Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-153

432 Az országgyűlés képviselőházának j munkabéréből, mindig az átlagos keresetet véve alapul, mig Budapesten csak 58 dekát. Ennél csak Rómában vásárolhat kevesebbet, ott 52 dekát vásárolhat. (Meskó Zoltán: A békebeli állapotokkal kell összehasonlítani!) Még Bécsben is vásárolhat 1:29 kilogrammot, egy órai munkabéréből, szemben a budapesti 58 dekával. Nézzük most, hogyan állunk a tejfogyasztással; hiszen a tejhiánynak és a táplálkozástól való elvonásnak következményeit látjuk az egykében, a tüdővészben és a gyermekhalandóságban, amelyről itt oly sok szó esett. Egy órai munkabérből Filadelfiában 10 liter tejet vásárolhat a munkás; ezzel szemben Kopenhágában 6 litert, Amsterdamban 4-7 litert, Londonban 3*7 litert, Parisban 3-6 litert, Berlinben 3*4 litert, Bécsben 2-4 litert, és Budapesten 2 liter tejet vásárolhat a munkás egy órai munkabérért, egyötödét tehát annak, amit a filadelüai munkás vásárolhat. (Meskó Zoltán: Milyenek voltak a viszonyok a békében!!) Ezt most igy nem tudom megmondani. De ne menjünk át Amerikába, hiszen nem akarom azokat az országokat összehasonlítani a mi viszonyainkkal, mert ott gazdasági jólét van. Csak azokat az országokat hasonlítsuk össze, melyek Európában ugyanazokon a szenvedéseken mentek keresztül, mint mi. Azt hiszem, Bécs igazán jó összehasonlítási alap, mert Bécs több szenvedésen ment keresztül, mint Budapest, hiszen Ausztria nem képes a maga szükségleteit megteremteni és kénytelen mezőgazdasági és élelmicikkeket nagy mértékben bevinni. Mégis azt látjuk, hogy a cukor Bécsben olcsóbb s tejet is két és fél litert vásárolhat ott a munkás egy órai munkabéréből, mig Budapesten csak két litert. Lehet ezt tovább is folytatni. Például tojást Filadelfiában egy órai munkabérből 39 darabot vásárolhat a munkás, Kopenhágában 16-ot, Londonban 11-et; 11 darabot vásárolhat Londonban olyan tojást, amelyet Magyarországról szállítanak oda, mert hiszen Londonban nincs tojásprodukció. (Meskó Zoltán: Ez csak azt mutatja, hogy a termelő olcsón adja!) Stockholmban 10 darabot, Bécsben 7 darabot, Parisban 6 darabot és Budapesten 5 darab tojást vásárolhat a munkás egyórai munkabéréből. (Jánossy Gábor: Annak is egy része záp! — Derültség. — Vanczák János: A nagyobb része! — Jánossy Gábor: A java kimegy külföldre!) Azt lehetne esetleg mondani: hiszen lehet, hogy élelmiszerekben van nálunk valamelyes drágaság, de tessék csak megnézni: ruházati cikkekben viszont csak ugy tobzódik az olcsóság. (Meskó Zoltán: Nálunkl) Lehet, hogy valaki ezt mondja. (Perlaki György előadó: Senkisem mondja ezt! — Zajj) Hasonlitsuk hát most össze ugyanezen hivatalos adatok figyelembevételével, mennyi ideig kell dolgoznia jx munkásnak nálunk és máshol, hogy egy nadrágot, inget, cipőt, stb. tudjon vásárolni. Részletes adatok állanak itt rendelkezésemre, de ezeket nem kivánom felolvasni, mert nem áll rendelkezésemre annyi idő; csak az összefoglaló számokat kivánom elmondani. (Perlaki György előadó: Mi sem vagyunk megelégedve!) Vegyünk alapul egy férfiruhát, egy pár nadrágot és egy inget. Ezért együttesen kell dolgoznia a munkásnak Filadelfiában 30 órát és 21 percet, Stokholmbajn 35 órát és 31 percet, Parisban 53 órát és 19 percet, Milanóban 93 órát és 51 percet, Budapesten pedig 133 órát és 43 percet; ennyit kell dolgoznia a munkásnak, hogy ezeket a cikkeket ugyanolyan árban és minőségben meg tudja magának vásárolni. 