Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-148

Az országgyűlés képviselőházának 148. ség jobbfelöl. — Peidl Gyula: Milyen kegyesek az urak!) Vargha Gábor: Amikor ilyen állapotban van az iskolaügy, akkor ne csodálkozzék senki sem, hogy ezen a nivón áll terméseredményünk is. Ha a külföld terméseredményeit vizsgáljuk. akkor azt találjuk, hogy mig — csak a búzáról beszélek — Németország katasztrális holdanként 9-3 métermázsát, Dánia 13*5 métermázsát, Belgium 14 métermázsát, Németalföld pedig 16-1 métermázsát termel átlagosan, addig ez a tej jel-mézzel folyó Kánaánország termőföldje csak 7—8 métermázsát termel. De itt is különbséget kell tenni. A 20 holdon aluli kisgazdák termésátlaga 7-4, a 20—100 holdas gazdáké 7-5, 100-tól 1000 holdig 8-2, az ezer holdon felüli gazdaságok termésátlaga pedig 9-3 métermázsa. Ez ismét csak azt jelenti, hogy a kisgazdával szemben milyen nagy előnyben van a termelés szempontjából az a kulturáltabb ezerholdas birtokos, akinek még hozzá segitségére vannak a termelésben szakemberei is. Két métermázsával tud többet termelni, mint a kisgazda. (Szilágyi Lajos: És nagy forgótőkéjével!) Ha a kisgazdák^ termésátlagát csak két métermázsával tudnók emelni, ez óriási lépéssel vinné előre az ország termelését. Nagyon sajnálom, hogy Szabó István volt kisgazdaminíster ur nincs közöttünk, mert amikor neki felolvastam adataimat, amelyekért a felelősséget a Statisztikai Hivatalra hárítom, ő azt mondotta, hogy azok nem felelnek meg a valóságnak, mert ő többet termel. Hiszen az természetes, hogy vannak egyes gazdák, akik jó földjükön elérhetnek 15—20 métermázsát is, de meg különben is egy ministertől elvárhatja az ember, hogy többet termeljen és példát adjon a többi földmivestársainak. Én ezzel korántsem a kisgazdaosztályt akartam kisebbíteni, csak rá akartam mutatni arra, hogy a kisgazdaosztály épen a mezőgazdasági szakoktatás hiánya miatt nem tudott helyesebb gazdálkodást elsajátitani. Ma már megszűnt az a régi felfogás, hogy rossz a fold, szeszélyes a klíma: ezek már elavult dolgok, hiszen Budai Barna megállapítja, hogy a magyar föld javarésze ma már csak a tudatlanságot és tehetetlenséget sínyli. De. bocsánatot kérek, meg lehet-e kívánni attól az 5—10—20 holdas mezőgazdától, hogy amikor 12—14 éves gyermekére a. gazdaságban a legnagyobb szüksége van, elküldje a falutól 100 mérföldre eső városba a. földmivesiskolába. Nem foszthatja meg saját magát ettől a támogatástól, és nem fizethet egyúttal havi 4ö—50—60 pengőt érte. Hogyan lehet kívánni ezt attól a kisgazdától, aki alig tudja mindennapi kenyerét megkeresni s akit a legnagyobb közterhek terhelnek'? Méltóztassanak idefigyelni, hogy — egy hatholdas kiserazdát veszek — a kisgazda 22 címen fizet adót. Ezeknek az adóknak összege a békében 68 aranykorona 78 fillér volt. ma 103 aranykorona 10 fillér, nem számítva ehhez még az összes iskolai és községi adókat, továbbá a hitközségi adót. amelyek néha 100—200—300%-ra is rúgnak- Természetes dolog, hogy ilyen körülmények között az a 12—14 éves gyerek megmarad a maga falujában, ahol elvégezte^ a hat elemi iskolát, megtanult számolni, irni és olvasni, és ezzel a nagy készültségével megy ki az életbe

