Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-149

268 Az országgyűlés képviselőházának 149. ülése 1928 március 23-án, pénteken. nem mélyedhetek el annak vitájában, hogy ezt részletesen taglaljam. Tisztelettel kérem az elnök urat, méltóztassék rövid szünetet adni. Elnök: Az ülést 10 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A szó Kabók Lajos képviselő urat illeti. Kabók Lajos: T. Képviselőház! Szünet előtt elmondottam aggályaimat a kormány adópolitikájával szemben, most pedig elő akarom tárni aggályaimat a kormány beruházási programmjával szemben. Már harmadik esztendeje, hogy minden esztendőben, különösen igy tavasszal, a napilapokban épugy, mint a Képviselőházban, sok szó hangzik el arról, hogy a kormány ismételten milyen összegeket szánt beruházásokra, amelyekkel a munkaalkalmakat szaporítani, vagyis a munkanélküliséget csökkenteni akarja. Azok, akik nem néznek mélyére ennek a beruházási programmnak és nem vizsgálják meg a vonatkozó számszerű adatokat, el is hiszik ezt az állitást és feltételezik, hogy tényleg minden igéret valóra válik és a munkaalkalmak szaporitása tényleg olyan mértékben és arányban következik be, ahogyan azt a kormány hangoztatja. Csak, aki mélyére néz e számszerű adatoknak, azokat egyenként vizsgálja és figyelemmel kiséri a végrehajtást is, az látja meg, hogy valójában ebből az Ígéretből nem sok valósul meg, illetőleg a beruházásra szánt összegek nem jelentik tényleg olyan mértékben a munkaalkalmak szaporítását,' mint amilyen mértékben azt sokan teljes joggal remélik és amint azt maga a kormány is többször hangoztatta. Elsősorban azokat a számszerű adatokat kell itt feltárnom, amelyek rá világi tan ak arra, hogy a kormány évről-évre' miként zsugoritna* össze beruházási Programm ját. holott azt lehet mondani, hogy a munkanélküliség évről-évre szaporodik, s szinte már az látszik, hogy egy állandósuló munkanélküliségben vagyunk benn, s épen ilyenkor kellene törekednie a kormánynak a leghathatósabb an arra, hogy a munkaalkalmakat erőteljes állami rendelések kiadásával szaporítsa. | Ehelyett mit látunk? A következő számszerű adatok vannak birtokomban, amelyeket részben a zárszámadási adatokból, részben pedig a költségvetésnek beruházási adataiból irtani ki. Ezek között találom, hölgy az 1925/26. évi költségvetés keretében három részre felosztva a következő címek alatt ezek a beruházása összegek irányoztattak elő: a népszövetségi kölcsön hozadéka terhére 58 millió, az 1924/25. évi állami költségvetés többlete terhére 104,705.253, az egyes tárcák keretében az 1925/26. költségvetésű évben 43,050.886 pengőt, vagyis e három címen összesen 205,756.139 pengőt irányzott elő a koirmány. AmCLdőn azi év lezárul és meg lehetett vizsgálni, hogy az előirányzatiból mennyit használt fel a koirmány, akkor a következő számadatok derülnek ká: Ténylegesen kiadtak a népszövetségi kölcsön hozadéka terhére 58 millió pengő helyett 40.469.377 pengő és 71 fillért, az 1924/25. évi költségvetési többlet terhére 104 millió helyett — kerek összegeket mondok, mert igy talán könnyebb lesz — 70 millió pengőt, az egyes tárcák keretében az előirányzott 43 millió pengő helyett' 31 millió pengőt, úgyhogy 205 millió pengő volt három címen előirányozva, ténylegesen pedig kiadtak beruházásokra; összesen 141,875.000 pengőt. A zárszámadási adatokból legalább ez derül ki. (Temesváry Imre előadó: Igen, de átvitel