Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-147
Az országgyűlés Jcépviselöházánah 147, ülése 1928 március 21-én, szerdán. 179 tének súlyos helyzetén a kormány javítson akként, hogy az egylet által hadikölcsönökbe és koronajáradékba befektetett több mint 12 millió korona vagyonnak valorizált kamatait fizesse meg és ezzel is segítse elő azt, hogy az egylet a maga nemes hivatásának élhessen és azt kellőképen teljesíthesse. Azért említem meg, hogy itt a legkülönbözőbb politikai felfogású emberek vannak, nehogy a kormányt befolyásolja az a körülmény, hogy itt csak a munkásoknak és csak a szocialista munkásoknak kell adni valamit. T. Képviselőház! Akikor, amikor ezt itt megemlítettem, nem sok reményem van arra, hogy a kormány ezt a kivánságot teljesíteni fogja. De megemlítettem azért, hogy lássák nemcsak a munkások nyugdíjegyletének tagjai, hanem a többi hasonló intézmények tagjai is, hogy megvan a mód ja annak-hogy rajtunk segitseneik. megvan a mód arra, hogy az ő jogos kívánságaik teljesíttessenek, tisztán és kizárólag a kormány elhatározásán, akaratán múlik, hogy ez a. jogos kérelem téljesittetik-e vagy sem. Amikor a népjóléti tárca egyéb adatait nézem, azt látom, hogy hiányzik innen valami. Hiányzik a munkanélküliek segélyezésiéire beál litandó összeg. Bizonyára azt fogják mondani s az előadó ur is bizonyára azt fogja mondani, hogy az ország olyan súlyos gazdasági helyzetben van, olyan viszonyok között él, hogy a munkanélkülieken ezidőszerint segíteni képtelen. En tudom azt, hogy munkanélküliség másutt is van, s amikor felsorakoztatom az egyes szakmákat és beigazolom azt. hogy melyik szakmának hány ezer munkanélkülije van, akkor azt mondhatják nekem, hogy hiszen ez nem magyar specialitás, nem magyar betegség, ezzel találkozunk az összes európai államokban is. Én tudom és elismerem azt, hogy Németországban, Angliában és a körülöttünk lévő államokban is rengeteg sok a munkanélküli. Ez azonban csak egyet igazol, ez csak igazolja azt a mi elvi álláspontunkat, hogy a tőkés társadalmi rendszernek természetes velejárója a munkanélküliség. Addig, mig a mai termelési forma áll fenn, a munkanélküliséget megszüntetni neim lehet. De amikor én a munkanélküliség kérdését felem litem, akkor nem várom a kormánytól azt, hogy változtassa meg a termelési rendszert, hanem azt kívánom, hogy — amint a tőlünk nyugatra fekvő államok is megteszik — legalább azokon a súlyos bajokon igyekezzék segíteni, amelyek a munkanélküliséggel együtt járnak. A munkanélküli-segélyek bevezetése természetesen nem fogja csökkenteni a munkanélküliséget, ellenben kétségtelen, hogy enyhiteni fogja azt a rettenetes nyomort, amelyet a munkanélküliség jelent. T. Képviselőház és t. képviselő urak, méltóztassanak beleélni magukat annak a munkásnak a helyzetébe, akinek szombat este kiadják a munkakönyvét, aki ha szombat délután 4 óráig dolgozott, még három órakor nem tudja, vájjon hétfőn nyitva lesz-e számára a gyár kapuja. A munkanélküliség nemcsak akkor súlyos a munkásra nézve, amikor bekövetkezik, hanem egész életén át végigkíséri őt és Damokles kardjaként ott függ feje felett állandóan ez a rém. Hogyha önök kutatják a munkásnak lelkiállapotát, ha önök azt mondják és megállapítják, hogy a munkás forradalmi szellemű, akkor méltóztassanak! egyben tudomásul venni azt is, hogy ezt a forradalmi szellemet igen nagy mértékben táplálja az a körülmény, hogy a munkás sohasem lehet megnyugodva KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. X. a felől, hogy a következő héten családjának képes lesz-e megfelelő falatot nyújtani. Mármost a helyett, hogy igyekeznénk a munkanélküliség súlyos következményeit enyhíteni, ahelyett hogy szociális törvényekkel igyekeznénk a munkás helyzetét megjavítani, ahelyett hogy helyes és kielégítő rokkant- és aggkori biztosítási törvényt nyújtanának be, ahelyett hogy gondoskodnának a csecsemő- és anyavédelemről, ahelyett hogy a munkásnak minden bajában igyekeznének segitségére sietni, hogy a forradalmi szellemet tompítsák, milliókat költenek el arra, hogy műszervezeteket tartsanak fenn. (Györki Imre: Ugy van!) Megjóslom, hogy hiába igyekeznek injekcióval szakszervezeteket létesíteni, külön munkásszervezeteket létesíteni, ez a törekvés nem fog sikerülni. Ideig-óráig lehet méltóságos urakat megbízni azzal, hogy munkásszervezeteket alkossanak és vezessenek, azonban legyenek meggyőződve arról, hogy ez a törekvés sikerrel nem fog járni, mert a munkásság nem azért van a szakszervezetekben, mert bennünket követ, a munkásság nem azért van a pártszervezetekben, ment akár engem, akár más táirsaimat szeret, nem, hanem azért, mert ez az egyetlen módja annak, hogy gazdasági helyzetén javítson. A munkásosztály ma politikailag érettebb, mint nagyon sok más társadalmi osztály és a munkásságnak nincs szüksége arra, hogy olyanok vezessék, akik az ő lelkivilágába képtelenek magukat beleélni. Nem az a hiba és nem az a blaj, — hogy az önök szemű végién ítéljem lïiep; a dolgot — hogy mi vezetjük a munkásokat, hanem az a baj, hogy önök helytelenül Ítélik meg ezt az egész kérdést és azt hiszik, hogy mi vezetjük a munkásokat, pedig az igazság az, hogy a munkásságban van amnyi osztályöntudat, hogy maga válassza ki a maga embereit a maga soriadból. A munkásságot nem a vezérek vezetik', hanem a vezérek belőle nőttek ki. Olyanok vagyunk mi itt tizennégyen, teljesen és tökéletesen, mint amilyen maga az az osztály, amelyet képviselünk. Az, aki más akar lenni és aki más, mint a munkásság maga, az vezető ott semmi körülmények között nem lehet, önök tehetnek akármit, elkövethetnek bármit egy bizonyos, hogy lehozhatják a csillagos eget az égről, akkor sem lesz Magyarországon más munkásmozgalom, számbavehetőleg más munkásmozgalom, mint amilyen ma van. Megkísérelték ezt másutt is, megpróbálkoztak ezzel másutt is és másutt sem sikerült. Az lehet, hogy idei^-óráig néhány emberrel Össze tudnak hozni ilyen szervezeteket, mint amilyeneket erős injekciókkal létrehoztak különösen a bányavidékeken- ez azonban tartós nem lesz. és ha önök ugv vélik. ho«yy a munkásság forradalmi hangulatát le kell tompítani, akkor nem ilyen műszervezetek létesitésének az eszközeihez kell folvamodniok. hanem egy kicsit körül kell tekinteniök. egv kicsit nyusratra kell nézniök és követniök kell azt a politikát, amelyet a nvugati államok követnek. Magyarországon még mindig az a roppant nagy hiba. hogv azt hiszik az uralmon levők liogy a/t a nagy p v azdasá*n és társadalmi kérdést, amelyet a munkáskérdés jelent, szeoaratisztikusau. ejkülönitve meg tudják oldani, és u<^y vélik és azt hiszik, botrv a szocialista törekvéseknek útját tudják állni; de hiszik csak azért, mert azt frondoliák. hoev ennek az országnak határain belül tartósan fenn lehet tartani olvan állanotot amely különbözik a körülöttünk l*w<5 államok és az európai államok állapotától. Ma, ami24
