Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-147

147. ülése 1928 március 21-én, szerdán. 194 Az országgyűlés Jcépviselöházának szóvá ne tennék, de mindig- csak arról az oldalról, az igen t. szociáldemokrata párt részéről. Meg- vagyok győződve arról, hogy egy ilyen rendszabály keresztülvitele, amely például ünnepnapokon szükségessé teszi, hogy ifjakat — egyébként a szórakozástól — a testneveléshez beidézzenek, egyebütt, például a mezőgazdasági népesség körében is össze van kötve bizonyos nehézségekkel és kellemetlenségekkel. (Ügy van! a jobboldalon.) Én azonban sohasem hallottam még arról, hogy a mezőgazdasági népességet reprezentáló képviselők ezt a Házban ilyen sérelmes módon szóvátették volna. Ezek az interpellációk következetesen és mindig az igen t. szélsőbal részéről jönnek, szimptomájaként annak, hogy itt egy érthetetlen antipátia mutatkozik és ebben mintegy bête noire-t, a szociáldemokrata eszmékkel ellenséges intézményt látnak. (Györki Imre: Az elnöki tanács nem ad a túlsóoldalon engedélyt! — Jánossy Gábor: Halljuk a minister urat!) Épen a felszólalásoknak ez a rendszeressége az, amely bennünket gondolkozóba ejt és óvatossá tesz a sérelmek megitélésében. (Igaz! Vgy van! a jobboldalon.) Ennek bevezetőül való konstatálása t után rá kell mutatnom arra, hogy FeLsőgallán 24 levente rendszeresen megtagadta a leventefoglalkozásban való részvételt. (Krisztián Imre: Lehet, hogy rábeszélésre! — Kabók Lajos: Ne gyanúsítson !} Az ilyesmi megeshetik véletlenül is, de ha 24 ifjú rendszeresen megtagad valamit ott a háttérben már valami rábeszélést lehet sejteni. (Felkiáltások a jobboldalon: Vgy van! Rábeszélés! Jó szó! — Peyer Károly: Ezeket is rábeszélték, mint a tegnap esti tüntetőket!) Azt méltóztatott mostmár mondani, hogy az a csendőr 6-tól 12 órát emlegetett. A csendőr semmi mást nem tesz, mint a renitenst elővezeti. Hogy mennyi ideig tart az a gyakorlat, azt a csendőrnek nem is mondják, de az nem is érdekli a csendőrt. A csendőrnek csak egy feladata van, hogy a renitens embert elővezesse. Hogy azután mi történik, az nem rá tartozik. Ö tehát semmiesetre sem lehet autentikus abban a tekintetben, hogy' azok a leventefoglalkozások mennyi ideig fognak tartani. Tény az, hogy a nyomatékos figyelmeztetés után a 24 if ju közül 22 meg is jelent. Csak ez a két ifjú nem jelent meg, ami nyílt renitencia. Ha ez a^két ifjú délelőtt ott lehetiett a gyakorlaton, délután azonban megtagadták az engedelmességet, akkor azokat elő kell vezetni. (Peyer Károly: Nem délután 6-kor, hanem délután 7-kor volt a leventeíryakorlat! -- Nagy zaj.) Azt meg fogom vizsgálni, hogy opportunus vo

;

