Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-149

252 Az országgyűlés képviselőházának 149. ülése 1928 március 23-án, pénteken. reg cikknek az árát részint felfüggesztettük, épen arra való tekintettel, hogy a mezőgazda­ságot túlságosan ne terheljük meg olyan vá­mokkal, amelyekben itt az ország produkciója még nem eléggé fejlett. Sőt vannak olyan vám­tételeink is, amelyeket már törvénybe iktat­tunk és amelyek még ma sincsenek életbelép­tetve. Ezek a sokat vitatott és sokat kritizált petróleumtermékek vámjai. Vámtarifánk életbe lépett 1925. évi január 1-én, és ha én itt vizsgálom, hogy mikor kötöt­tünk kereskedelmi szerződést, azt találom, hogy már 1925 július 17-én tarifa-szerződést kötöttünk SpanyolországgaL 1925 szeptember 14-én Lengyelországgal. Ugyanezen időpont óta szerződésünk áll fenn Görögországgal, 1925 december 27-e óta szerződésünk van Olasz­országgal, 1926. év február 21-e óta Francia­országgal, 1926 december 20-a óta Törökország­gal, 1926 augusztus 14-e óta Ausztriával, 1927 augusztus 8-a óta pedig Csehországgal. Ezek­kel az államokkal tehát, amelyek minket leg­közelebbről érintenek, már tarifális szerződé­seink vannak. A többi államokkal, nevezetesen és úgyszólván az összes európai államokkal a legnagyobb kedvezmény elve alapján kötöt­tünk kereskedelmi szerződést. Németországgal, amint méltóztatnak tudni, a tárgyalások előké­szitési stádiumban állnak és ezzel a mi egész kereskedelmi szerződési hálózatunk ki lesz epitve. Gaal Gaston t. képviselőtársam hibáztatta azt, hogy annakidején, amikor az autonóm vámtarifát tárgyaltuk, az az érv hangzott el e vámtarifa mellett, hogy fogadjuk el ezeket a vámokat, mert hiszen ezek az autonóm vámok csak harci vámok (Gaal Gaston: Ezt a kor­mányelnök mondotta, nem én!) és ezek az auto­nóm vámok a szerződések során meg fognak szűnni. (Gaal Gaston: Azt mondták, hogy nem fognak életbeléptettetni!) T. képviselő ur, épen az előbb emiitettem, hogy egy csomó vám még a mai napig sem léptettetett életbe, ilyenek a petróleum-vámok, s egy csomó cikknek a vámja még ma is^ teljesen fel van függesztve, egy csomó vámtétel van, amelyeknek c'ak egytizedét kell fizetni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) és egész sereg vámtétel van, ame­lyeknek csak 50% -át kell fizetni, annak elle­nére, hogy ezekre vonatkozólag egyáltalában nincs szerződéses megállapodás. (Gaal Gaston: És a petróleumipar akarja, hogy azt is emel­jük!) Miután ez nagyon érdekes téma és én szeretek minden kérdéssel szembenézni, a pet­róleumiparral külön és részletesebben leszek bátor foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) r Azt tapasztaljuk tehát, hogy mi tényleg kiépítettük a mi kereskedelmi szerződési háló­zatunkat és ennek során átlagban 20—25%-kai mérsékeltük autonóm vámtarifánk nivóját. (Gaal Gaston: Kartelle! reparálva!) Nem raj­tunk múlik tehát, hogy mégis védekeznünk kell, mert mi a legnagyobb előzékenységet tá­nusitottuk minden szerződéses tárgyalás alkal­mával, — aminthogy senki sem vetheti az ipar szemére azt, hogy valamely szerződés tárgya­lásakör nem igyekezett volna az ő ipari vám­jait mérsékelni, az esetben, ha látja, hogy a másik oldalon kompenzációképen valamelyes előnyt tud a mezőgazdaságnak biztosítani. Azt azonban nem lehet kivánni az ipartól sem, de nem lehet kivánni senkitől sem, tartozzék bár­milyen termelési ághoz is, hogy levetkőzzünk és odaadjuk a mi vámtételeinket az esetben is, ha a másik oldalról kompenzációképen ellen­értéket nem tudunk