53. ülése 1928 március BO-án, pénteken. Lehetne talán azt mondani: no jó, ez mind igaz, de nagyon olcsón laknak a mi munkásaink. Hasonlitsuk most tehát össze az adatokat, hogy milyen olcsón lakunk mi a külföldhöz viszonyítva és hogy a keresetnek hány százalékát kell lakásra fordítani itt, szemben más országokkal. Itt újból nem akarom az összehasonlítás alapjául venni azt a várost, amely város ezen a téren a legtöbbet produkált és amelynek volt bátorsága visszaverni a háztulajdonosok agressziv követelését Bécs városa tudniillik azt mondja: a háztulajdonosok örüljenek, hogy kifizették jelzálogkölcsöneiket értéktelen papirkoronákban és átmentették vagyonukat 100 százalékig. Jogosulatlan az, — mondja Bécs városa — hogy e nemzeti ajándék után a nemzet hálából őket még külön jutalomban részesitse és külön adófizetőikké tegye a dolgozó embereket. Ez tehát nagyon helyes politika volt, ez meg is látszik. Miért? Mert igaz, hogy jajgatnak a háztulajdonosok, de még mindig jobb, ha ők jajgatnak, mintha a dolgozó emberek ezrei jajgatnának és nem tudnák kifizetni a házbért, (Meskó Zoltán: Ok csak 25%-ért jajgatnak, a lakó meg 75%-ért!) amint hogy nem tudják megfizetni a szükséglakások heti kétpengős lakbérét és kénytelenek kimenni a ló verseny térre, ahol vermet ásnak maguknak és abba bújnak. (Jánossy Gábor: Ugy van! Ebben igaza van! Ezt nem lehet tagadni! — Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Peyer Károly: Itt vannak a hivatalos adatok, amelyek szerint Bécsben, — ahol, mint emlitettem, volt bátorság ezzel az agresszív törekvéssel szembeszállani és a háztulajdonosok jól megszervezett klikkjét a köz érdekében letörni, épiteni lakások ezreit, tömegeit és szembeszállni ezzel a népuzsorával amely a legféktelenebb pusztítást végzi az országban, — mondom, Bécsben fizeti a munkás az egy szoba-konyhás lakásért bérének 2-2 százalékát, a kétszobás lakásért 4-4, és a háromszobás lakásért 6-6 százalékát. Végig lehetne menni sorban. Berlinben fizeti a munkás egy szobakonyháért bérének 12*1 százalékát, két szobáért 16-2 százalékát; Stockholmban egy szobáért 14*4 százalékát és két szobáért 28-8 százalékát. Itt azután megáll az emelkedés. Ezután jön egy nagy ugrás, jön Budapest, a boldog ország. Itt fizeti a munkás bérének 20-6 százalékát egy szoba-konyháért, 34-3 százalékát pedig két szobás lakásért. (Jánossy Gábor: Szájától vonja el a falatot!) De ezek nem reális és nem megbizható adatok, mert a múlt évre vonatkoznak. Köztudomású, hogy a kormány jóindulata folytán a háztulajdonosok sok ujabb nemzeti ajándékra tettek szert, amennyiben ujabban a házbérek emelkedek és május elsején újból melkedni fognak!; ezek a számok tehát: 34-3 százalék két szobáért és 20-6 százalék egy szobáért, már nem állanak meg, hanem lényegesen túlhaladott számok, aminek fényes képét látjuk abban, hogy a főváros az általa épitett házakban egy szoba-konyhás lakásért havi 50—55 pengőt kér lakbér fejében. Ezek a bérek pedig nem tartoznak az uzsorabérek közé, mert a magánvállalkozás által épitett ugyanilyen lakásokért körülbelül 40%-kai többet kérnek, tehát az 55 pengőt is meghaladja az egy szoba-konyhás lakás bére, ugyanakkor, amikor felolvastam, hogy az álagos kereset ezeknél a munkásoknál nem éri el a havi 100—120 pengőt. Mit bizonyít ez? Azt, hogy a munkás keresetének nem 20, hanem 30—40 százalékát fizeti lakbér fejében az egy szoba-konyhás lakásért.