Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-147

192 Az országgyűlés képviselőházának 147. ülése 1928 március 21-én, szerdán. valósíthatnák, ellenben kiválaszt ját a demokrácia megvalósítására az életnek eme legszerencsétlenebbjeit, (Zaj. — Rothenstein Mór: Miért nem a titkos választójogot? — Peyer Károly: Legalább a börtönben lesz demokrácia! — Derültség a szélsőbaloldalon:. — Zaj.) ugyanakkor, amikor az élet minden más vonatkozásában húzódozik a reakciós kormányzat a demokrácia megvalósitásától. Ha a minister ur a demokráciát és a teljes egyenlőséget kiterjeszti az élet minden vonatkozására, ha a közszabadságokat, a jogegyenlőséget és az egyenlőséget az egész vonalon helyreállítja, ha ez a kormány a kizsákmányolást egyéb vonatkozásokban is lehetetlenné teszi, akkor magam sem fogok ideállni és reklaímálni a kivételes elbánást ési én is a demokrácia alapjára helyezkedve ebben a vonatkozásban is, egyet fogok érteni az igen t. igazságügyminister úrral. (Folytonos zaj.) A helyzet azonban az, hogy nem ugy áll a dolog, ahogy általában szimpatikusán beállítják, hogy egyes kivételek, a tehetősek, csomagot kapnak, a kevésbé tehetősek pedig irigykednek azért mert ezek csomagot kapnak. A gyakorlati élet — méltóztassék érdeklődni igen t. minister ur — azi. hogy ezzel a csomagbeadással lehetővé válik az, hogy akik kapnak csomagot, azok a maguk adagját odaadják azoknak a szerencsétleneknek, akiknek hozzátartozóik vagy egyáltalában nincsenek, vagy pedig ha vannak, ritkábban tudnak csomagot beadni és a helyzet az, hogy a társadalomnak legszerencsétlenebbjei is gondoskodni igyekeznek valahogy a letartóztatási intézetben lévőkről és ha nem is minden héten, de bizonyos időközökben feljönnek — amikor a látogatási lehetőség meg van adva — és bizonyos élelmiszerpótlások beadásával azoknak életét igyekeznek elviselhetővé tenni. Minthogy az igazságügyminister ur nem helyezte kilátásba a kiadott és szerintem teljesen elhibázott rendelet megváltoztatását és minthogy nem ismerem el, hogy a demokráciát csak ezen a vonalon kell helyreállítani, (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Ezen is!) a választ tudomásul nem vehetem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Zaj.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az igazságügyminister ur válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. (Zaj. — Krisztián Imre: Ha benn jobb koszt volna, mint künn. mindenki odakivánkoznék !) Következik Peyer Károly képviselő ur első interpellációja. Kérem a szöveg felolvasását. Szabó Zoltán jegyző (olvassa): »Interpelláció a belügyminister úrhoz. Van-e tudomása a belügyminister urnák arról, hogy március 18-án vasárnap délután a Felsőgallai Bányászok Otthonában a felsőgallai bányászok szakcsoportja fennállásának tizedik évfordulója alkalmából rendezett jubiláris műsoros estéjének megkezdése előtt egy órával a felsőgallai^ csendőrkirendeltség minden törvényes alap és megfelelő ok nélkül előállította Stein József és Svadrik István bányászokat azzal az ürüggyel, hogy este 7 órától tartandó leventeoktatáson keli résztvennie ? Hajlandó-e a belügyminister • ur e minden törvényes alapot nélkülöző eljárás miatt a hivatalos hatalommal visszaélő felsőgallai csendőrkirendeltséggel szemben a vizsgálatot lefolytatni és a megtorló eljárást folyamatba tenni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Peyer Károly: T. Képviselőház! (Halljuk! a jobboldalon.) A felsőgallai és tatabányai bányamunkások az elmúlt vasárnap a hatóságnál gyűlést jelentettek be, amelynek keretében megünnepelni kivánták az egyesület fennállásának tízéves jubileumát. A hatóság ezt a bejelentést tudomásul vette. A gyűlés a legteljesebb rendben le is folyt. Este, ugyancsak a gyűléssel kapcsolatban műsoros estét rendeztek, amelyet ugyancsak szabályszerűen bejelentettek és azt az illetékes hatóság díjleíizetésé ellenében engedélyezte. Eddig a dolog teljesen rendben van. Van azonban egy körülmény, amelyet szükségesnek tartok itt szóvátenni, tudniillik az, hogy ismételten tapasztalható, hogy a hatóságnak már kiadott intézkedéseit a hatóság egyes közegei igyekeznek a végrehajtásnál megakadályozni és olyan értelemben hajtják végre a hatóság intézkedését, ugy járnak el az engedélyek körül, hogy az minden esetben hátrányos a munkásságra. Magam tanuja voltam egyizben, amikor ezen a bányatelepen a munkásotthonnak ünnepélyes megnyitása volt; ugyanakkor a bányamunkások zenekara fogadta a vidéki telepekről érkezett küldötteket; a munkásotthon udvarán gyülekeztek és mielőtt szétoszoltak, játszották a marseillaise-t. Erre az ott jelenlévő rendőrtisztviselő odament és önhatalmúlag rendőreivel kényszeritette a zenekart hogy hagyják abba a zenedarab játszását. Majdnem botrány lett ebből az esetből. Tudtommal ennek a darabnak játszása betiltva nincsen. Ha azt a darabot játszani lehet a Margitszigeten a katonazenekarmak, ha azt a darabot lehet játszani nem tudom milyen alkalmakkor, akkor kérdem azt, miért nem lehet egy munkásgyűlésen játszani. A dalnak melódiája lehet, hogy francia eredetű, de annak szövege mindenesetre magyar, magyar vonatkazásu és magyar vonatkozású fogalmat fejez ki. Ha ez kifogásolható, akkor méltóztassanak egy rendeletben kimondani azt, hogy nem szabad játszani, akkor mindenki tudni fogja és mindenki ahhoz fogja magát tartani. De mindenesetre nagyon furcsa rendelkezés az, hogy az egyik helyen ez megvan engedve, a másik helyen nincs megengedve. Méltóztassanak csak ezt — ha ugy gondolja a belügyminister ur, hogy az állam rendjére veszélyes ez a darab, — nyugodtan betiltani; méltóztassanak megmondani, hogy nem szabad játszani, azonban megengedni, hogy egy rendőrfogalmazó odamenjen egy ünnepélyes alkalommal egy nagy tömeg munkás közé és kvázi a trombitát kirántsa sajátkeziileg a zenész szájából, ez sem nem komoly dolog, sem nem méltó a hatósághoz. Hasonló intézkedés történt ez alkalommal is. Ugy látom, nem volt lehetőség annak megakadályozására, hogy a munkások azt a gyűlést, és azt az ünnepélyt megtartsák. Előzőleg úgyis ismételten jelentettek r be a munkások gyűléseket, de ezeket a gyűléseket a leglehetetlenebb indokok alapján tiltották be, f sőt egy olyan végzést is hoztak, amely végzésben fel van tüntetve, hogy megengedik azt, hogy kik szólalhatnak fel, de Kabók Lajos és az én csekélységem, mi nem szólalhatunk fel ezen a gyűlésen. Mindenesetre jellemzi a közállapotokat, hogy két képviselő, egy munkásgyülésen nem szólalhat fel. Hivatkozás történt arra, hogy állítólag egy előző gyűlésen a rendőrhatóság ki-