Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-152
404 Az országgyűlés képviselőházának 152. ülése 1928 március 20-én, csütörtökön. Méltóztassék megengedni, hogy e pontnál kitérhessek egy egészen személyes természetű ügyre. Régóta keresem erre az alkalmat, de személyes ügyben a külön felszólalástól irtózom. Evek óta igen nagy önmegtartóztatással hallgatom azokat a vádakat, amelyeket a t. szociáldemokrata képviselő urak felém röpítenek a vezetésem alatt álló vállalat szociálpolitikáját és bérezési viszonyait illetően. Ezt természetesnek és rendbenlévőnek találom az ő szempontjukból, mert körülbelül az egyetlen olyan vállalatról van szó, ahol a munkásság zöme nem őket, hanem az én szerény személyemet tekinti a maga bizalmi férfiának. Azután meg parlamenti tag is-vagyok, tehát természetesen céltábla vagyok az ő részükre. Alapjában örülök is ezeknek a támadásoknak, mert a bennük rejlő túlzások igazán nem befolyásolják rossz irányban a munkásságot, amely az ő adataikat és helyzetképeiket az általuk ismert adatokkal és helyzetekkel könynyen tudja összehasonlitani. Csak azért, hogy ezek az állandó adatszolgáltatások ne befolyásolják t. képviselőtársaimnaík helyes Ítéletét, bátor vagyok a Kabók képviselő ur által néhány nappal ezelőtt előadottakra vonatkozólag a tényállást a következőkben helyesbíteni. ö ostorozza az ózdi béruzsoirát és usrv álMtjia oda a váülallaitot. mint az ország leerrosszabb bérével dolgozó telepet, s 36—49 filléres órabérkeresetről beszél, amely osak egész kivételes esetiekben emelkedik fel 70—75 fillérre. A tisztelt képviselő ur tévedése ott vanmindenekélőtt, hogy elfelejti a pénzbeli munkabérekhez hozzászámítani a természetbeni illetmény eket. nevezetesen : a lakást, fűtést és világítást, ami átlagosan, órabérre számítva, 16 fillért tesz ki. így 1927 novemberében 10.581 dolgozó átlagos órabére 62-36 fillér volt, amiből már egymagában is látható, hogy a 70—75 filléres órakeresetek nem lehetnek olyan szórványosak és nem is képezik a felső határt, amely a természetbeni kedvezményekkel eisryütt körülbelül 1 pengő 30 fillér körül mozJog. De ezekhez az órabérekhez mésr az összes termelőüzemekben 20%-tói 35%-ig terjedő úgynevezett termelési pótlék is jön. Ilyeténképen az a helyzet, hogy az ózdi munkás évi pénzbeli átlagkeresete már egylmagában nagyobb az országois átlagos összkeresetnél. s a természetbenii kedvezményeket tekintve, az összbérezés mintegy 15—20%-kál magasabb, mint akár a budapesti gyáraknál, az országos átlagot tekintve pedig, mésr ennél is több. A másik vád a r munkásság aeryondolgoztatása havi 400—500 és ezenfelüli munkaórán át, ami, a vasárnapot is beleszámítva, napi átlagos 18 órás munkaidőt jelent, Kabók képviselő 1 ur szerint. Méltóztatnak talán tudni, hogy a vaskohászatban ' folytatólagos üzemek vannak és ezeknél 12 órás műszakok vannak bevezetve. Miután közben két óra hivatalos, szünet van, ez valóban tiz órás munkaidőt jelent, de a folytatólagos üzemek ^természeténél fogva kisebb-nagyobb szünetelések is vannak, amelyek 10—20 percekre terjednek és ez műszakonként körülbélül szintén egy-két órára rug, úgyhogy a ténylegesen dolgozott idő körülbelül nyolckilenc órára csökken le. A műhelyekben k ez körülbelül szintén igy van, ahol a tiz és félórás munkaidő nyolc és félórára csökken, Tekintettel arra. hog:y a bérezés szempontjából a 8 órás munkaidő-elv alapján állunk, a munkáiban eltöltött minden további óra 50%-os pótbétrezésben részesül, szemben