Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-144

Àz országgyűlés képviselőházának 144. ütése Ï928 március 14-én, szerdán. 15 kezest felvenni. Ezt a mulasztást nem ujabb házszabálymódositássáL kivánják korrigálni, hanem házhatározattal kivánják elintézni. Rassay képviselő ur már rámutatott arra, hagy teljesen más a házszabályok rendelkezése a tárgyalási idő tekintetében a költségvetésre és más rendelkezések foglaltatnak a házszabá­lyokban más törvényjavaslatokra, így az appropriációs törvényjavaslatra is. Erre mond­tam azt, hogy nem lehet két különböző tárgya­lási módot összekapcsolni, mert vagy egyikre, vagy másikra vonatkozólag történik sérelem. (Rassay Károly: Világos.) Kérdem az elnök urat, milyen álláspontot fog elfoglalni abb am az esetben, ha a Ház va­lamely tagja a házszabályóknak olyan szaka­szaihoz fog indítványt tenni, amely pl. nem a költségvetési, hanem az appropriációs vita te­kintetében rendelkezik. Nem zárkózhatik el az elnök ur ez elől. Én ulgiyan niem vae-yok jogász, nem értek a jogosavarintgatás nagy művésze­téhez,, de természetes józan eszemmel azt Iá- ; torn, ihogy teljes képtelensiég és teljes lehe­tetlenség az, amikor két különböző javaslatot fogunk össze, melyek közül az egyikre vonat­kozik a házszabályoknak az a rendelkezése, hogy nyolcórás ülésben kell tárgyalni meg­határozott időben s a tárgyalás bizonyos napjaiban csak egy óráig lehet felszólalni. Milyen álláspontot fog elfoglalni az elnök ur pl. abban az esetben, ha a házszabá­lyoknak a költségvetésre vonatkozó azzal a ré­szével szemben, hogy a tárgyalás 11. pontjától kezdve a szónok már csak egy óráié: beszélhet, én azt mondom, hogy nem a költségvetéshez, hanem az appropriációs javaslathoz kivánok hozzászólalni ? (Ugy van! a szélsőbalodalon.) Az appropriációnál nincs klotür, az appropria­cióra nincs egy órai korlátozás, (Friedrich Ist­ván: TeLieseni igaza van!) én tehát ehhez akár­mennyi ideig beszélhetek. Méltóztlalssék engem e tekintetben míeg­nyugtatni és méltóztassék! a házsizalbállyokban egyetlen egy rendelkezést iis mutatni, hogy milyen alapon fog atz elnök úr engenli korlá­tozni, — amikor a költségvetési tárgyalásra vo­natkozólag beáll aa egy órára való korlátozás — hogy én 1 nietm beszélihietek tovább, csak egy óráig. Természetes, hogy a többségi pártoknak ez : a lépése maga után votnjia a további jogsérté­seket. Hiszen többségi szavazattal mindent nneg lenjeit magyarázni, mindent el lehet fogadtatni, de amennyiben az appropriációs javaslatra nem vonatkozik a házszabályoknak ez a korlátozó rendelkezése, slesnimiféle jogcím nincs ' arra, hogy a felszólaló képviselő urak felszólalási idejükben korlátoztassanak. Épen azért a magam részéről teljesen csat­lakozom ahhoz a felfogáshoz, amelyet itt Rassay képviselő ur kifejtett. Meg vagyok nóla győződve, hogy a többségi pártok ezt az indit­ványt is mfeter fogják szavazná, imert a többségi pártok mindent megszavaznak, amire utasiitást kapnak. (Nagy zaj a jobboldalon.) A legnyo­matékosabban tiltakoznom kell azonban a ház­szablállyoknak ilyen értelmű magyarázata ellen. