Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-152

Àz országgyűlés képviselőházának 152. 6 Írásait, papírjait, levelezéseit felhányja és ugy magyarázza, ahogy neki jól esik, amellett minden tekintetben kiforgatja az embert a maga valóságából, bizonytalanná teszi, az végre megijed és akkor megbüntetik, ugy, hogy sokszor elárverezik azt, ami csekélysége van. Legalább ezt a borzasztó szekirozást, vexaturát hagyja el egyszer már a kormány. Én nem tudom hinni, — annyi adat áll a kormány rendelkezésére — hogy már évtizedes adatgyűjtésből nem tudná a kormány minden egyes esetben kivetni az iparra az átalányozást. Ez lehetetlen állapot. Lehetetlen állapot, hogy minden harmadik napon, vagy minden héten vagy hónapban egyszer oda kell mennie annak a legtöbb esetben laikus adóellenőrnek, aki ott elkezd okoskodni. Ezt a helyzetet tovább fentartani nem lehet. Méltóztassék mélyen t pénzügyminister ur ezeknek az adatoknak alapján az átalányozást az egész vonalon foganatosítani. — (Jánossy Gábor: Töri rajta már a fejét! — Malasits Géza : Nagyon látszik! —Zaj.) És ha ezt megteszi, még az óriási adminisztrációs apparátusnál is hatalmas összegeket takarít meg. Ha még valamit engedne, ezen a réven igen sokat megtakaríthatna. Erre nézve szintén egy határozati javaslatot adok be. (Halljuk ! Halljuk : Olvassa) : »Határozati javaslat. Köztudomású, hogy a forgalmi adóztatás szempontjából a pénzügyi kormányzat megfelelő statisztikákkal rendelkezik és így semmi akadálya sincs annak, hogy az átalányozás az egész vonalon behozassék, ennek foganatosítására a t. Ház sürgősen utasitsa a pénzügyminister urat. Addig is azonban, amig ennek a technikai keresztülvitele lehetővé válik, utasittassék a pénzügyminister ur, hogy a malomiparban, ahol a fázisos rendszer már nemcsak foganatosittatott, hanem ahol a pénzügyminister ur ugy hivatalosan, mint magánpraxisával már megfelelő gyakorlattal és- statisztikákkal rendelkezik, az átalányozást az egész vonalon, tehát nemcsak a vámőrlésü. hanem az u. n. vegyesőrlésü és keres- • Védelmi malmoknál is hozza be. Ezen intézkedésével egyideüleg pedig szüntesse meg a malom ellenőri intézményt, amely nemcsak felesleges, hanem egyenesen sértő és lealázó is«. (Rothenstein Mór: Az elnöki tanács hozzájárult? — Zaj a középen.) T. Képviselőtársam, a mi elnöki tanácsunk — tessék elhinni • —humánusabb, mint az önök szakszervezeti vezetősége. (Malasits Géza: Nekünk nem parancsol a szakszervezeti vezetőség.) T. Képviselőtársam, önök azt beszélik el itt, amit ott kiadnak. Tudom, sokszor nem szivesen beszélnek, de muszáj. (Malasits Géza: Ahogy a kis Móricz ezt elképzeli!) T. Ház! A pénzügyminister ur ügykörébe tartoznék az is, hogy a kisipari hitelről szóló törvény javaslatot minél előbb a Ház elé hozza. (Helyeslés a jobboldalon.) A földmives közönség legalább kap valami hitelt, de a kisiparos nem kap hitelt a mai pénzügyi felfogások szerint. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Hozza, már ide ezt a törvényjavaslatot, mert lehetetlen, hogy az, aki értékeket produkál, tehát értékeket kell neki tudni felmutatni a kis műhelyében, az ne tudjon magán segíteni. Hiszen végtére joga van az élethez, és ugyebár értékes társadalmi osztálya ennek a nemzetnek, (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) amely visszatekinthet a rég-multakra, amikor mondhatnám majdnem ugyanazt a szerepet töltötte be, amelyet ma a szellemi osztály tölt be mint vezető szerepet. A mai világban olyan állapot van, hogy az adóját nem tudja megfizetni. Hitelt venne fel, hogy legalább ott tudjon eleget tenni, de nem kap hitelt, mert nincs. Hozza már ide végtére a pénzügyminister ur ezt a törvényese 1928 március 29-én, csütörtökön. 