Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-149

Az országgyűlés képviselőházának 149. ülése 1928. évi március hó 23-án

} pénteken, Zsitvay Tibor, Puky Endre és Czettler Jenő elnöklete alatt. Tárgyai : Az 1928/29. évi állami költségvetés ós az 1926/27. költségvetési év bevételi többlete terhére megállapitott beruházásokról szóló pénzügyministeri jelentés tárgyalása. Felszólaltak : Görgey István, gr. Bethlen István ministerelnök, Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister, Kabók Lajos, Neubauer Ferenc. — Elnöki előterjesztések. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. / A kormány részéről jelen vannak : gr. Bethlen István, Walko Lajos, Scitouszky Béla, Herrmann Miksa, gr. Klebelsberg Kunó. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 20 perckor.) (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Perlaki György jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Urbanics Kálmán jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Szabó Zoltán jegyző ur. Napirend szerint következik az 1928/29. évi állami költségvetés és a beruházásokra vonatkozó pénzügyi jelentés (írom. 499, 511) folytatólagos együttes tárgyalása. Szólásra következik Görgey István képviselő ur, aki beszédének elmondására a tegnapi ülésen halasztást kapott. A szó a képviselő urat megilleti. (Halljuk! Halljuk!) Görgey István: T. Képviselőház! Kégi szokásos parlamenti illem az, hogy a felszólaló képviselő az előtte szólott képviselő beszédébe kapcsolódik bele. Abban a rikta és kellemes szerencsés helyzetben lehetek, hogy beszédemmel nemcsak belekapcsolódhatom Gaal Gaston igen t. képviselőtársaim tegnapi igen érjdekes és értékes beszédébe, hanem egész beszédem tulaj donképen

1 az ő tegnapi felszólalásának folytatása és kiegészítése. Nem akarok reflektálni a Gaal Gaston t. képviselőtársam által itt felhozott különböző gazdasági jelenségekre és az általa felvetett összes kérdésekre. Nagyon sok meigállapitása van, amelyet az utolsó szóig én is aláirok és beszédem folyamán Gaal Gaston t. képviselőtársammal sokszor teljesen kongruens álláspontot fogok képviselni. Mindnyájan érezzük, látjuk azokat a súlyos gazdasági bajokat, amelyek egyre fenyegetőbben tornyosulnak fölénk és mindnyájan sürgetően keressük azokat a módokat, amelyek segélyével ezeken a bajokon segíteni lehet. A különbség közöttünk csak az, hogy Gaal Gaston képviselőtársam másutt keresi a gazdasági és elsősorbán a mezőgazdasági krizis okait, mint én és ennek következtében természetszerűleg más orvosszeKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ, X. reket és m és segítési módokat ajánl, mint amelyeket felszólalásomban én leszek bátor a t. Háznak előterjeszteni. Nem alkarok részletesen! foglalkozni Gaal igen tisztelt képviselőtársam felszólalásának például a

f kartellekre vonatkozó részével, mert ez a kérdés annyira komplikált és olyan sokoldalú megvilágítást, kíván meg. hogy nagyon sokáig kellene igénybe vennem a t. Ház türelmét, ha ma ezzel a kérdéssel is behatóbban akarnék foglalkozni. Azt hiszem különben, hogy még módomban lesz ezzel az igen aktuális és feltétlenül valamelyes rendezést igénylő kérdéssel itt a törvényhozás előtt részletesebben is foglalkozni. Csupán annyit kell azonban már most leszögeznem, hogy ezt a kérdést sem szabad, — mint ahogy egyetlen gazdasági kérdést sem lehet — kizárólag jelszavak szerint és jelszavak után' indulva elbírálni. (Ugy van! a középen.) A kartelltörekvések a fennálló kapitalista gazdasági rendben a fejlődő termelésnek olyan szükségszerű jelenségét képezik, amelyeket megszüntetni és eltiltani teljesen képtelenek vagyunk. Ha tehát vannak — mint ahogy vannak — kinövések és kartelltúlkapások, azokat egy bölcs kormányzatnak és bölcs nemzetnek csakis ugy lehet szabályoznia, hogy a vadvizeket vezesse vissza az egészséges mederbe és a, kartelitörekvéseiknek olyan irányt szabjon, amely a nemzet egyetemes érdekeinek megfelel. (Jánossy Gábor: Ugy van! Ezt akarjuk!) Vannak tényleg csúnya kartellek, vannak aizonban igen üdvös és szükséges kartellek is. mert eggyel tisztában kell lennünk: hogy ez a kartellszervezkedés semmi egyéb, münt^ a gyengébb gazdasági egyedeknek a tömörülése, szervezkedésié, védekezése egy; erősebb gazdasági organizációval és többnyire kívülről jövő nyomással szemben. Az első oillainatra talán különösnek tetsző hasonlattal fogom a kartellt jellemezni. Amikónt helyes és feltétlenül szükséges aiz egészen törpe — tehát gyenge — gazdasági egyedek szövetkezetekbe való tömör ülése, amlely a fentiek szerint semmi egyéb, mint egy katritelliszerü szervezkedés, épen olyan szükséges a közép éS nagyobb gazdasági egyedek szervezkedése a még hatalmasabb nemzetközi, minden ß3