Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-144

24 Az országgyűlés képviselőházának 144. ülése 1928 március 14-én, szerdán. szemben Schröder az egész nehézségeket, az egész néimfet eladósodást nem veszi tragikusan és nem veszi nagyon nagy súlyúnak. Ha az ember nézi azonban az alapot, amelyből ők kiindultak, nagyon természetesnek kell tartania, mert hiszen az egyik a belföldön beszélt a másik pedig- külföldön beszélt, Aki külfödön beszélt, annak főkép érdekében állott, hogy a külföldi tőkét mindinkább becsalogassa a német birodalomba ós ez a különböző szempont magyarázza meg a különböző beszédeket és a különböző dedukciót. Ha magát az angol budgetet nézem, az tűnik ki, ami még alig a háború óta volt, t. i. kitűnik az angol budget deficites volta és az angol minister kénytelen volt a jövedéki adókat és a földadókat emelni és három ministeriumot eltörölt. Mindebből azt látom, hogy ott is, ahol més rendkivül jó és rendkívül szilárdan állott a helyzet, rosszabbodás következett be. Ha pl. az angol jövedelmi adókat nézem, amely a legfőbb bevételi forrás, a jövedelmi adó Angliában körülbelül ott kezdődik, ahol nálunk végződik. Mégis ott is sokkal nehezebbé és válságosabbá válik az állapot és viszony, mint volt eddig. Ha pedig az utolsó európai gazdasági evolúciókra tekintünk, azt méltóztatnak látni, hogy állandóan kongresszusok voltak, amelyeken a mi nemzetünk is résztvett, igy a legutóbbi genfi gazdasági kongresszuson. Eendkivül nagy figyelemmel voltunk először a panaceákra vonatkozólag, de egyébként is a helyzet konstatálására vonatkozólag és semmit sem láttunk olyan különöset és meglepőt, mint azt, amelyet Loucheur mint dedukciót vont le az egész kongresszusból, azt t. i„ hogy az internacionális kartelleket ajánlja, ami nem jelent egyebet, mint a nemzetközi nagytőke feltétlen uralmát az egyes nációkban, és az egyes produkció terén. Másrészről ajánl egy általános vámtarifát. Mind a két tétel nem tüntet fel semmi eTvebnt és nem inkorporációia annak a gondolatnak, ho^v a nagvtőke lehetőleg szabadon járjon és mindenki rendelkezésére ál'jon. Loucheurt azonban sem odahaza, sem Olaszországban egyáltalában nem fogadták szivesen és rögtön ellenmondások történtek vele szemben. Azt kell látnunk, hogy tuljadonképen_ nem tudnak ők sem módot találni arra, hogy a jelenlegi nehéz súlyos gazdasági körülményekből, amelyek kifolyásai a háborús időknek, amelyek tehát a háborúk következményekép, jelentkeznek, kiszabaduljanak, hogy kitűnő ideákat tudjanak adni, amelyeket képes lenne akceptálni mindenféle társadalmi réteg. Nem marad más hátra, mint az, hogy folyton figyelmeztetni kell embertársainkat, hogy haladunk, de a haladás renkivül lassú, türelem kell és türelemre van szükség. Volt egy idő, amikor én azt mondottam, és örülök, hogy mondottam annak ideién egy költségvetési vita idején; hogy most vagyunk a mélyponton és ezután csak felfelé emelkedni lehet. És tényleg, én eltaláltam volt azt a pillanatot, hiszen azóta nálunk is és a szomszédos államokban is folytonos előmenetel van, de az előmenetel lassú és még mindig rendkivül sok az áldozat, rendkívül sok a nélkülözés és a baj, de ebben a nélkülözésben ki kell tartani. Lélekben bátran és keresztén vi módon ki kell tartani és fogunk előre menni és biztos, hogy előre fogunk menni. (Éljenzés a jobboldalon.) Ha nézem a magyar viszonyokat, ai Magyar Nemzeti Bank jelentése szerint a devizák — nem a magyar devizáról van szó, hanem a