Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-147

152 Az országgyűlés képviselőházának 147. ülése 1928 március 21-én, szerdán. józni, amelyről azt hitte még Churchill is, hogyha megalapítja az őszirózsa ligáját és minden konzervativ politikus azzal a rózsával fogja dokumentálni Anglia múlt századának 80-as éveiben, hogy az ő szive érez a munkássáigáért, akkor egyszerűen meg fognak javulni a rettenetes munkásviszonyok;. Ezekre a szociális olajesöippekre nincs több szükség, ezeknek az ideje elmúlt. A tőke végeredményében is nem áll egyébből, mint munkából, kivált a kezdetlegesebb, a meginduló gazdasági életben. Csak kétféle munkáiból áll, ugy fejezhetnéim ki magam, hogy egy cseppfolyós és egy már megszilárdult munkából. Az egyik az, amelyet a munkás egyik napról a másikra szolgáltat, hogy produkáljon, a másik, amely felhalmozódik és lassan tőkévé válik. De ha kutatom annak a tőkének eredetét, előállását és fejlődését, végeredményben mindig ott találom a munkát, a folyton folyó; soha nem szűnő, éjjelnappali munkát, amelynek megkövesedése a tőke. Viszont, ha ezt konstatálom, a tárgyilagosság kedvéért a modern gazdasági élet másik jelenségét is konstatálnom, kell. Azt tudniillik, hogy igy kezdődött az ipari gazdálkodás, de nem igy folytatódott és nem igy áll a jelen pillanatban. Ma egymagában a munka termelni nem tud és a munka egymagában tőke nélkül képtelen produkálni azokat az eredményeket, amelyeket a tőkével produkálni tud. A legfrissebb és legklasszikusabb példa erre Oroszország példája. Az orosz szovjet éveken keresztül hirdette, hogy neki tőkére nincs szüksége. Csak ma olvastam, hogy az ott dúló óriási pártharcok következtéiben a jelenleg hatalmon lévő vezetőség kijelentette, hogy óriási erővel fog nekilátni Oroszország indusztriálásához. Az orosz adatokkal széniben mindig nagyon szkeptikusaknaik kell lenni, de ők azt mondják, hogy termelésükben már elérteik a háborúéiőtti Oroszország ipari termelésének nivóját, sőt három év alatt 85%-kai fogják ezt állítólag fokozni. A valóság azonban mi? Az, hogy az orosz szovjet kénytelen volt nagyratörő politikai álmait egyik napról a másikra múló hatalmi érdekek miatt háttérbeszoritani. A valóság az, hogy az orosz szovjet kénytelen volt sokszor 30—50—60%-ra megalkudni, nagyszerű végcéljai és ideáljai rovására azért, hogy ne veszitse el lába alól a talajt. A valóság azj hogy az orosz szovjet Németországgal, sőt a kicsiny Ausztriával is olyan szerződést köt, amely ezen államok tőkéjét be akarja oda csalogatni. A valóság az, hogy az orosz szovjet nagyon sokat nyelt el Angliától csak azért, hogy a végleges szakadást elkerülje és az angol tőke beáramlásának ne vessen gátat. Az orosz példa legjobb bizonyítéka annak, hogy a munka egymagáiban tőke nélkül megállani, a mai gazdasági rend szövevényes mechanizmusában nem tud. Az orosz példa bizonyitéka annak, hogy eredményes ipari termelés csak a munka és a tőke egymással való megértésén, a munka és tőke harmonikus kollaborálásán alakulhat. (Jánossy Gábor: A tőke közeledjék a munkához.) Itt áll újra az, amire az előbb céloztam, amiről az angol és amerikai nagyiparos-társadalom hirdeti — és itt felelek Jánossy t. képviselőtársamnak, aki azt mondja, hogy a tőke közeledjék a munkához, (Jánossy Gábor: Szálljon le hozzája, értse meg!) hogy tudniillik az ipari termelésnek két nagy jelszava legyen: a good will és az efficiency, vagyis egyrészt a good will, ami a jó szándék, hogy tőke és munka. megértsék