Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-151

Àz országgyűlés képviselőházának 151. ülése 1Ö28 március 28-án, szerdán. 3?§ tásra adnia kell. Nem lehet azt (mondani az egyik szóval, hogy tiszteli az önkormányzatot ós nem lehet a másik szóval üzenni az önkor­mányzatnak. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Petrovácz Gyula: Ön provokálta az üzenetet! Miért jött ide?! — Propper Sándor: Joga volt ide jönni!) Majd ha ön ül abban a székben, ak­kor beszélhet erről. Addig méltóztassék meg­hallgatni 'azt a konverzációt, amelyet ém a bél­ügyminister úrral folytatok elbben a kérdés­ben. (Petrovácz Gyula: Ön provokálta ki! Meg­kapta!) Én nem kaptam semmit, mert nem is kértem semmit; nem szoktam kérni soha, nem vagyok azok közül való. (Petrovácz Gyula: Vá­laszt kapott.) Azt a t. Ház kapta és ne méltóztassék ezzel a közbeszólási áradattal megpróbálni kitérni arra a bizonyos mellékvágányra!, amelyet a közgyűlési teremben is megpróbáltak. T. bel­ügyaninister ur és t. Ház, a törvényhatósági bizottság ellenzéke a maga önkormányzati joga alapján maga szabja meg azon tárgyalási rendet és módot, amelyet jónak tart és ne mondja senki, mert nincs joga ahhoz, hogy azt mondja, hogy ezt a kisebbség teszi. (Petrovácz Gyula: Igenis a kisebbség teszi!) Nekem az a meggyőződésem, hogy a többség teszi. (Petro­vácz Gyula: Szavazzunk!) Előbb érvelések kellenek. (Zaj. — Elnök csenget. — Petrovácz Gyula: Ügyrendi vita van, nem érdemi.) Elnök: Petrovácz képviselő urat,kérem, ne szóljon állandóan közbe. (Propper Sándor: Izgatott, soká lesz igazgatósági tag, ugy lát­szik! — Petrovácz Gyula: Én? — Propper Sán­dor: Mit tudom én!) Gál Jenő: Nincs jól informálva a mélyen t. bélügyminister ur, mert ha jól volna infor­málva, akkor tudná, hogy a közgyűlésen hároim-négy órás szakszerű, kiváló argumen­tációval telitett beszédek folytak le. Ott vol­tak a demokratapárt és szociáldemokrata párt gazdaságilag 'képzett kiváló szónokai, ott vol­tak azok a férfiak, akik számszerű adatokkal bizonyították, hogy ebbe a betegágyb fő­várost belefektetni nem szabad. (Petrovácz Gyula: Kossuth iratait olvasták fel!) Ön még a szavát sem hallotta ebben a kérdésben, hát méltóztassék előbb odamenni és szakszerűen beszélni. Önök hallgatásba merülnék, ki szeret­nék koplaltatni és fárasztani az önökkel szem­ben állókati, ezj 'inparlamentáris dolog. Aimi az önkormányzat keretébe tartozik, és el kell intézni, azt elintézzük a bélügyminister ur nélkül. Én azért jöttem ide, hogy választ kapjak arra a kérdésre, hogy vájjon igaz-e, amit a főváros tanácsa a Pénzintézeti Központ utján leirt. Nem külső értesülések ezek, Írásban van­nak meg. Hivatkozással a kormányra azt mondja, hogy csak igy lehet megvalósitani a községi takarékpénztárt. (Petrovácz Gyula: Azt nem mondja.) Bocsánatot kérek, azt mondja, hogy a kormány hajlandó rá a jelén tárgyalási alapon, a jelen tárgyalási alap pedig az Egye­sült Fővárosi szanálása. Engedelmet 'kérek, ez világos beszéd. Azt monidij mélyen t, bélügyminister ur, hogy mii alkotmányosan és alkotmányos fegy­vereikkel küzdjünk. Mi azt tesszük, mert az az obstrukció, amely a városházán folyik, azért folyik, mert a numerikus többségben levő bi­zottsági tagok nem akarnak érvelni és be­szélni. Egyetlen beszéd hangzót el húsz percig, Ernszt Sándor képviselő ur beszéde. (Petro­vácz Gyula: Ereky Károly, az semmi?) Az egész nagy jobboldali mezőnyből nem jelent­kezet