; Pedig az élet és az iskola között olyan tátongó ür van, hogy ilyen körülmények között az a falusi gyerek semmiképen sem tudja megállni a helyét. Méltóztassék csak a különbséget nézni a városi és a falusi ember gyermeke között. Az előbbinek, ha elvégzi az elemi osztályt, még módjában van továbbtanulni a városban, ülése 1928 március 22-én, csütörtökön. 211 módjában van ipariskolát látogatni. Ilyen a kereskedő, iparos, ügyvéd vagy orvos fia. Épen így statisztikai adat van arranézve is, hogy az 1,800.000 kisgazda közül összesen csak 23.489 járt felsőbb iskolába, tehát összesen 5'8%. Ugyanekkor az iparosság, a kereskedelem és a lateiner osztály gyermekeinek bo alkalmuk nyilik arra, hogy magukat továbbképezzék. Az egyedüli lehetséges megoldás itt a mezőgazdasági szakoktatás kiszélesítése és a faluba való bevitele. Azok a mezőgazdasági szakiskolák, amelyek az országban vannak, talán alkalmasak arra, hogy egyeseknek magasabb mezőgazdasági tudást nyújtsanak, ezekre az iskolákra is szükség van, mert hiszen ezek látják el a nagybirtokot a megfelelő gazdasági személyzettel. Hogy azonban ezek az iskolák a tömegoktatást, a mezőgazdasági szakoktatást nem szolgálják, az két-, . ségtelen. r • ! 'j ' f' Amikor a mezőgazdasági szakoktatásról beszélek, szemem előtt a falu kultúrája, a népműveltség lebeg; én a falunak akarok iskolát adni, a falu azon gyermekeinek, akik 12—14 éves koruktól fogva meg fogják az eke szarvát és ott maradnak mellette egész életükön át. Ezek túrják, marják azt a földet, hogy fentartsák a falu életét a nemzet számára. (Jánossy Gábor: Ugy van!) Ezekre az iskolákra van nekünk szükségünk, az úgynevezett szaktanitós gazdasági önálló népiskolára. Hiszen kitűnik a falura vonatkozó statisztikai adatokból, hogy mig az összes többi iskolák tanulószáma csak 2430, addig ennek az iskolatípusnak tanulószáma már 18.000. Nem mindenütt van ilyen, de ahol van, ott a földmive nép gyermekei felkeresik. Ebből tehát nem következik az, hogy nem akar tanulni a földműves nép, igenis, akar tanulni, tud is tanulni, megvan hozzá a kellő értelme, csak alkalmat és módot kell neki nyújtani. (Ugy van! Ugjj van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hogy a mi földmives népünk bizonyos fokig konzervatív, tartózkodó, bizalmatlan, az igaz. (Jánossy Gábor: Ezer oka van rá. mert ennek a derék népnek bizalmával már nagyonnagyon sokszor visszaéltek. — Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Minden képviselőválasztásnál becsapják őket! — Peidl Gyula: Évszázadok óta!) Erre megvan tehát már maga az iskolatípus, az Önálló gazdasági iskola típusa, csak fejleszteni, kiszélesíteni kell ezt, gyarapítani ezeknek számát, mert most. mint mondottam, összesen 47-re megy ezeknek száma. Ezt he kell vinni a faluba. Megvan hozzá a törvényes alap is. Hiszen az 1868 : XXXVIII. te. kimondja az iskolakötelezettséget a 15 éves életkorig olyképen, hogy 12 évig az elemi iskolába kell mindennap járni, azontúl három éven át az ismétlő vagy vasárnapi iskolába. Apponyi Albert volt az első közoktatásügyi minister, aki 1908-ban elkészitette a mezőgazdasági szakoktatásról szóló törvényjavaslatot. Ezt a javaslatot &

r bizottságokban le is tárgyalták, de ez törvényerőre soha nem emelkedett. Mégis azok az elvek, amelyek abban le vannak fektetve, szolgálhatnak ma zsinórmértékül a gazdasági szakoktatás fejlesztésére. Megvan tehát a lehetőség törvény alapján, hogy mi is kimondjuk azt, amit Anglia legutóbbi Education bilijében kimondott, hogy 18 éves korig kell az iskolát látogatni, mégpedig 14 éves korig mindennap, azután négy éven keresztül az ismétlőiskolát. Épugy elrendelte ezt Németország is. Mi is egészen bátran kimondhatjuk tehát, — mert megvan rá a törvényes alap — hogy felemeljük