Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-149

270 'Az országgyűlés képviselőházának kifogásolom, hogy ez megtörtént, és hamarább történt meg, csak azt kifogásolom, hogy most van beállítva, illetőleg ugy van beállitva a nagyközvélemény elé, hogy ennyi összeg ilyen címen, annyi összeg, amolyan címen és Összehoznak három címet, végeredményben tekintélyes összeget, a külföldi kölcsönnel együtt 235 millió pengőt mutatnak ki. Ha valaki ezt a hatalmas számot hallja, akkor önkénytelenül is azt kell gondolnia: na végre, most már komolyan kezdődik a munkaalkalmak szaporítása, mert egy ilyen hatalmas összegből sok munkát, sok munkaalkalmat lehet teremteni. (Madarassy Gábor: Ez is egyik szempont volt, de nem a főszempont!) Most már ezknek egy részén túl vagyunk és épen ezért ki kell itt nyilatkoztatnom, hogy ez a hatalmas összeg végeredményében nagyon jelentéktelenné zsugorodik össze azok miatt az okok miatt, amelyeket itt megjelöltem. Lehet, hogy a képviselő urnák és a kormányának más az intenciója, mint nekem, — ezt megengedem — méltóztassék azonban viszont ' nekem megengedni, hogy a magam intenciói szerint sorakoztassam fel azokat a szempontokat, amelyek alapján bírálat alá veszem a kormány ezirányu ténykedését. Nemcsak ez kifogásolandó ebben a beruházási programmban, hanem az is, hogy olyan célokra van hatalmas összeg előirányozva, amely célok szerintem és szerintünk szükségtelenek és amely célokra nem kell anynyit áldozni, mert ezeknél sokkal előbbrevaló célokat kellene megvalósítani. Különösen all ez a. belügyi tárca keretében előirányzott összegekre. Itt például azt találom, hogy csendőrségi laktanyaépületekre, azok vé; telére, felszerelésére és azoknak részben való megépítésére 1,180.000 pengő van előirányozva. Szerintem ez nem szükséges és pedig azért nem, mert már olyan nagy ebben az országban a csendőrség létszáma, hogy azt tovább fokozni, tovább fejleszteni nem kell. Sokkal előbbrevaló kötelezettségei volnának a kormánynak és itt nem kell egyebet megemlítenem, mint azt, hogy a Kókus kórház megépítésének kérdése évtizedek óta vajúdik, a betegeket a kórházban elhelyezni nem lehet. Amidőn a kormány a beruházási programmot megállapítja, akkor sokkal elsőbbrangunak tartja csendőrlaktanyák épitését, azoknak vételét, felszerelését, mint egy ilyen közhasznú, egészségügyi intézet létrehozását. T. Ház! Bocsássanak meg, de én azon az állásponton vagyok, hogy inkább hátrább helyezném az ilyen célok megvalósítását, akkorra, amidőn már a szükséges és hasznosabb célok megvalósulásra kerültek.^ De továbbmegyek: á rendőrkapitánysági épületek épitésére, azoknak vételére, a rendőrségi felszerelés kiegészitésére, a folyamőrségi építkezésekre, közrendészeti, ellátási üzemek épületének át

: alakítására, megépítésére majdnem kétmillió pengő, pontosan 1,980.000 pengő van beállitva és amidőn más, ennél hasznosabb intézmények céljaira követelünk összegeket, állandóan az a válasz, hogy erre nincs pénz, ezt a költségvetésbe beállítani nem lehet. Még súlyosabb birálatomnak az a része, amidőn azt tudom felsorakoztatni, hogyha végignézzük a korábbi esztendők ilyen című beruházási összegeit, akkor azt látjuk, hogy ezekre a célokra minden esztendőben volt bőségesen pénz, mindig tudtak kellő összeget kiszakítani, ellenben például az előbb emiitett célra éveken keresztül sohasem talált pénzt a kormány és mindig hosszú ideig vajúdik egyegy ilyen közhasznú intézmény megvalósítása. 