egymást, másrészről efficiency, a termelő erőknek ezen jószándék alapján való helyes kihasználása. Hogy a dolgozók — és ezen fogalom alá lehet, legalább is kellene venni a tőkést, és a munkást egyaránt — minél szélesebb harmóniában működjenek együtt: ez a meggondolás vezeti a nagy ipari államokat és a* az elgondolás, hogy a rideg elzárkózás politikájáról a megéréts politikájára térjenek át a munkástársadalommal szemben. Azok az álmok, amelyek Marx ideáljait akarják máról holnapra megválósitani, a, valóság szirtjein szenvedtek hajótörést. A magyar és orosz példa bebizonyította, hogy azok, akik Marx t ideáljaival ajkukon, beismervén, látván és megértvén, hogy a Marx által tisztán az angol viszonyok szemléletéből felállított teória nem lenne megvalósitható a mai gazdasági világban... (Farkas István közbeszól.) Kérem, tessék megvárni a mondat végét!... belátván, hogy ez nem volna megvalósitható a imái világban, egyszerűen csak az ajkukon hirdették Marx elveit, valójában azonban — talán igazuk volt, amint az, orosz példa mutatja — hozzáalkalmazkodtak általunk meg nem érthető és soha el nem fogadható elvek követelésével a gyakorlati élethez s hozzáalkalmazkodva a gyakorlati élethez, tulajdonképen meghamisították Marx elveit. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) De ha megforditom a tételt, t. Képviselőház, vájjon azt hiszik t. szociáldemokrata képviselőtársaim, hogyha azok, akik a szovjet uralmát ilyen SZÍVÓS kitartással fenn tudják tartani ma Oroszországban, Marx dogmái alapján próbálták volna következetes politikával fentartani azt, élne-e még a szovjet? Azt hiszik t. képviselőtársaim, hogyha ott meg akarták volna valósítani Marx elveit, amelyek egy más világon, kizárólagos ipari viszonyok között, tisztán egy ország iparos viszonyainak szemlélete alapján épültek fel, amely egy nagyszerű, csodálatos elmeéllel felépített munka, de semmi egyéb, — azt hiszik t. képviselőtársaim, hogyha Lenin és társai mindig Marx Capital-jával próbálták volna annak követeléseit megvalósitani, a szovjet ma még élne és virulna? (M alas its Géza: Azt hiszem, Trocklion kivül egyik sem olvasta közülük Marx Capital-ját.) T. képviselőtársam, ezt eldönteni nem tudjuk, de igen t. képviselőtársam igen jól ismeri Lenin Írásait, és tudja, hogy Lenin azt vallja, hogy svájci száműzetése alatt évekig csak a Capital-t olvasta. (Várnai Dániel: Lenin Trockijtól hallotta! — Derültség és zaj.) Ezt tessék talán más alkalommal elintézni. (Jánossy Gábor: Nekünk sokkal fontosabb és sürgősebb dolgaink vannak.) Ennek átérzése vezette az angol-szász, tehát amerikai és angol társadalmat arra, hogy a munkásnak a tőke jövedelmeiben való hatékonyabb részesedését necsak követelje és propagálja, hanem a gyakorlati életbe is igyekezzék átvinni. Erre nem egy példa van. Harminchat esztendővel ezelőtt egy kis angol városnak, Batley-nek egyik gyára a G. D. Taylór cég egy uj részesedési rendszert léptetett életbe az egész ipari világban. (Farkas István: Már korábban is!) Harminchat évvel ezelőtt, egészen pontosan (Meskó Zoltán: Egyezzenek ki!) megállapították, hogy a befektetett tőkének 5%-os kamatoztatása utáni összegből bizonyos részesedést juttatnak a munkásnak és pedig teljesen kifizettetnek vett részvények formájában, amely munkásrészvények után szavazati jog nem illeti a munkásokat, de az üzemvezetésre meghallgatásra számithatnak. 1920 körül a Taylor-gyár munkásai 600.000 sterling feletti részesedéssel birtak már és igy az alaptőke