Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-149
Az országgyűlés képviselőházának 149, a petróleum indexszáma azonban csak 87, illetőleg mezőgazdasági célokra adómentesen 58. Ebből a néhány számadatból azt hiszem, hogy többé-kevésbé sikerült meggyőznöm a t. Képviselőházat a tekintetben, hogy nem a vámok magasága alakítja az árakat, sőt merem állitani és ne adja az ég, hogy nálunk is ezt a keserű próbát megtegyük, hogy nem létező vámok esetében egy olyan mezőgazdasági állam, mely saját iparával nem rendelkezik, sokkal drágábban kénytelen minden mezőgazdasági anyagot és minden üzemi anyagot beszerezni. Neon magamra hivatkozóim!. Sacináloim, hogy Biró PáJ t. képvislőtársam elhagyni készül a termet, mert ő f reá hivatkozom. Én mindig forrás megnevezésével szoktanii argumentálni és most is az ő nagyon szép és nagyértékü előadásálból merítem az adataimat, amelyet ő a közgazdasági egyetemen a kereskedelmi mérleg passzivitásáról szóló vita során tartott. (Halljuk! Halljuk!) (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) f Biró Pál t. képviselőtársam nagyon érdekes számításokat végzett, amelyek bizonyos fokig szintén az indexen alapulnak és rámutatott arrai hogy amikor nálunk az átlagos index 135 és az ipari index 141, ugyanakkor a külföldről importált cikkek indexe 170 volt, amiből ő levonva a konzekvenciát, amit a zutolsó szóig én is aláirok, ez azt jelenti, hogy azáltal, hogy a jelenleg a magyar mezőgazdaságnak a magyar ipar által előállított cikkeket vain módjában beszerezni s így nem kellett ezeket 170-es indexalapon külföldről beszereznie s ebből Magyarországnak, illetve a mezőgazdaságnak mintegy 700 millió haszna volt, mert ha a külföldről kellett volna beszerezni ezeket az ipari cikkeket, akkor ennyivel drágábban (kellett volna ezeket megfizetnie. Biró Pál igein t. képviselőtársam igen alapos számítások alapján megállapította azt is. (Farhasfalvi Farkas Géza közbeszól. — Zaj.) hogy a jelenlegi ipari vámok teljes eltörlése esetén melyek lennének azok az iparágak, amelyek itt fenmaradnának vámvédelem nélkül is és ímelyek azok. amelyeknek feltétlenül el kellene pusztulniok. Ö sorolta fel az alábbi iparokat, amelyek vámvédelem nélkül is megmaradnának, ezek: a kőipar. a téglagyárak, a kender- és lenipar, a malomipar, a sütőipar. a cukoripar, a sör- és a malátaipar. a szeszipar ós a dohánygyártás. A többi iparok mind elpusztulnának. Ha pedig az elpusztult iparoknak a termelését levonásba hozzuk az ösisz ipari termelés értékéből és leszámítjuk azt. hölgy ezen ipar kés&gyártimányai helyett ez esetben külföldről kellett volna a készárukat behoznia a magyar fogyasztásnak, akikor kereskedelmi mérlegünk passzivitása legalább további 800 millióval növekedne. Mélyen t. Képviselőház! Azt hiszem, hogy aikkor. amikor eaeik előrebocsátásával vizsgálni kívánom, azt a megterhelést, amelyet a meglevő vámvédelem a mezőgazdaságnak okoz. meg kell néznem ezt a kérdést, nemcsak a mezőgazdasáíg prosperitása szempontjából, amire részben voltam bátor már rámutatni, hanem, ímeg kell néznem feltétlenül a mi eladósodásunk szempontjából is és meg kell feltétlenül vizsgálnom — kétségtelenül ez a legfontosabb szempont — szociális szempontból is. Az egész kérdésnek a lényege — és beszédemnek is ez a gerince — az, hogy elbirja-e a mezőgazdaság azt az ipari vámterhet, amelyet Gaal Gaston t. képviselőtársam emiitett. Én adatokkal jövök, amelyeket bátor vagyok mindenkinek rendelkezésére bocsátani. ülése 1928 március 23-an, pénteken. âS? Miután pedig ez nagyon nehéz és kényes kérdés, hogy magamat kontrolláljam, én is két oldalról gyűjtöttem össze adataimat. Megmondom nyíltan, adataim egyik része a Gyosz. adatai alapján készült, másuk része azonban egy intenziven gazdálkodó nagybirtokos saját maga által összeállított adatai alapján van kidolgozva. Mind a kettő, a Gyosz. is és a nagybirtokos is más rendszerrel dolgozott, és mint meg méltóztatnak látni, dacára annak, hogy a Gyosz.