a budapesti gyáraknál rendszeresitett körülbélül 25%-os pótlékokkal. Ez munkaórában kifejezve azt jelenti, hogy egy 12 órás műszakban 10 órát dolgozó munkásnak ezért 14 óra utáni órábérkereset jut és ennyi számoltatik el. A vasárnapi munkáért még különlegesen van díjazva. Továbbá üzemhetekről lévén szó, az év négy hónapjában 5 hetes hónapokról, tehát 35 napi keresetekről van szó és igy magam állapítottam meg, épen Kabók képviselő ur adatainak helyességét kutatva, hogy olyan munkahónapban, amelyben 516 órát számolnak el a munkások, az ténylegesen csak 360 munkaórát dolgozott 35 nap alatt, tehát áltagosan 103 munkaóra jön iki naponként a Kabók képviselő ur által ecsetelt átlagos 18 órával szemben. Még csak azt kívánom Kabók képviselő úrral szemben megállapitani, hogy a múlt év nyarán az előbb emiitett munkabérek további 10% -kai emelkedtek, úgyhogy az évi átlagos munkabérkeresetek, amelyekben benne vannak, az összes tanoncok és napszámosok is, pénzben évi 1525 pengőre rúgnak. Ehhez tessék még a lakást, a fűtést és a világítást is hozzászámítani. A képviselő ur azt mondotta, hogy könnyű szociálpolitikát csinálnunk, ha az a munkabér rovására megy. A képviselő ur ezzel maga is elismeri, hogy egyéb szociálpolitikai téren, lakásügyi, kulturális egészségügyi téren nem kifogásolja az állapotot. Az előzőkben pediír bátor voltam élőadni, miért nem róható fel külön bűnömül a bérezési rendszer sem. A vámkérdésre visszatérve, nem kívánok most már abba a kérdésbe, hogy mennyi terhet visel a mezőgazdaság vámokban, elmélyedni. Különiböiző számitálsok állanak rendelkezésemre. Azt hiszem, ezeknek kontrolálása nem képezheti az Országgyűlés feladatát. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) őszintén szólva, ezek a számitások azért nem érdiekeinek túlságosan, mert nem gyakorlatiak, hanem elméletiek. Gyakorlatilag ugyanis megközelitő pontossággal sem lehet megállapitani, hogy az egyes vámtételeknek milyen százaléka érvényesül, mert ez a folyton változó keresleti és versenyviszonyoktól függ. E mellett egész serege van a tételeknek, amelyek egyáltalában nem érvényesülnek. Ezek azok a cikkek, amelyeknek áralakulása a fuvardíjaktól függ, hiszen vannak olyan számitáisok, amelyek azt bizonyitjáík, hogy egyedül a fuvardíjak emelkedléíséből származó több teher holdanként többre rúgna, mint az egész vámtétel. Egy harmadik csoportja pedig az anyagoknaik, ahol a vám nem érvényesül, azoké az anyagoké, amelyeket vagy egészükben, vagy túlnyomó részükben nem a nagyipar, hanem a kisipar fedez, ahol a gazdasági egyedek nagy töímegénél fogva a szabadverseny korlátlanul érvényesül — sokszor ennek a tiszteletreméltó osztály exisztenciájának veszélyeztetésére. Ezeknél a cikkeknél — mint ahogy ez kétségtelenül igy van a gyáripar minden nem-kartellizált ákánál is — a vámoknak csak az a nagy jelentőségűk van, hogy a belföldi termelés versenyét a külföldi idegen versennyel még nem teszik lehetetlenné. De főleg azért nem tartam gyakorlatinak az egész ügyet, mert amint erre Kállay Tibor t. képviselőtársam meggyőzően mutatott rá, komolyan senki sem hiheti azt, hogy a kellőleg meg nem védett ipar feláldozása árán az ország lakossáiga csakugyan olcsóbban fog szükségleteihez hozzájutni. Gaal Gaston képviselő urnák itt van a fő tévedése. Ö látja a külföldi dumpin s: -árakat és látja a mi belföldi árainkat. Tessék ez utóbbiakat az illető külföldi államok belföldi áraival összehasonlitani, amelyek normális ha-