Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-149
Àz országgyűlés képviselőházának là 9. ülése 1928 március 23-án, pénteken. 28a a dolgokat itt elmondtam. De el fogom mondani ezeket a jövőben is, beszélni fogok a kartellkérdésről is, teljes objektivitással, nyíltsággal és beszélni fogok itt az export mikénti megszervezéséről is, mely a mezőgazdaságot és az ipart egyaránt közelről érinti. Véleményem ugyanis az, hogy ezek oly nagy penzumok, amelyekről nem lehet egy-két elejtett, rövid szóval megemlékezni, itt az adatok halmazával, az érvek súlyával kell operálni, hogy az ellenkező véleményen levőket meggyőzzük. Én nem képviseltem se ipari, se kereskedelmi érdeket az én felszólalásomban. (Farkasfalvi Farkas Géza: No! No! Talán mégis!) Vissza kell utasítanom, t. képviselőtársamnak ezt a kijelentését, mert én csak az egyetemes magyar nemzeti érdekeket képviselem; amikor én a törvényhozás házában felszólalok, ' engem csak szent meggyőződésem hevit, semmi más. Ha engem adatokkal, számokkal megcáfol, minden vitát állok. Én ugy érzem, hogy Magyarországon ezekkel a kérdésekkel mindenkinek foglalkoznia kell és nem fogjuk az országot másképen megmenteni, csak akkor, ha ezeket a kérdéseket valamiképen megoldjuk. Ha t. képviselőtársam engem érvekkel meggyőz... (Gál Jenő: Nem szégyen az ipar védelme! — Farkasfalvi Farkas Géza: Nem arról van szó! — Zaj-) én is revideálni vagyok hajlandó álláspontomat. Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! (Várnai Dániel: A Gyosz. már kiadta a jelszót a debreceni nyilatkozattal szemben!) Görgey István: Tudatában vagyok annak, hogy a kormány szintén érzi ezeknek a kérdéseknek fontosságát és hogy a kormány ugyanezen intencióknak megfelelően igyekszik a bajokon segiteni. Feltétlenül bizalommal viseltetvén a kormány iránt, a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A ministerelnök ur kivan nyilatkozni. Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nem akarok imént felszólalt t. képviselőtársam fejtegetéseivel e percben in extenso foglalkozni, mert ezek objektív alapon álló, mélyrenyuló gazdaságpolitikai fejtegetések, amelyek természetesen kontroverziákra, félreértésekre, vitákra is adhatnak alkalmat és amelyek arra fognak szolgálni, hogy a kérdések ebben a Házban tisztáztassanak arról a két oldalról, amelyekről felyettettek. Felszólalásomnak azonban nem ez a célja. Én csakis egy megjegyzésre kívánok reflektálni, amelyet t. képviselőtársam az én debreceni nyilatkozatomra tett, amikor azt mondta, hogy ez a nyilatkozat a gazdasági körökben bizonyos nyugtalanságra: adott alkalmat és kívánatos volna, hogy ebből a szempontból bizonyos felvilágosítások adassanak és eloszlattassanak olyan félreértések, amelyek ebből a nyilatkozatból származhatnak. Mindjárt megjegyzem, hogy t. képviselőtársamnak hasonló természetű nyilatkozata még kevésbé fog megnyugvásra szolgálni, midőn azt mondja, hogy fel kell emelni a vámokat az egész vonalon addig a pontig, amely ponton szomszédaink vámjai állanak. (Kállay Tibor: De 6 nem az illetékes hely!) De ezt politikai programmpontul tűzi ki a t. képviselő ur és természetszerűleg azt követeli, hogy a kormány tegye magáévá ezt a felfogást. Hiszen ha nem ez volna egy képviselő felfogásának a következménye, akkor merőben pusztában elhangzó szó volna. A gyakorlati cél tehát az, hogy a kormány tegye magáévá. Ha pedig a kormány magáévá tenné, azt hiszem, ez nagyobb nyugtalanságot okozna. