Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-148

Àz országgyűlés képviselőházának 148. ülése 1928 március 22-én, csütörtökön. 219 idézve a forradalmi törvényszékhez védőnek, elővezetés terhe alatt. Egy pestmegyei parasztlegényt védtem, akinek az volt a bűne, hogy amikor a vörös katonák betörtek házukba, fegyvert fogott rájuk- A tárgyaláson az elnök, aki a halhatatlan emlékű Zsitvay Leó székét foglalta el, sajátkezüleg agyon akarta Jőni a vádlottat. Az én beszédem annyiból állt, hogy kértem az elnök urat, hogy ne fáradjon sajátkt züleg, majd elvégzik a vörös katonák. így kegyelmezett meg, de halálra Ítélte. Sajnáltam azt a szegény legényt, segiteni akartam rajta, éppen ott láttam a fővádbiztost, aki pincér volt a békében, hozzámentem, megkínáltam egy cigarettával és gratuláltam, hogy milyen kitűnő szónok. Ez ugylátszib, meghatotta és ő diktálta le nekem a kegyelmi kérvényt és ő adott egypár pártoló sort az én kegyeimiikérvényemhez. ( Eelkiáltások jobbfelől : Pénzt nem kért f Hozzáillett volna ! Derültség a jobboldalon.) Ezzel a kérvénnyel én reggel 4 óráig előszobáztam az u. n. igazságügyi népbiztosságnál, mig végre hoztam a kegyelmet reggel 4 órakor. Nagynehezen bejutottam védencemhez. A puszta földön aludt, ugy aludt, hogy nincs az a király, vagy az a dollármilliomos, aki ilyen nyugodtan és édesen tudna aludni. (Krisztián Imre : Csodálom, hogy Propper nem kifogásolja ezt az igazságtalanságot ! — Propper Sándor: Mi az 9 Felébredt megint? Biztosan megint pálinkát kávézott reggelire ! Vigyázzon, mert még magáról is kisül valami ! — Nagy zaj.) Elnök : Propper képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Dési Géza: Gondolkoztam rajta, felköltsem-e szegényt, de mégis ugy éreztem, hogy az élet néha, bár nem mindig, megér egy megszakitott álmot és felköltöttem. Megdörzsölte a szemét és nyugodtan tekintett rám. Azt mondtam neki, mondja meg őszintén, hogyan tudott ilyen jól aludni és most, amikor az élet hirét hozom, hogyan tud olyan higgadt és olyan nyugodt maradni % Azt felelte erre — és ezt jó lesz megjegyezni —, hogy : Tekintetes uram ! A magamfajta szegény magyar ember olyan, mint a fa az erdőben. Ki lehet vágni egyet, kettőt is, hármat is, de az erdő megmarad. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Amikor Trianon fejszéi annyi magyar fát vagdosnak ki, akkor aggódó magyar lélekkel kell hogy kérdezzük : vájjon megmarad-e a magyar erdő. (Felkiáltások : Meg !) Különösen a fiatalság szempontjából életbevágóan súly< s és fontos ez a kérdés, mert a régiek, akiknek «dalol a múlt», — mint Ady mondja, — akiket köt a régi világnak ismerete és szeretete, azok meg fognak maradni magyarnak, de erre a fiatal nemzedékre rávetette hálóját a megszálló birodalmak minden ereje, gonoszsága, ravaszsága és csalafiintasága, mert nagyon jól tudják, hogy akié a fiatalság, azé a jöveadő. Itt nem szabadna kiméini semmiféle áldozatot, nyíltan vagy titokban meg kell menteni a magyar ifjúságot, a magyar jövendőt, másfelől pedig példát kellene adni a magyar ifjúságnak abban a tekintetben, hogy magyar ifjúság módjára viselkedjék és Romániától ne vegyünk át semmit, mert ez a példa halál és méreg és kétségbeesés ! A magyar jövendő legyen méltó a magyar múlthoz. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Meg kell emlékeznem Ausztriáról is, mert Ausztria viselkedése a világtörténelemnek példátlan, még soha elő nem fordult jelensége. (Igaz ! Ugy van ! Halljuk ! Halljuk !) Hogy mi Ausztriáért mentünk tönkre, azt hiszem, ezt tagadni nem lehet. