Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-144

24 Az országgyűlés képviselőházának 144. ülése 1928 március 14-én, szerdán. szemben Schröder az egész nehézségeket, az egész néimfet eladósodást nem veszi tragikusan és nem veszi nagyon nagy súlyúnak. Ha az em­ber nézi azonban az alapot, amelyből ők ki­indultak, nagyon természetesnek kell tartania, mert hiszen az egyik a belföldön beszélt a má­sik pedig- külföldön beszélt, Aki külfödön be­szélt, annak főkép érdekében állott, hogy a kül­földi tőkét mindinkább becsalogassa a német birodalomba ós ez a különböző szempont ma­gyarázza meg a különböző beszédeket és a kü­lönböző dedukciót. Ha magát az angol budgetet nézem, az tű­nik ki, ami még alig a háború óta volt, t. i. ki­tűnik az angol budget deficites volta és az an­gol minister kénytelen volt a jövedéki adókat és a földadókat emelni és három ministeriu­mot eltörölt. Mindebből azt látom, hogy ott is, ahol més rendkivül jó és rendkívül szilárdan állott a helyzet, rosszabbodás következett be. Ha pl. az angol jövedelmi adókat nézem, amely a legfőbb bevételi forrás, a jövedelmi adó Ang­liában körülbelül ott kezdődik, ahol nálunk végződik. Mégis ott is sokkal nehezebbé és vál­ságosabbá válik az állapot és viszony, mint volt eddig. Ha pedig az utolsó európai gazdasági evo­lúciókra tekintünk, azt méltóztatnak látni, hogy állandóan kongresszusok voltak, amelye­ken a mi nemzetünk is résztvett, igy a leg­utóbbi genfi gazdasági kongresszuson. Eend­kivül nagy figyelemmel voltunk először a pana­ceákra vonatkozólag, de egyébként is a helyzet konstatálására vonatkozólag és semmit sem lát­tunk olyan különöset és meglepőt, mint azt, amelyet Loucheur mint dedukciót vont le az egész kongresszusból, azt t. i„ hogy az inter­nacionális kartelleket ajánlja, ami nem jelent egyebet, mint a nemzetközi nagytőke feltétlen uralmát az egyes nációkban, és az egyes pro­dukció terén. Másrészről ajánl egy általános vámtarifát. Mind a két tétel nem tüntet fel semmi eTvebnt és nem inkorporációia annak a gondo­latnak, ho^v a nagvtőke lehetőleg szabadon jár­jon és mindenki rendelkezésére ál'jon. Loucheurt azonban sem odahaza, sem Olaszországban egy­általában nem fogadták szivesen és rögtön ellen­mondások történtek vele szemben. Azt kell látnunk, hogy tuljadonképen_ nem tudnak ők sem módot találni arra, hogy a jelen­legi nehéz súlyos gazdasági körülményekből, amelyek kifolyásai a háborús időknek, amelyek tehát a háborúk következményekép, jelentkez­nek, kiszabaduljanak, hogy kitűnő ideákat tud­janak adni, amelyeket képes lenne akceptálni mindenféle társadalmi réteg. Nem marad más hátra, mint az, hogy folyton figyelmeztetni kell embertársainkat, hogy haladunk, de a haladás renkivül lassú, türelem kell és türelemre van szükség. Volt egy idő, amikor én azt mondot­tam, és örülök, hogy mondottam annak ideién egy költségvetési vita idején; hogy most va­gyunk a mélyponton és ezután csak felfelé emelkedni lehet. És tényleg, én eltaláltam volt azt a pillanatot, hiszen azóta nálunk is és a szomszédos államokban is folytonos előmenetel van, de az előmenetel lassú és még mindig rendkivül sok az áldozat, rendkívül sok a nél­külözés és a baj, de ebben a nélkülözésben ki kell tartani. Lélekben bátran és keresztén vi módon ki kell tartani és fogunk előre menni és biztos, hogy előre fogunk menni. (Éljenzés a jobboldalon.) Ha nézem a magyar viszonyokat, ai Magyar Nemzeti Bank jelentése szerint a devizák — nem a magyar devizáról van szó, hanem a vi­lágdevizáról — még mindig nem stabilisak és még mindig félni kell. Ha a fináncminiszterek ezt, mint főtételt, veszik szemügyre és ha a fináncministerek azt a tételt tartják, hogy még mindig veszély lehet, ezt senki sem veheti zo­kon tőlük, mert erre elsősorban kötelezve van­nak saját felelősségérzetükből kifolyólag is. A másik, amit Magyarországon látunk, az a rövidlejáratú kölcsön és azonkivül a rendkivül magas kamatláb, amelyekről a ministerelnök ur debreceni beszédében is beszélt. Meg vagyok győződve róla, hogy a kormány mind a kettőt egészen biztosan és világosan látja. Meg va­gyok győződve róla, hogy a kormány a lehető legnagyobb energiával, lelki és szellemi erői­nek feláldozásával tépelődik azon, hogy a probléma minél jobban, minél kedvezőbben és minél energikusabban oldassék meg. Hogy Ma­gyarországon a tőkeképződés az utóbbi eszten­dőkben rendkivül lassú, talán leginkább mu­tatja azt a lassú lépést, amellyel mi haladunk és megyünk előre. Ha nézem a gazdasági életet, van annak egy­két olyan tünete, amely természetesen optimiz­musra nem vezet és me is vezessen azért, mert egészen biztosan lehet tudni, hogy ez nem ter­mészetes fejlődés, hanem bizonyos mesterséges befolyásra érvényesül. Elsősorban látjuk mi a kölcsön hatását Magyarországon. Ha nézem az ipar ^fejlődését és az egyes iparágak fejlődé­sét, látom, hogy bizonyos iparágak mennek, de ezek elsősorban; annak következtében mennek, mert a kormány az utolsó esztendőkben nagy inveszticiókra szánta el magát. De ha nézzük a mi mezőgazdasági állapotainkat^ ami pedig a fődolog Magyar országom, azt látjuk, akár a nagybirtokot, akár a kisbirtokot nézzük, hogy ezeknek a helyzete a legsúlyosabb. És ha van­nak egyes emberek, akik nagyon szeretik az el­lentéteket kiélezni ós kimutatni a nagybirtok és kisbirtok, a nagyüzemi gazdálkodás és a kisebb gazdálkodás között, tény az, hogyha talán a nagybirtokosok nem olyan hangosan panasz­kodnak is, rendkivül súlyos helyzetben van­nak és az eladósodás napról-napra óriási nagy, épen ugy lent a faiban éis a legkisebb gazda­ságban is rendkivüli mértékben megmutatko­zik a deficit minidenben, Ha ezzel szemben nézem a magyar gazda­sági állapotokat és a magyar gazdasági életet, azt kell konstatálnom, hogy aránylag mégis legjobban állnak ez idő szerint a pénzintéze­tek. Sajátságos jelenség és tünet ez a jel-mlegi körülmények között. Az utolsó esztendőkben ki­fejlődött az a gyakori at, hogy mindenki abból a kevésből, amit tesz, a lehetőség szerint nagy hasznot akar produkálni. Mag-a a forgalom nem olyan óriási a bankoknál és a bankok mégis ál­landóan emelkedőben vannak. Az utolsóelőtti, esztendővel összehasonlitva a pesti nagy ban­kok 9—25%-kai emelték volt az osztalékot. Egy sincs, amely ne emelte volna az utolsó eszten­dőben a maga osztalékát. A középbankok ha­sonló helyzetben vannak. A kisebb bankok kö­zül egyik-másik rosszabbul járt, egynéhány fölszámolás alatt áll. Ebből azonban mi követ­kezik? Az, hogyha momentán pénzügyi téren nagyobb a jövedelmezőség és jobb lett a hely­zet, ez ismét mint egy tünet, arra kell gondol­nunk, hogy ez összhangba hozassék a nemzet produkciójának és a gazdasági életnek többi szerveivel. Ne történjék anomália és egyoldalú fejlődés a gazdasági élet akármilyen terén. Ha még egyszer visszanézek a magyar ál­lapotokra, különösen az iparnak némely részé­ben, a textiliparban és a széniparban roppant nagy haladás mutatkozik. Az ipar más részei­ben is, mint például a söriparban nagy és szép

Next

/
Oldalképek
Tartalom