-t lehet egyoldalúsággal és céltudatossággal vádolni, a két különböző oldalról összeszedett és két különböző rendszerrel kidolgozott adatokból egy eredményre fogunk jutni. (Halljuk! Halljuk!) Bátor vagyok megnevezni a forrásokat, ahonnan adataimat merítettem. Az elsőnél az Országos Mezőgazdasági Üzemi Intézettől kértem be az adatokat, mégpedig egy ezer katasztrális holdas belterjesen, a legnagyobb intenzivitással kezelt mezőgazdasági üzemhez szükséges összes felszerelések lajstromát. Ez az intézet ezeket az adatokat három csoportba osztotta: úgymint állatok, gépek, anyagok és végül az épületeik csoportja. Miután az ipari vámtehernek a nagyságát akartam kiszámítani, az állatok vámjait természetesen nem vettem figyelembe, figyelembe vettem azonban igenis az összes mezőgazdasági felszereléseket, a gépeket, azonkívül figyelembe vettem az összes épületeket és az építő-anyagoknak a vámterheit is. Miután pedig arra vonatkozólag nem voltam tájékozódva, hogy milyen anyagok szükségeltetnék, dr. Kotsis Endre műegyetemi tanár ur, műépítész által kontroláltattam adataimat. Ezen az alapon itt vannak számításaim, melyet én a legnagyobb készséggel a t. Ház tagjainak a rendelkezésére bocsátok sőt hangoztatom, hogy nagyon boldog leszek, ha ezeket az adatókat a gazdák tényleg kontrollálni is fogják. Ezen számitások szerint, holott alá kell húznom, hogy teljes összegével kalkulációba vettem mindazoknak az anyagoknak és felszerelési tárgyaknak vámterheit is, amilyenek például a szekér, a lószerszám, stb. melyeknél minden bizonnyal nem érvényesül ' a számított vámteher, mert hiszen egy ilyen intenzív nagy gazdaság saját kerékgyártójával, saját kovácsával gyártja otthon mindezeket a felszerelési cikkeket és nem veszi őket készen. Az épitési anyagoknál figyelembe vettem még a mész, tégla és hasonló anyagok vámját is, amelyek tudvalevően szintén nem juthatnak kifejezésre, mert ezeknél sem érvényesülhet a vámvédelem és akkor a következő eredményre jutottam. Konkoly-Thege Gyulára hivatkozom, akinek megállapításai szerint az utolsó három év átlageredménye alapján a katasztrális holdanként! országos ^utto hozam 20122 pengőre, vagyis kereken 200 pengőre tehető. Ezek teljesen teoretikus adatok, mert^ ki van számítva a teljes vámteher, azon tehát a legoptimisztikusabb számítás ; .. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Azaz a legpesszimisztikusabíb a jvaimtefher szempontjából!) A vámteher szempontjából természetesen a legpesszimisztikusabb számitás^ ki van számítva, hogy százszázalékig érvényesül ez a váimdif ferenda, ami abszurd dolog és teljes lehetetlenség, mert köztudomásúlag még a legjobban kartellizált ,trösztösitett és egyébként organizált és védett ipar sem képes a vámvédelemnek több mint kétharmadrésizét kihasználni. Ez szintem tapasztalati tény. Ha tehát ennek dacára mindent tekintetbe veszek, — mondom, a számitások itt vannak — megallapitom, hogy az autonóm vámtarifa tételeit
