Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-144

Az országgyűlés képviselőházának 1 rozattal elrendelje azt, hogy a költségvetést és a megajánlás! törvényjavaslatot együttesen tárgyalja, igen, vagy semU Ide vonatkozólag t. képviselőtársam egyetlenegy érvre hivatkozott, amelyet az, én szerény felfogásom szerint komolyan lehet venni, (Rassay Károly: Köszönöm!) és ez a gyakorlat. Arra méltóztatott hivatkozni, — kérem, szívesen koncedálom, hogy ez olyan érv, amelyet részemről a legerősebbnek tartok — hogy 1868 óta a gyakorlat mindig az volt, hogy külön tárgyalták a költségvetést és utána külön tárgyalták a megajánlás i törvényjavaslatot. Hát, ide vonatkozólag nem erre kellett volna súlyt helyezni a t. képviselő urnaki (Rassay Károly: Majd legközelebb alkalmazkodóan!) hanem arra, hogy sohasem volt rá eddig precedens, hogy a költségvetést nem előbb terjesztették volna be, hanem együttesen és egyszerre a megajánlás! törvényjavaslattal. (Rassay Károly: Mert a törvény szövegét betartotta a pénzügyminister! Most nem tartotta be!) Minthogy pedig nincs törvényes intézkedés, (Rassay Károly: Dehogy nincs!) mint az előbb kimutatni bátor voltam — amely előírná, hogy a költségvetést együttesen kell előterjeszteni a megajáalási törvényjavaslattal, ennélfogva a kormánynak az a ténye, hogy együttesen terjeszti elő mind a kettőt, nem törvénybe ütköző, legfeljebb egy gyakorlatba ütközik, (Derültség a szélsőbaloldalon.) egy olyan gyakorlatba azonban^ amelyen a t. Ház kétségtelenül túlteheti magát, csak az a kérdés, hogy házhatározattal-e. vagy pedig ugy, hogy ezt a kérdést házszabályrevizió

val kell neki rendeznie. (Rassay Károly: Ugy igen! Revízióval megcsinálhatjáik!) Ismételten előfordultak parlamentáris életünkben esetek, hogy igenis az állami költségvetéssel együtt egyéb törvényjavaslat óikat is együttesen tárgyalt a Ház. (Rassay Károly: Ez ismételten nem fordult elő!) és jelentéseket is... (Rassay Károly: Jelentéseket! Azt tessék mondani!) Minthogy tisztelt képviselőtársam ezt méltóztatik tagadásba venni, (Rassay Károly: Nem is veszem tagadásba!), kénytelen vagyok idevonatkozólag néhány példát felhozni. Pl. 19Öl-ben a vármegyék közigazgatási, árva- és gyámhatósági kiadásainak fedezésére szükséges póthitel tárgyában beadott belügyministeri törvényjavaslatra vonatkozó pénzügyi bizottsági jelentést (Rassay Károly: Jelentést!) — mégállapitottam ezt — az 1902. évi belügyi tárcával egyidejűleg tárgyalta a Ház. Ez. kérem, törvényjavaslatra vonatkozó jelentés volt. (Rassay Károly: Olvassa el, mi van benne!) 1904-ben az Osztrák-Magyar Allamvasut-Társaságtól felvett 10 millió korona törlesztetlen részének visszafizetéséről szóló törvényjavaslatra vonatkozó pénzügyi bizottsági jelentést a költségvetés első fejezetével együtt tárgyalta a Ház. (Felkiáltások balfelől: Az természetes!) 1904-ben a só árának mérsékléséről szóló törvényjavaslatra ( vonatkozó bizottsági jelentést a költségvetés vonatkozó tételével együttesen tárgyalta a Ház. (Rassay Károly: Természetes!! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon; Nem, erről van szó!) Ugyancsak 1904ben az udvartartás költségeiről szóló törvényjavaslatot, illetőleg az erre vonatkozó bizottsági jelentést együtt, a (költségvetés kisebb tárcáival kapcsolatban tárgyalta a Ház. (Peyer Károly: Az más!) A hadmentességi díjalapról és a honvéd menházról szóló jelent esetet 1911ben a honvédelmi tárcával együttesen tárgyalta a Ház. Ilyen együttes tárgyalás volt 1911-ben még az, amikor az 1911. évi költségvetési előirányzat némely tételeinek módosítása tárgyá14, ülése 1928 március 14-én, szerdán. $ baü beadott miniszteri jelentéseket is együtt tárgyalta á Ház az egyes tárcák költségvetésével kapcsolatban. 