történt a következő évekre!) Én egy lezárt évről beszélek. (Temesváry Imre előadó: Nem lehetett szétdarabolni, mert folytatólagos munkálatokról van szó!) Épen ebből a lezárt évből ezek az adatok derülnek ki. A következő évnél, az 1926/27. évnél hasonlóan, 58 millió pengő volt előirányozva a népszövetségi kölcsön hozadékának terhére, az 1925/26. évi többlet terhére pedig 69 miliő pengő, -s az egyes tárcák keretében 48 millió pengő, — ezek szintén kerek összegek — három címen összesen tehát 176 millió pengő irányoztatott elő. Elhasznáitak tényleg és ténylegesen kiadásba hoztak az első címen 45 milliót, a második címen 51 milliót, a harmadik cíanen 48 milliót, vagyis össaesen 176 millió helyett 145 millió pengőt. Ha ezekre a számiszerü adatokra az a megjegyzés, hogy' az ebből hiányzó összegeik átvitettelk a következő esztendőre, ezt én 'nem akarom cáfolni, nem vonom kétségbe. Nem is az a célja a számszerű adatok felsorakoztatásának, hogy azt mutassam be, hogy többet irányoztak elő és kevesebbet használtak fel, hanem azt akarom főképen itt a Képviselőház előtt bizonyítani, hogy évről-évre zsugorodik össze a beruházási programm, illetőleg lesz kisebb az az összeg, amelyet a kormány a beruházásokra szán. Mert miig az 1925/26. évben 205 millió volt ez az összeg, addig 1926/27-ben már csak 176 millió volt. És ha a folyó évi költségvetést vesszük figyelembe, itt már még kisebb összeg mutatkozik, mert a bevételi többlet terhére 56,800.000 pengő és az egyes tárcák keretében 50,933.000 pengő, vagyis összesen 107,733.000 pengő mutatkozik, ez tehát még eresebb zsugorodást jelent. És itt azt kifogásolom hogy amikor valójában a munkanélküliség a legerőteljesebb, mikor a legnagyobb szükség van arra, hogy a kormány a maga beruházási Programm ját erőteljesen végrehajtsa és elsősorban is a legnagyobb mértékben járuljon hozzá, hogy a munkaalkalmak tényleg szaporittassanak és a munkanélküliség enyhittessék: akkor ezt látjuk, a számszerű adatok ezt bizonyítják, jóllehet, hogy ehhez az intézkedéshez az előadó ur talán azt fűzhetné hozzá, hogy nem ez a 107 millió pengő a teljes összeg, mert tervbe van véve külföldi kölcsön alakjában 128 millió pengő, amelyet szintén beruházásokra akarnak forditani és valójában ezzel akarja a kormány magát a munkanélküliséget enyhíteni és a munkaalkalmakat szaporítani. Ez azonban szerintem ezidőszerint még azért nem vehető figyelembe, mert még igen távoli ennek a 128 millió pengőnek a gazdasági életbe való tényleges bevitele. Habár hallottam olyan híreket, hogy igen komoly stádiumban vannak az angol Rotschild-csoporttal megkezdett tárgyalások s azok rövid időn belül be is fejeződnek, ez engem mé|g mindig nem vigasztal meg, különösen nem vigasztal meg azért, mert a közelmúlt napokban volt alkalmani a kereskedelemügyi minister úrhoz kérdést intézni ezekről a beruházási tervekről s olyan választ kaptam, amely engem valósággal elijeszt. Sajnálom, hogy nincs most jelen a kereskedelemügyi minister ur, mert legalább erről a kérdésről itt ismételten elmondhattam volna az ő jelenlétében aggályaimat, igy azonban az ő távollétében is kénytelen vagyok ezeket elmondani. Azt kérdeztem ugyanis tőle, hogy hol lehetne megtudni annak a 128 millió pengős beruházási programmnak, amelyet csak most akarnak végrehajtani, a részleteit. A minister ur egészen röviden azt válaszolta: sehol. Erre kérdeztem: hogyan? A minister ur azt fe-