ezért kapni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Miután, pedig azt tapasztaljuk — amit nem hittük akkor, amikor az autonóm vámtarifát életbeléptettük — hogy a minket körülvevő ál­lamok határozottan ellenséges, rosszindulatú gazdasági politikát folytatnak Magyarország­gal szemben, hogy azóta: amióta autonóm vám­tarifánkat életbeléptettük, egymásután mind­egyik állam mezőgazdásági vámokat léptet életbe, vagy az életbeléptetett mezőgazdasági vámokat úgyszólván hónapról-hónapra emeli, aminek éle kizárólag Magyarország ellen irá­nyul, nekünk igenis védekeznünk kell ezzel az irányzattal szemben, mert ennek az irányzat­nak messzemenő tendenciája van. Nekünk, csonka kis országnak, itt Kelet­Európa közepén, másféle gazdasági politikát folytatni, mint amilyet ma az egész világon folytatnak, öngyilkosság volna. Nem hiszem, bofry akadhat ember, aki ettől a szegény nem­zettől ezt kívánhatná. (Ugy van! Úgy van!) Hallottam már egyszer egy jelszót, amelyet ez a magyar nemzet nagyon megkeserült, amikor itt Linder Béla azt kiáltotta: »Nem akarok többé katonát látni«. Hát mi nem akartunk, le­szereltünk s ugyanakkor a többiek állig fel­fegyverkeznek velünk szemben» Idejutottunk. (Jánossy Gábor: Ennek vagyunk a koldusai!) Hát most gazdaságilag is teljesen levetkőzzünk és kijelentsük, hogy nem akarunk többé vámo­kat látni? (Gaal Gaston: Olyan bolondokat senki sem beszél!) Amikor látjuk, hogy az egész világ napról-napra erősebben emeli az ő vámtételeit és igyekszik védekezni a külföldi iparcikkekkel és mezőgazdasági terményekkel szemben? Aláhúzom, hogy a mezőgazdasáíri export fejlesztése és lehetőségeinek megteremtése ér­dekében a magyar ipar a szerződéses tárgyalá­soknál mindig hajlandó volt minden enged­ményt megtenni. Ha nem igy lenne, akkor nem is tudtunk volna a magyar vámtarifának úgy­szólván minden tételére kiterjeszkedő nagy ta­rifális kereskedelmi szerződéseket kötni. Em­lékszem, hlogy amikor az első francia szerződés tárgyalásakor felhördült a magyar közvéle­mény, hogy politikai okoknál fogva, vagy egyéb nyomás miatt odadobtunk virágzó iparokat és az autonóm tételek felére, harmadára mérsékel­tük lé a vámokat. (Ugy van! Ugy van! a jobb­oldalon.) Kellett is reparálni. Szomorú, hogy az itt érdekelt külföldi tőkének kellett odakünn a magyar ipart megsegíteni, mert féltek, hogy itt el fog pusztulni az, ő érdekeltségük. Mindenki tudatában .volt annak, hogy az autonóm vámtarifa ipari tételei mérsékeltetni fognak. Mindenki számolt azzal, hogy ez be fog következni és az ipar nem is számitott soha az autonóm vámtételekre. Általános tapasztalati tény azonban, hogy a szerződésekben az auto­nóm-tételek mérséklése nagy átlagban 20—25% nál lejjebb nem szokott menni. Ez az a határ, amellyel az ipar sziámolt és 'amelyre a magyar ioarnak fenmainadása érde­kében feltétleinül szüksésre van. Mert, hogy a mi vámtarifánk nem olyan elzárkózó, mint ahogy azt beállítani igyekeznek, erre vonatkozólag azt vagyok bátor kijelenteni, hogy ma már egész Közép-Európában egyedül Auszariának vámni­nivója alacsonyabb Magyarországénál % ellenben a minket környező államok vámnivója — vala­mennyié — magasabb. Ugyanakkor amikor 3 év óta a kereskedelmi szerződések életbeléptetése folytán a mi vámnivónk az autonóm vámtarifa nivójáról fokozatosan süllyedt — amint ezt bátor leiszelk adatokkal bizonyítani — minden egyes európai állam egyszer, kétszer, sőt többször is felemelte vámtételeit. (Ugy van! Ugy van!) Mi *

Next

/
Oldalképek
Tartalom