Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-144

26 Az országgyűlés képviselőházának 144. ülése 1928 március 14-én, szerdán. népvezérek hamis jelszavaikkal forradta lomba kergették, amely forradalom következménye lett ezeréves hazánk feldarabolása, a szégyenletes vörös rémuralom és az országot teljesen kifosztó román megszállás, és aki összehasonlítja az, országnak 8 év előtti közállapotait a maiakkal, annaik el kell ismernie, hogy ez az ország a pénzügyi, gazdasági és társadalmi konszolidáció terén óriási haladást tett. Államháztartásunk már évekkel ezelőtt elérte pénzügyi egyensúlyát, valutánk állandó értéke biztosítva van, közintézményeink példás rendben vannak és nemcsak elérték, de már-már szinte túlszárnyalták a békebeli nívót, és azok a súlyos társadalmi kilengések, amelyek néhány év előtt felboritással fenyegették a nehezen helyreállított jogrendet és jogbiztonságot, úgyszólván teljesen megszűntek. Hogy nekünk ezt a fényes eredményt aránylag oly rövid idő alatt elérnünk sikerült, azt egyrészt kormányunk hazafias és bölcs munkájának (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.), másrészt annak a példátlanul önfeláldozó áldozatkészségnek köszönhetjük, amelyet ennek • a nemzetnek egész társadalma osztálykülönbség nélkül tanusitott. (Ugy van! a jobboldalon.) Mindaimellett siah'nálatfcal feleli megállapítanom, hogy az olrsKág gazdasági helyzete még mia lis igen' sivár képet imtutaf, és aki e felett elgondol íko'zftk, szinte kétségbe kell esnöte nemzetünk iövő soirsa felett. A / gazidatársa diai óimnak állandóan növekvő eladósodása, az ipar és keirleiskiedélem pangása, a munkanélküliség növekedése', a tisztviselők és nyugdíjasok nyomóvá, a közéüoisztály pusztulása és a naprólnaipra niaeryobb méreteiket öltő általános elszegényedés .mind olyatn iteí'euségek, amelyek csak mélységes hazafiúi fáid^lom/mai tölthetik el minden magyar ember le likét. : Ha én ezeknek a sziolmoru jelenségeknek okát kutatom* arra a. megállapodásra jutok, hogy minden rossznak, ami ebben az országban van. minden nyomorúságnak, minden szegénységünknek legfőbb oka az ország feldarabolásai, a szégyenletes és haimeresztőpn igazságtalan trianoni szerződés. (Ugy van! Ugy van!) Örök szégyene a művelt Európának, hogy egy életerős, fejlődő és a kultúrának m^gas fokán álló országot, amely évszázadokon át saját fiainak vére árán védőbástyája volt a művelt Nyugatnak és a kereszténységnek, a háborús gyűlölettől hajtva és azon hazug ürügy alatt, hogy a világháború előidézésének főbűnöse. feldarabolt, lefegyverzett és prédául dobott oda a kultúrának sokkal alacsonyabb fokán álló szomszédainak, akiknek politikáját nem az emgeisztelődés gondolata, de a gyűlölet vezérli, és akik mindent elkövetnék, hogy még ezt a maradék kis jiemzetet is megfojtsák és elvegyék tőle a fejlődésnek, a gazdasági felvirágzásnak még a lehetőségét is. (Uay van! Uay van! a jobboldalon.) Lehetetlen, hogy a jognak és igazságnak ilyen megcsúfolása állandó maradjon. Mi magyarok élni akarunk és élni fogunk, mert éhez jogunk van és mindadig, ami g a velünk szemben elkövetett durva igazságtalanságot ióvá nem teszik. Közép-Európa békéje államdóain veszélyben fog forogni. A közelmúlt eseményei azt mutatják, hogy azokban, akik ezt a lehetetlen békeszerződést ránk kény szeritették, már kezd lassan felülkerekedni a jobb belátás. Legelsőnek az olasz nemzet nyújtott nekünk baráti jobbot, (Éljenzés.) amely nemzethez a dicsőséges múltnak sok nemes tradíciója