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A pénzügyminister ur kivan szó­lani. Bud János pénzügyminister: Tisztelt Ház! Csak azért szólalok fel, inert Rassay Károly igen t. képviselőtársam engem is megemlitett beszédében. Ugy látom, hogy a vita nem a lényeg kö­rül f olyifc; À lényég az, hogy-két dolgot kell megkülönböztetni, — amire igen helyesen mu­tatott rá a képviselő ur — az egyik a költség­vetés megállapítása, a másik a kormánynak adandó felhatalmazás megadása. (Ugy van! ügy van! a jobboldalon.) Én az egyiket tartom olyannak, amely tulajdonképen a tárgyalás anyagát kell, hogy képezze és amely itt meg­beszélés megvitatás tárgya. A másik, az én néze­tem szerint tulajdonképen egyszerű szavazás, hogy bizalmat nyilvánitok-e a kormánynak vagy nem. (Peyer Károly: A házszabály szerint előbb még tárgyalás van!) Rá akarok mutatni arra, hogy ha az volna az együttes tárgyalás követ­kezménye (Zaj a baloldalon.), hogy egyrészt megvonja képviselőtársaimtól azt a lehetősé­get, hogy megvitassák az appropriációs javas­latot, másrészt tulaj donképen abba a kényszer­helyzetbe hozza őket, hogy megszavazzák a költségvetést, — mert Rassay képviselő úr el­méletileg erre az álláspontra helyezkedik, de sajnos, nem mindig és nem mindannyian szok­tak erre helyezkedni — akkor érteném ezt a sérelmet, amelyről itt szó van. Mereim azonban állitani, hogy itt semmi­féle jogkör megcsorbitva nincs .(Gál Jenő: A közjogiból elégtelen osztályzat ez ! — Derült­ség a szélsőbaloldalon.) Hát t. képviselőtársam, Önök sokszor bemennek a pénzügyi kritikába,, anélkül, hogy én vizsgajegyet adnék önöknek. (Derültség jobbfelől. — Pakots József: De az ország ad önnek vizsgajegyet. Az ország el­buktatja önt ! — Zaj a szélsőbaloldalon. — El­nök csenget. — Kabók Lajos : Nyomorog az egész ország népe az alatt a pénzügyi politika alatt, amit Ön csinál! — Peyer Károly : Az ön­gyilkosságok, a csődök ! — Nagy zaj.) Elnök : Peyer képviselő urat kérem, (mél­tóztassék csendben maradni. (Pakots József : Várja meg, mig az ország ítéletet mond.) Pa­kots József képviselő urat is kérem, méltóztas­sék csendben maradni. Bud János pénzügyminiszter: Csak azt akarom kifejezésre juttatni, hogy igenis meg van adva a mód a törvényhozásnak arra, hogy ezt a törvényjavaslatot letárgyalja és megfe­lelően kifejezésre juttassa a bizalmat, vagy bizalmatlanságot a kormánnyal szemben. Semmiféle jogmegvonás nincs itt. (Ellenmon­dások a szélsőbaloldalon.) Ennek alapján ké­rem, méltóztassanak az elnök ur javaslatát el fogadni. (Nagy zaj a sz'élsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: östör József! Östör József: T. Képviselőház! Rassay Ká­roly t. képviselőtársam nem tudott — pedig felszólítottam — nekem szakaszt, vagyis ma­gyarul szólva, paragrafust mutatni. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Az igen t. képviselő ur na­gyon jól tudhatja, hogy én sohasem használ­tam ezt a szót, hogy paragrafus és csak azért használtam, mert ugy látszik az igen t. ellen­zéknek egyik igen tiszteletreméltó tagja, Ras­say Károly t. képviselőtársam, talán nem tudja, mi az a szakasz. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Szakasz, jobbra át! — De­rültség. — Egy hang a középen: Szakaszjegy à kormánypártnak! — Rassay Károly: Majd ha főtanácsos leszek, ezt is megtanulom!) Nem fejezetekre kell hivatkozni, t. képviselőtársam, hanem szakaszokra. (Zaj a baloldalon. — Egy hang; Ölelkező szakaszokra! — Rassay Károly: A 66. §-ra!) A 66. §-t méltóztatott nekem Ras­say Károly képviselőtársam idézni és az egyik­re hivatkozni méltóztatott, ha nem csalódom à másodikra. (Rassay Károly: A 12. §-ra és a végrehajtási utasítás 66. §-ára!) Rendben van, a 12. f-ra. (Egy hang a baloldalon: Magyarul

Next

/
Oldalképek
Tartalom