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) És most előállt Ausztria és províziót vesz tőlünk azért, mert minket tönkretett. Elvette Burgenlandot. Ilyesmire még nem volt példa a világon. És Burgenlandban, amely pedig nem népszavazás útján került Ausztriához, (Gaal Gaston : Négyszáz évig csinálták !) épen tegnap olvashattuk, hogy milyen erőszakkal németesitenek, sőt legutóbb a magyar birtokosok földjét ki akarják ott sajátitani az osztrákok részére, és azzal vádolnak bennünket a Tägliche Rundschauban és egyéb nagy német lapban, hogy Sopron is nekik jutott volna, de ezt a magyar terroristák szuronyai megakadályozták, holott ebből egy szó sem igaz, mert, mint méltóztatnak emlékezni, az olasz fegyverek védelme alatt történt a népszavazás, és szerencsés és boldog Sopron, hogy nekünk maradhatott, mert különben ő is lesüllyedt volna arra a gyarmati nivóra, amelyben a Burgenland — sajnos — van. Az a hitem, hogy valamint a csillagoknak megvan a saját matematikájuk, ki lehet számítani a csillagoknak pályáját, útját, kezdődését és elmúlását, ugy az országoknak is megvan a maguk törvényes pályája az erköicsi világrendben, és ezek az országok, melyek folyondár életet éltek a múltban, mert mindig más és más hatalomra támaszkodtak, igy hiztak, hivalkodtak és fuvalkodtak fel : nem képesek és nem méltók arra, hogy hosszú életet éljenek, mint nagy birodalmak, viszont a magyarság történelmi hivatása az, hogy kard és pajzs legyen az európai történelemben, (Igaz ! Ugy van !) és ha most el is vették a határokat, az emberiség érdeke, az igazság törvénye és minden adottság azt bizonyítja, hogy a magyar birodalom határai rövid időn belül vissza fognak szereztetni. (Váry Albert: Adja Isten!) Én optimista vagyok ebben a tekintetben, nemcsak azért, mert a földrajzi adottságok, a hegyrendszer, a folyórendszer, a rónák rendszere alkotott itt egy egységes birodalmat, amelyben mások is uralkodhattak volna ezer évig — ezer év előtt is voltak itt nemzetek, mégis elpusztultak, mert hiányzott belőlük az erre való képesség —, hanem optimista vagyok azért is, mert a magyarság büszke tulajdonsága, kincse és értékessége az a lelki, az a szellemi, az az erkölcsi adottság, amely — látjuk — érvényesül most is. A magyar toll, a magyar irodalom, a magyar művészet zenében, színdarabban, festményben és szoborban az egész világon ma is első szerepet játszik, pedig letiport, kifosztott ország vagyunk. Nem konkurrálhat velünk sem a cseh irodalom és művészet, sem a román irodalom. (Felkiáltások : Olyan is van?) A magyar sport is mindenütt, ahol egy ember áll egy emberrel szemben, ahol nem lefegyverzett az egyik és fegyveres a másik, ahol alkalma, módja és ereje van, hogy kifejthesse tehetségét, ott diadalmaskodik s a magyar fellépés egyet jelent a magyar győzelemmel. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Most nagyon röviden rátérek a költségvetés egyes részleteire. Elsősorban a kultusz tárcával kell foglalkoznom, mert itt egy sajátságos helyzet állt elő. A kultuszminister urat mindenki dicséri egyrészt, másrészt pedig sokan megróják túlkiadásai miatt. Áll ugyan az az ango! közmondás : »Don't be penny wise and pounds foolish« ne légy a fillérekkel takarékos és a fontokban tékozló, de vannak esetek, helyzetek, körülmények, amelyekben a tékozlás jelent takarékosságot és vannak amelyekben a fösvénykedés jelent tékozlást. Amikor a magyar kultúráról, a magyar jövőről és a magyar kulturfölényről van szó. nem lehet a filléreket méricskélni és méregetni, mert ezeket a befektetéseket nemcsak mi élvezzük, hanem élvezni fogja a magyar jövendő és ha megfogytunk számban, akkor kell, hogy értékben, minőségben, erkölcsi és szellemi gazdaságban gyarapodjunk. (Ugy van! Ugy van!) Meggyőződésem szerint elismerés és hódolat illeti meg a kultuszminister