a t. kormányt, méltóztassék ezeket az általam elmondott dolgokat, különösen a gazdasági vonatkozású részeket, amelyek a munkások nyomorára és megélhetésére vonatkoznak, figyelembevenni és mindent elkövetni, a helyzet javítására. Sajnos, a költségvetés adataiból nem látom sem a takarékosságot, sem azt a. szociális elgondolást, amely szükséges volna és nem látom a kormány általános politikájában azt a céltudatosságot sem, amelyet én nemosak szocialista kormánytól kívánok meg, hanem olyantól is, amely érzékkel bir a dolgozók nyomora iránt. Miután pedig mindezt nem látom, a költségvetést általánosságban sem fogadhatom

1 el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Simon András! Simon András: T. Képviselőház! Az előttem felszólalt Peyer Károly t. képviselőtársam, ép ügy, mint a vitában résztvett többi ellenzéki képviselőtársaim és a vitában erről az oldalról résztvett t. képviselőtársaim is beszédük során statisztikai adatokat, számadatokat hoztak fel minél nagyobb mennyiségben állásponjuk igazolására. Szerény nézetem szerint, mivel egyformán jártak el, egyforma hibába is estek. Ezt mutatja különösen előttem szólott t. képviselőtársam eljárása, aki az amerikai munkások helyzetét hasonlítja össze rideg számadatok alapján a magyar munkás helyzetével, de elmulasztotta a dolog báitterét, a dolog fontosabbik részét megvilágítani, tudniillik elmulasztotta Amerika gazdasági, szociális viszonyait összehasonlitani a jelenlegi csonka trianoni Magyarország szociális, gazdasági, kulturális viszonyaival, szóval mindazon viszonyaival, melyek mérhetetlen mélységben vannak az amerikai viszonyokhoz képest. A statisztika számadatai talán jelleanzők lehetnek megmerevedett, mechanikus jelenségekre, de semimiesetre sem alkatmláisak arra, hogy a lüktető élet dinamikáját helyesen tüntessék fel. hogy helyesen tüntessenek fel indukció-hatásokat, olyan hatásokat, amelyeik a lelkivilágban, iá társadalmi élet pszichéjében follynalk le. A statisztika rettenetes tudomány, mondotta maga a statisztika-professzorom, rettenetes tudomány azért, mert mindeniki be tudja vele bizonyitani azt. amit akatr és öntudatosan, vagy öntudatlanul, ez a cél mái* elfogulttá teszi az illetőt, amikor tételeinek igazolására a statisztika számadatait kívánja felhasználni, azokkal akarja megalapozni mondanivalóit. Két szállóige maradt erre vonatkozólag. Az egyik s Eötvös Károlyé, amely nagyon drasztikus, nem ris azonosítom vele magamat és meg kevésbibé akarok vele sérteni. Eötvös Károly azt mondotta: a statisztika annak az esize, aki'. ülése 1928 március SO-án, pénteken. nek nincs. A másik Wekerlö Sándoré, aki állítólag felállította tételeit és azután kiadta az utasítást, hogy, statisztikai adatokkal alapozzák (Kabók Lajos: Most már érteim, az önök statisztikai adatalt!) Mondtam, hogy nem egészen osztom, de van két ilyen szállóige. (Malasits Géza: Tessék már a keresztény kurzus statisztikai adatairól beszélni, azok is ilyen \Vekerle-f

éle adatok!) Ezt elvégzik t. képviselőtársaim maguk és erre néha áll az Eötvös Károly szállóigéje. (Peyer Károly: Azért van munkamegosztás : egyik az egyiket, másik a másikat! — Zaj.) T. Képviselőház! Görgey István igen, tisztelt barátom kiszámította, hogy a mezőgazdaság katasztrális holdanként, hruttójövedelméntek ennyi és ennyi %-ában 1 pengő 72 fillér, terhet visel. Egyidejűleg egy másik vámpolitikusnak számításait is olvastam, aki a Köztelek 1928. évi március hó 25.-i számablaai megjelent cikkében kiszámolja, hogy egy katasztrális holdra a vámteher a vámvédelem folytán 25 pengő, és 78 fillér, Ha most én ezt a 25 pengő 78 fillért összehasonlítom magával a földadóval, akkor azt tapasztalom, hogy 100 és 200%-kal meghaladja a vámteher a vámvédelem folytán a termelőre, katasztrális holdanként eső földadót. Ealláeia van abban, amikor árindexre, vániindexre hivatkoznak a tisztelt előttem felszólaltak, mondván, hogy hiszen vannak védővámmaL nem sújtott ipari cikíkek, amelyieknk mégis alacsonyabb az árindexe, mint a vámmal sújtott behozatali cikkeknek. Ez fallácia azért, mert hiszen a vámmal nem sújtott behozatali cikk árában természetszerűleg' közvetve jelentkezik a vámmal sújtott cikk áremelkedése, hiszen, aki vámmal sújtott behozatali cikket vesz ineg. használ fel gazdasági körébeni. ezt .természetesen áthárítani akarván, a vámmentes ciíkk árába belekalkuláiljia, különbén nem háríthatja át. De amikor előttem szólott t. képviselőtársam — ezt ismét anélkül jegyzem meg. hogy sérteni akarnék — ösiszehasontitják az európai közlebbi és távolabbi államok árnivójáival és vámtuivójával a magyar ár- és vámnivót, aikkor én kénytelen vagyok arra a triviális hasonlatra visszatérni, amely azt mondja, hogy minden hasonlat sántít, de ezenfelül ez a hasonlat még abban a hibáiban is szenved, hogy vak. Nem látja ugyanis azt a lényeges különbséget, amely a magyar állam viszonyai és a példaképen, hasonlatul felhozott államok viszonyai között van. Hiszen Magyarország elsősorban agrárállam, azok az államok pedig, amelyeket összehasonlitásul felsorakoztattak t. előttem szólott képviselőtársaim, túlnyomórészben ipari államok, azoknak ipari kivitelük van, azok részben győztes államok^ részben a háborúban részt nem vett, hanem a, háborús konjunktúra folytán meggazdagodott államok. Már pedig én vallom a relativitás elvét. Minden elsősorban a relativitás kérdése. Hiszen látok én magasabb árakat, Amerikában, Svájcban, Franciaországban, sőt Angliában is, mint aminők nálunk vannak, de nem az a kérdés lényege, hogy az abszolút árnivó milyen, hanem hogy milyen a jövedelem, milyen a fedezet a fogyasztóközönségnél. Ha pedig ezen^ a téren is összehasonlitást teszünk, akkor kétségtelen, hogy a sokkal jobb reláció folytán a sokkal vagyonosabb termelőosztályojk, munkásosztályok, ennélfogva a termelés és fogyasztás is sokkal kedvezőbb helyzetben van ott, nagyobb ár mellett is. mint aminőben van talán itt az alacsonyabb árindex és vámindex mellett, Minden erősebb beavatkozásnak, kür