40& javaslatot, hiszen hallottuk, hogy készülőben van, azonban ez idő szerint ez nem történt meg. Ezért ismét egy határozati javaslatot terjesztek a pénzügyminister ur elé (Olvassa) : »Mondja ki a Ház, hogy a kézművesipar segélyezését szükségesnek és kívánatosnak tartja, miért is utasítja a kereskedelmi, valamint a többi szakministeriumokat, hogy a közszállitásokban a kézművesipart legalább 50%-ban részesítsék. Utasitsa továbbá a t. Ház — ez a kereskedelemügyi minister urnák szól — a kereskedelemügyi minister urat, hogy a kézműves iparosságnak iparos eszközeinek feljavítása, gépek, valamint nyersanyag beszerzésére megfelelő kölcsön utaltassék. Végül pedig utasitsa a t. Ház a pénzügyminister urat, hogy akkor, amikor a nagy gyárak jegy intézeti hitelt élveznek, gondoskodás történjék arról is, hogy a kézművesipar is megfelelő hitelt kapjon.« (Helyeslés a jobboldalon.) Ugyancsak a pénzügyminister ur szives figyelmébe ajánlom azt, hogy a falusi népnek a Dunántúl úgynevezett vo)t úrbéres telkes birtokosságnak, vannak saját erdei, és ezekből az erdőkből évenként, amennyire a törvény rnegengedi, maguk között ki szokták osztani a rájuk eső fát. Eltértek azonban a régi szokástól, t, i. a fát nem ugy osztják el, amint az erdőben van, hanem az igazságnak megfelelően — amint mondják — ölbe vágják, maguk között pénzért eladják és a pénzt osztják ki aszerint, hogy kinek-kinek menynyihez van joga. Saját fájukat igy kivánják elosztani igazságosan. Nem vették mástól, nem üzérkednek vele! Mégis odamegy a pénzügvőr, jegyzőkönyvet vesz fel s ezeknek meg kell fizetniük a forgalmi adót, sőt akárhány esetoen meg is büntetik őket. Különösen azokra a felvakra roppant sérelmes ez, amelyek város körül vannak. Itt ugyanis ezt a fát beviszik a városba és ott eladják ; amikor azonban beviszik a városba eladni, ott megint meg kell fizetniök a forgalmi adót. Ezt a dolgot azért hozom fel, mélyen t. Képviselőház, mert innen, vagy az Íróasztal mellől nézve talán indokoltnak látszik ez az eljárás, de ha a kormány egyik tagja, valamelyik minister odamenne abba a községbe s ott megnézné, miről is van szó, lehetetlennek és hihetetlennek tartom, hogy engedné, miszerint ezt az egyszerű szegény népet ilyen esetben, amikor tulajdon fájáról van szó, kétszeresen sújtsák forgalmi adóval. Jó az, igen t. Képviselőház, ha a minister urak is körülnéznek egy kicsit. A napokban igen nagy örömünkre szolgált Kállay volt pénzügyminister urnák a beszéde. Ugy elgondoltam, hogy amikor a pénzügvministeri székben ült, akkor másként beszélt. Gondoltam : miért lehet ez, hiszen a pártunkban van és bizonyos vagyok benne, hogy a legjobb akarattal van, nagyon jól tudja, muszáj, hogy tudja, hogy nem lehet neki is, másoknak is mondani, hogy mindent engedjünk el, mert különben nem tudjuk az országot fentartani. Én arra a gondolatra jöttem, hogy Kállay volt pénzügyminister ur azalatt a két-három vagy hány esztendő alatt, amióta nem pénzügyminister, ráért többet foglalkozni a nép dolgaival és feltárult előtte, hogy igy talán mégsem lehet. Mondom, igen jó az, ha kormányférfiak néhanapján tudomást vesznek a falu, a város szegény embereiről, ha nem közvetlenül, hát közvetve. (Malasits Géza: Álruhában!) Az sem volna uj dolog, igen t. képviselőtársam. A magyar nemzetnek egyik legnagyobb királya, az igazságos Mátyás király megcselekedte azt és a nép ma is áldja, s mig magyar lesz a világon, mindig áldani fogja őt. Ment az álruhában is; az nem volt bűn.