1914-ben — már a Tisza-féle házszabályrevizió után — a Ház a véderő- és j pénzügyi bizottságok által letárgyalt hat honvédelmi ministeri jelentést a honvédelmi tárca költségvetésével együttesen tárgyalta. (Rassay Károly: Természetes! Azt tessék felolvasni, hogy az appropriációt és a költségvetést mikor | tárgyalták együtt? — Zaj.) Azt nem lehet tehát • állítani, hogy kisebb dolgokban és egyéb törvényjavaslatokra vonatkozólag nem történt volna együttesen a tárgyalás. • Legyen . szabad azt is a t. Képviselőház figyelmébe ajánlanom, hogy a legutóbbi időkben is előfordult, hogy hasonló természetű adójavaslatokat összefoglaltunk és azokat i együttesen tárgyaltuk. Ennek folytán nincs törvényes tilalom, nincs itt házszabályszerü tilalom sem, (Rassay Károly: Hogyne!) azon; kivül olyan gyakorlat sincs, amelyet 50 év meg nem bontott volna, (Rassay Károly: Hol van a gyakorlat?) végül pedig soha elő nem fordult 50 év alatt, hogy ha együttesen tettek volna előterjesztést, akkor a Ház olyan határozatot hozott volna, hogy az együttes tárgyalást megj tiltja és az együttes tárgyalást nem vezeti be. Felfogásom szerint tehát a Képviselőháznak határozatilag joga van ebben a kérdésben dönteni, hogy vájjon ezt óhajtja-e foganatba venni, igen, vagy sem. Most arról van tehát szó,— miután a Házj nak ez a határozati joga megvan — hogy az elnök urnák idevonatkozó javaslata helyes-e, vagy pedig nem helyes. Abban az esetben, ha a házszabályok nem ölelnek fel magukban mát : bizonyos rendelkezéseket és ezeket nem szabályozzák, akkor a Ház a saját szuverén jogánál fogva, miután ezt a jogát a házszabályokban ki nem adta, kétségtelenül jogosult ilyen kérdésben határozatilag jogi álláspontját kifejezésre juttatni. Ennélfogva az elnök urnák ilevonatkozó javaslata a házszabályok jogalkotási szempontjából és azonkívül a Ház tanácskozási rendje szempontjából semmiféle tilalomba nem ütközik, legkevésbé alkotmánysértés, vagy pedig törvénysértés. Tisztelt Képviselőház! Most legyen szabad azokra a politikai ellenérvekre és aggodalmak • ra hivatkoznom, amelyeket Rassay Károly t. képviselőtársam felhozott. Nevezetesen azt mondta idevonatkozólag, hogy kétféle tárgyalási módszert kapcsoltak itt tulajdonképen öszsze, minthogy a költségvetésnek külön házszabályszerű tárgyalási módja van, az appropriációs javaslat tárgyalási módja pedig teljesen más, olyan, mint a törvényjavaslatoké. Ennek folytán azt a kérdést veti fel t. képviselőtársam, hogy miként fog tehát ez megtörténni. Végül pedig azt mondja, hogy lehetetlen dolog logikailag az, hogy a megajánlási törvényjavaslat együttesen tárgyaltassék a költségvetéssel, holott először a költségvetéssel kell tisztába jönni és a költségvetés már megszavazott tételeire vonatkozólag van csak a Ház abban a helyzetben, — különösen az ellenzék, minthogy az appropriáció inkább bizalmi törvényjavaslat, mint a költségvetés (Rassay Károly: Nem inkább, hanem csakis!), — hogy idevonatkozólag állást foglaljon. Idevonatkozólag legyen szabad a következőket a t. Képviselőház figyelmébe ajánlanom. Mindenekelőtt azt, hogy a magyar parlament és a magyar törvényhozás egészen a mai napig, szerény felfogásom szerint ugyan nem teljesen helyesén, de a költségvetést bizalmi kérdésnek fogta fel és bizalmi kérdés szempontjából tár-