világdevizáról — még mindig nem stabilisak és még mindig félni kell. Ha a fináncminiszterek ezt, mint főtételt, veszik szemügyre és ha a fináncministerek azt a tételt tartják, hogy még mindig veszély lehet, ezt senki sem veheti zokon tőlük, mert erre elsősorban kötelezve vannak saját felelősségérzetükből kifolyólag is. A másik, amit Magyarországon látunk, az a rövidlejáratú kölcsön és azonkivül a rendkivül magas kamatláb, amelyekről a ministerelnök ur debreceni beszédében is beszélt. Meg vagyok győződve róla, hogy a kormány mind a kettőt egészen biztosan és világosan látja. Meg vagyok győződve róla, hogy a kormány a lehető legnagyobb energiával, lelki és szellemi erőinek feláldozásával tépelődik azon, hogy a probléma minél jobban, minél kedvezőbben és minél energikusabban oldassék meg. Hogy Magyarországon a tőkeképződés az utóbbi esztendőkben rendkivül lassú, talán leginkább mutatja azt a lassú lépést, amellyel mi haladunk és megyünk előre. Ha nézem a gazdasági életet, van annak egykét olyan tünete, amely természetesen optimizmusra nem vezet és me is vezessen azért, mert egészen biztosan lehet tudni, hogy ez nem természetes fejlődés, hanem bizonyos mesterséges befolyásra érvényesül. Elsősorban látjuk mi a kölcsön hatását Magyarországon. Ha nézem az ipar ^fejlődését és az egyes iparágak fejlődését, látom, hogy bizonyos iparágak mennek, de ezek elsősorban; annak következtében mennek, mert a kormány az utolsó esztendőkben nagy inveszticiókra szánta el magát. De ha nézzük a mi mezőgazdasági állapotainkat^ ami pedig a fődolog Magyar országom, azt látjuk, akár a nagybirtokot, akár a kisbirtokot nézzük, hogy ezeknek a helyzete a legsúlyosabb. És ha vannak egyes emberek, akik nagyon szeretik az ellentéteket kiélezni ós kimutatni a nagybirtok és kisbirtok, a nagyüzemi gazdálkodás és a kisebb gazdálkodás között, tény az, hogyha talán a nagybirtokosok nem olyan hangosan panaszkodnak is, rendkivül súlyos helyzetben vannak és az eladósodás napról-napra óriási nagy, épen ugy lent a faiban éis a legkisebb gazdaságban is rendkivüli mértékben megmutatkozik a deficit minidenben, Ha ezzel szemben nézem a magyar gazdasági állapotokat és a magyar gazdasági életet, azt kell konstatálnom, hogy aránylag mégis legjobban állnak ez idő szerint a pénzintézetek. Sajátságos jelenség és tünet ez a jel-mlegi körülmények között. Az utolsó esztendőkben kifejlődött az a gyakori at, hogy mindenki abból a kevésből, amit tesz, a lehetőség szerint nagy hasznot akar produkálni. Mag-a a forgalom nem olyan óriási a bankoknál és a bankok mégis állandóan emelkedőben vannak. Az utolsóelőtti, esztendővel összehasonlitva a pesti nagy bankok 9—25%-kai emelték volt az osztalékot. Egy sincs, amely ne emelte volna az utolsó esztendőben a maga osztalékát. A középbankok hasonló helyzetben vannak. A kisebb bankok közül egyik-másik rosszabbul járt, egynéhány fölszámolás alatt áll. Ebből azonban mi következik? Az, hogyha momentán pénzügyi téren nagyobb a jövedelmezőség és jobb lett a helyzet, ez ismét mint egy tünet, arra kell gondolnunk, hogy ez összhangba hozassék a nemzet produkciójának és a gazdasági életnek többi szerveivel. Ne történjék anomália és egyoldalú fejlődés a gazdasági élet akármilyen terén. Ha még egyszer visszanézek a magyar állapotokra, különösen az iparnak némely részében, a textiliparban és a széniparban roppant nagy haladás mutatkozik. Az ipar más részeiben is, mint például a söriparban nagy és szép