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) T. Képviselőház! Szükségesnek tartom, hogy pár szót mondjak felvilágositásképen arról, hogy debreceni nyilatkozatom tulajdonképen hová célzott. Én már ott rámutattam arra, hogy a kereskedelempolitikai tárgyalások rendjén természetesen bizonyos engedmények tétettek az ipari vámok terén és , hogy ezáltal az autonóm vámtarifával létesített az a vámvédelem, amely mint végcél, mint végleges állapot nem is terveztetett, r bizonyos gyengülést szenvedett azon szerződések és vámtételek által, amelyek egyik és másik vonatkozásban leköttettek. Abból a feltevésből indultunk ki annak idején, hogy mezőgazdaságunk exportja érdekében sikerülni fog olyan megegyezéseket kötni, amelyeknél — bár bizonyos áldozatokat hozunk — mégis mezőgazdaságunk exportja nagyobb terjedelemben lesz lehetséges, mint ahogy elérni képesek voltunk. Most azonban már számolni kell az uj helyzettel, és körül kell néznünk, nincs-e szükség arra, hogy egyik és másik tekintetben bizonyos remédiumot keressünk. Természetes, hogy amig a kereskedelempolitikai tárgyalások folyamatban vannak, amig ezek lezárva nincsenek, addig erről nem lehet szó, mert hiszen a kereskedelempolitikai tárgyalások a meglévő autonóm-vámtarifa alapján folytatamdók le. Nem arra céloztam tehát, amitől — ugy látszik — t. képviselőtársam fél, mint hogyha a kormány avatatlan kézzel fel akarná borítani az autonóm vámtarifának egyes tételeit és ezen a réven megbontani akarná azt a szerződéses politikát, amelyet eddig folytattunk, és ezentúl is folytatni kívánunk. Itt arról van szó, hogyha szerződéseink meg lesznek kötve, akkor igenis, tanulmány tárgyává kell tennünk, — ép a mezőgazdaság érdekei szempontjából — hogy nincsenek-e olyan vámtételek, amelyek a mezőgazdasági termelést hátráltatják (Helyeslés és taps a jobboldalon.) és amely téren egy-két-három vámtételnél teendő koncesszió révén a mezőgazdsági terme Lés segítségére nem siethetünk-e. Itt tisztán erről van szó. Sohasem beszéltem arról és nem értelmezhető nyilatkozatom olyan formán, mintha az ipari vámvédelmet in extenso megbontani kívánnám, mert hiszen ez tőlem teljesen távol állott. Én azokat az érdekeket, amelyeket t. képviselőtársam itt a Képviselőházban oly fényesen képviselt s annyi érvvel támasztott alá, magam is honorálom. Én is azon a nézeten vagyok, hogy iparra ebben az országban szükség van, (Helyeslés a jobboldalon.) azt támogatni, fejleszteni szükséges ugy gazdasági, mint szociális, mint népszaporulati szempontból. Az én nyilatkozatom tehát csakis odáig terjedhetett és csakis ugy értelmezhető, hogy azzal a krizissel szemben, amely a mezőgazdaságnál kétségtelenül megállapítható, vizsgálat tárgyává kell tenni, nincsen-e egy-két-három olyan cikk, amelynek vámvédelmében bizonyos engedményt kell tennünk a mezőgazdaság érdekében azért, hogy a mezőgazdaságnak is hóna alá nyúlhassunk. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ami mármost t. képviselőtársamnak azt a megjegyzését illeti, hogy térjünk át arról a. kereskedelmi-szerződéses politikai alapról, amelyet eddig követtünk, tudniillik a legtöbb kedvezmény alapjáról, az egyoldalú elbírálás alapjára és csak azoknak tegyünk koncessziót, akik hasonlóan koncesszióra hajlandók velünk szemben vagy legalább is olyan koncessziókat 35*