9. ülése 1928 március 23-án, pénteken. Egységespárti képviselők is több ízben szóvátették a halálsorolmpókat; például — ha jól emlékszem — eigy izben Usetty képviselőtársam mondott hossaabb beszédet a halálsorompók eltüntetése érdekében. Mennyi baj van velük, mennyire akadályozzák a forgalmat! Statisztikusok megállapították, hogy naponta hány óra hosszat vannak ezek lezárva, hogy ez a folytonos lezárás naponta hány órán át akadályozza a forgalmat. Tudjuk, hogy a Thököly-uti sorompó naponta öt órát vesz el a forgalom idejéből s ezek megszüntetésére még sincs soha pénz. Legalább azt csinálnák meg, hoigly az egyik esztendőben az egyik halálsorormpónak. a másik esztendőben a -másiknak eltüntetését illesztenék be a beruházási programúiba. De ez sem történik meg. habár a minister ur igéretét is bírjuk már erre .vonatkozólag, még mindig semmiféle ilyen irányú törekvést nem látunk, ezzel szemben pedig azt tapasztaljuk, hogy nemcsak a forgalmat akadályozzák ezek a sorompók, hanem számtalan halálos szerencsétlenséget ,is idéztek már elő és fognak is méig előidézni mindaddig, amig ezeknek a sorompóknak átrendezése meg nem történik. Tárgyilagos akarok maradni beszédemben és néni akarom csak ok nélkül támiadni a kormányt, el kell azonban ismerniök, hogy ezek olyan tények, amelyeket nem csak pusztán azért sorakoztattam fel, hogy támadó felületet találjak a kormánnyal szembeni hanem azért is sorakoztattam fel ezeket a tényeket, mert szinte tendenciát lehet találni abban, hogy a kormány távoltartja magát ennek a kérdésnek ^megoldásától és^ legcsekélyebb jelét sem adja annak, hogy végre meig akarja oldani ezt a kérdést. Mondotta ugyan a kereskedelemügyi minister; ur, hogy a külföldi kölcsönből esetleg a halálsorompók eltüntetésére is fognak kiszakítani bizonyos összeget, de ezt biztosan nem állította, erre a Programm még meg sincs állapítva, S mikor lesznek a tervek kidolgozva s mikor folg megtörténni majd a. tényleges végrehajtás! Azt hiszem, teljesen jogos ez irányban a kormány ténykedésének bírálata s joggal vetem fel azt a kérdést, hogy tessék olyan célokra fordítani a beruházási összegeket, amelyek sokkal hasznosabbak, sokkal előbbre valók. Csendőrlaktanyákra, rendőrségi épületekre nincs oly nagy szükség, hiszen amilyen najgy ma a rendőrség, azzal a rendőrlétszámmal, azokkal a rendőrségi épületekkel bőségesen el lehetne látni a rendőrségi szolgálatot és nem kellene a rndőrség állandó fokozásáról, fejlesztéséről gondoskodni. Ha pedig a pénzügyministeri tárcába beillesztett összegeket vesszem figyelembe, ott is az tetszik ki, hogy a pénzügyminister urnák az irányban legnagyobb a törekvése, hogy hathatósan gondoskodjék olyan hivatalok felállításáról, amelyekkel az adóbevasalást jól végre lehessen hajtani, A pénzügyi tárca terhére ugyanis adóhivatalok elhelyezésére szolgáló épületek vételére és építésére 760.000 pengőt, pénzügyőri laktanyák vételére és épitésére 580.000 pengőt vámhivatalokra és vámőrségi építkezésekre és berendezésekre 720,000 pengőt vesz fel a költségvetés. Csak ez a három tétel is lényeges summa, amely meghaladja a kétmillió pengőt. Ezek szerintem szintén olyan beruházások, amelyeket nem kellene évről-évre konokul mindig végrehajtani. Erre is azt mondhatom: ha a korábbi esztendőkben ilyen címen felvett beruházási összegeket veszem figyelembe, azt kell állítanom, hogy minden esztendőben bősé-