It-e 6 órára kitűzni egy leventefoglalkoztatást (Mozgás a szélsőbaloldalon:), de ha egyszer ki volt tűzve, akkor azt. aki azt mondja, hogy nem megy el, minden körülmények között elő kellett vezettetni, és a jövőben elő is fogom vezettetni, mert nyilt renitenciát nam fogok tűrni. (Felkiáltások a jobboldalon: A renitencia destrukcióra vezet! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Ez pedig nyilt renitencia volt. Ez a tényállás. A többi antoraiatice következik, mert az 1927. évi rendelet 9. $-a szerint, hogyha a levente oktató megkeresi a csendőrséget, akkor a csendőrségnek az illetőket elő kell állítania. Ezit meg kell tennie, mert törvény mondja ki a leventekötelezettséget. Tessék elolvasni a testnevelésig törvényt, benne van. hogyha az illető nem teljesiti 'kötelességét, elő kell állítani. Én tehát a jövőben is igy fogok eljárni. Természetes, hogy a belügyminister ur közegei csak szabályszerű kötelezettségeiknek tettek eleget, amikor az illetőket előállitották. Ilyen értelemben kérem válaszom tudomásulvételét. Az, hogy oppurtunus-e hat órára kitűzni a leventefoglalkoztattást, azt ismételten meg fogom vizsgálni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen, zaj a szélsőbaloldalom) Elnök: A kultuszminister ur a belügyminister ur nevében is méltóztatott válaszolni'? Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoíktatásügyi minister: Igen, ilyen értelemben kérem válaszom tudomásulvételét ! Elnöik: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Peyer Károly: T. Képviselőház! A kultuszminister urnák már el g^é ismert kijelentései nem fognák bennünket visszatartani attól, hogy az ezen ügyek körül felmerülő konkrét panaszokat ismételten és ismételten ide ne hozzuk. Ein nem foglalkozom a kultuszminister urnák azzal a kijelentésével, hogy hányan tagadták meg a leventegyakorlatot, mert nekem erről pozitív értesülésem nincs. Nem tudom, hogy a kultuszminister urnák ez az értesülése mennyiben helytálló, de nagyon lekötelezne, ha szíves volna ennek a 24 távolmaradottnak a nevét rendelkezésemre bocsátani, hogy én is meggyőződjem arról, hogy tényleg igaz-e ez, mert feltételezem azon egyéb jelentésekből, amelyek valódiságához nagy kétség fér, hogy ez a jelentés sem fedi minden tekintetben a valódi tényállást. Én nem általánosságban beszéltem és ha a kultuszminister ur a leventeintézményt általánosságban védi, ez lehet az ő különleges kedvenc témája, mert végtére illik, hogy a saját gyermekét védje. (Zaj a jobboldalon és a középen.) Ne méltóztassék azonban azt hinni, hogy ez ellen az intézmény ellen beszélek, mert a tornát, a testgyakorlatot mi is nagyon szivesen támogatjuk és nagyon sok intézményt tartunk fenn nagy összegekkel, ahol nem a primadonnatornát, hanem a tömegsportot kultiválják, ahol nagy tömegeket vonunk be a sportba, és már nagy tömegeket sikerült elvonnunk az alkoholizmustól, a kártyaszenvedélytől, és sikerűit visszatartanunk őket más egyéb káros szenvedélyektől, sikerült megkedveltetni velük a természetet és a sportot. De azt nem fogja a minister ur kétségbevonni, hogy ennek az intézménynek végrehajtásánál milyen súlyos hibák történnek, és hogy azok, akik ezt végrehajtják, nem mind angyalok. (Zaj a jobboldalon és a középen.) Miért méltóztatik minden esetben feltételezni, hogy azok a panaszok^ amelyeket szóvátesznek, mind helytállók. Például helyesli-e a minister ur azt a kijelentést, amelyet ez a Berkovics nevezetű leventeoktató tett, aki huszonnégyéves tanitó, s aki a világháború alatt kis flu volt s aki ezeket a fiukat, akik a szakszervezetnek tagjai, — mert 18 éves koruktól kezdve tagjai lehetnek a szakszervezetnek — állandóan azzal pertraktálja, hogy: »Menjenek a szovjetházba!« A munkások otthonát, amely alapszabályokkal biró egyesület tulajdona, állandóan per »szovjetház« aposztrofálja. (Krisztián Imre: Nem nagyon téved, biztosan!) Nézze, a képviselő ur felfogására igazán nem vagyok kiváncsi, már megszoktam azt és legyen tekintettel arra, hogy másnak is van itt mondanivalója, semhogy az ön Ízléstelen közbeszólásait hallgassa! Elnök: A képviselő urat rendreutasítom! Peyer Károly: Mit szólana a minister ur ahhoz, ha ezek pedig ugyanilyen alapon mondanák például a községben épült kultúrházra, vagy más akármilyen házra, hogy az kurzus-