szólásra senki, de "ez sem fontos, A mé­lyen t. bélügyminister ur azt mondja nekem, hogy a községi takarékpénztárt juttassuk moist már egyszer diadalra, ha harminc év óta sür­gettük. Egy szavába, egyetlen egy kijelenté­sébe kerül: ejtsék el az Egyesült Fővárosi Ta­karékpénztár tervét. (Scitovsfcky Béla bélügy­minister: Nem rám tartozik, én tisztelem az autón óimiát. — Zaj.) Én nem akarok odáig menni, hogy az Egye­sült Fővárosi Takarékpénztár elnökének azokat az Írásbeli és szóbeli kijelentéseit itt f elolvassam, amelyeket az ügy erdemében tett és ahol meg van mondva, kivel és kikkel tárgyalt. Nem akarok idáig menni, mert nem akarok frivo­litásokat ebben az ügyben. Én tisztasságot és egyenességet akarok benne. Ha a bélügy­minister úrra és a kormányra való hivatko­zással egy olyan előkelő testület részéről, mint a Pénzintézeti Központ, ez közhírré tétetik és a törvényhatóság elé vitetik, akkor erre nem az a felelet és nem lehet a törvényhozás színe előtt azt mondani, hogy erről tudomás nincs, hanem az, aki ezt tette, valótlant állított és mód van arra hogy a Pénzintézeti Központ ellen megfelelően eljárjanak. Akkor azt mon­danám, hogy a mélyen t. bélügyminister ur megértette azt a célzatot íés azt a közjogi meg­különböztetést, amelyet tettem. Tudja is ő nagyon jól. Meg vagyok győződve róla, hogy lelke mélyén érzi, hogy én jogi igazságot hir­detek. Meg vagyok győződve róla, hogy ő tudja, hogy ott az az ellenzék végső elkesere­désében meg akarja akadályozni azt, hogy egy­szerűen egy numerikus többség váljék parla­mentáris többséggé. (Zaj és felkiáltások a bal­oldalon: Hát mi legyenf — Petrovácz Gyula: Kvalitatív többség legyen!) Könnyű azt mon­dania t. Petrovácz képviselő urnák, hogy sza­vazzunk, de akkor egyáltalában sohasem kel­lenének r tanácskozások, nem kellenének ügy­rendek és házszabályok, amelyeknek épségben tartása az alkotmány védelmét jelenti. (Foly­tonos zaj.) Meg vagyok győződve arról, hogy a t. kor­mány is tudataiban van annak, hogy ha köízségi takarékpénztárra szükség van, akkor nem szük­séges ilyen ajánlatokkal jönni. A Pénzintézeti Központ nem a törvényhatáság, haneni a kor­mány rendelkezése alatt áll, éis ha a Pénzinté­zeti Központ a kormátnyra való hivatkozással terjeszt elő ajánlatot és azt mondja, hogy joga van feltételezni, tudja, hogy a .kormány ilyen módon jóvá fogja hagyni, (F. Szabó Géza: Nem azt mondja!) és azt is, hogy más módon nem... (Zaj és ellenmondások a középen és a balolda­lon. — Petrovácz Gyula: Az utóbbit nem mondja!) Kérem ne tréfálkozzunk egymással. Azt sem mondja, hogy innen hova megyünk sétálni. Nem az a fontos, hogy mit nem mond, hanem az, hogy mit mond. Ez benne van, t. Képviselőház és én nagyon kérem, a mélyen t. bélügyminister urat, hogy amint azt interpel­lációmban kértem, nyugtasson meg miniket ez irányban, kegyeskedjék határozott és egyenes kijelentést tenni. (Felkiáltások a jobboldalon: Megmondta!) Hagyja az önkormányzatot mű­ködni a szerint, amint a mi belátásunkra éis meggyőződésünkre van bizva. Mi tudjuk, hogy ha obstruálunk, a főváros népének érdekeit vé­delmezzük, és azt szolgáljuk.^ (Zaj és ellen­mondások a baloldalon és a középen. — Petro­vácz Gyula: A kárát! — Propper Sándor: Áll­jon fel és bizonyítsa ott a közgyűlésen! — Zaj.). Egyetlenegyet engedjen meg cáfolatul a mélyen t. bélügyminister ur. Annak a ténynek megállapítását, hogy nem ugy áll az obstruk-

Next

/
Oldalképek
Tartalom