fűzi a magyart. A többi müveit nagy nemzetek is követni fogják előbbutóbb az olaszok példáját. Ennek is látjuk már I bizonyos előjeleit. De legyünk tisztában azzal is, hogy célunkat csak akkor érhetjük el, ha nemzetünkben megtesz a szükséges anyagi és erkölcsi erő ahoz, hogy sikeresen szembeszálljon rosszakaratú szomszédainak a magyarnemzet teljes pusztulását célzó törekvéseivel. Anyagi erőforrásainktól megfoszthattak minket, de a magyar nemzetben rejlő erkölcsi erőt csak akkor vehetik el tőlünk, ha ezt mi magunk féltő gonddal meg nem őrizzük. Ép ezért nagy hazafiúi aggodalommal szemlélem az utóbbi évek egyes jelenségeit, amelyek a magyar nemzet erkölcsi erejének nagyfokú hanyatlásáról tesznek tanúbizonyságot. Méltóztassék megengedni, hogy ezekkel a jelenségekkel röviden foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Egyik kóros tünete a mai társadalmi életnek az a nagyfokú fényűzés, melyet a társadalom egyes rétegei kifejtenek. (Ugy van! Ugy van!) Ezek valósággal tobzódnak a fényűzésben. (Ugy van! Ugy van!) Én ezt igen nagy hibának tartom, még pedig legelsősorban szociális szempontból. Mert fényűzést csak egy boldog nemzet fiai engedhetnek meg maguknak, akiknek nincsen okuk aggódni országuk jövendő sorsán, siratni egy elvesztett hazát. (Ugy van! Ugy van!) De fényűzést kifejteni akkor, amikor ez az ország ezer sebből vérzik, amikor sok százezer magyar a legnagyobb nélkülözésben él, súlyos bűn a haza, a társadalom és szenvedő honfitársaink ellen. Akit az Isten vagyonnal éldott meg, az ma ne költse jövedelmének feleslegeit fényűzésre, hanem segítsen azokkal nyomorban élő honfitársain. (Élénk helyeslés.) Kifelé is nagyon veszedelmesnek tartom ezt a fényűzést, amely főleg az ország főváro sában divik, mert az a sok idegen, aki idejön, a nyomort, a szenvedést nem látja, de igenis meglátja azt a fényűzést, amelyet egyesek kifejtenek és e szerint itéli meg az egész ország anyagi helyzetét. A küzdés a hazafiatlan és erkölcstelen fényűzés ellen nemcsak társadalmi, hanem nézetem szerint igen fontos kormányzati feladat is, és én nagyon kérem a kormányt, hogy akadályozza meg minden rendelkezésére álló eszközzel ezt a hazafiatlan és erkölcstelen! fényűzést. (Helyslés.) Egyik igen szomorú tünete ami beteg társadalmunknak a családi élet bomlása, amely ma már nemcsak a városokban, hanem a falvakban is tapasztalható ós évről-évre ijesztően növekedő arányokat ölt. A bomlás oka itt, nézetem szerint, legfőképen a házassági törvényünk által is elősegített könnyelmű házasságkötésekben rejlik. A házasság a mai ferde társadalmi felfogás következtében teljesen elvesztette már eredeti jellegét és rendeltetését. Szolgáljon ennek a kérdésnek megvilágítására néhány statisztikai adat, amely világosan mutatja ki csonka hazánkban a hálboru utáni években a családi élet bomlásának processzusát. A félbontott vagy érvénytelenített házasságok száma volt Nagy-Magyarországon 1904ben 3577, 1905-ben 3581, 1906-ban 3827, 1907-ben 7054, 1913-ban 7842, Csonka Magyarországon 1921-ben 6188, 1922-ben 7419 és 1926-ban 13.683. Hogy mennyire terjed az egyszerű nép körében is nálunk a házasságok felbontása, kitűnik abból, hogy amig 1904-ben Nagy-Magyarországon 1070 kisgazda és 379 gazdasági cseléd és munkás házasságát bontották fel, addig Csonka Magyarországon 1922-ben 931 kisgazda és^ 1659 gazdasági cseléd és munkás házasságát érvénytelenítették. A háború utáni elválások negyed része I Budapest székesfővárosra esik, holott köztudo-