Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-147

144 Az országgyűlés képviselőházának 14 7. ülése 1928 március 21-én, szerdán. litási szabályzat reformjánál nagy súlyt helyezzünk arra, hogy a kisipari érdekelteket is részeltessük munkaalkalmakban. (Helyeslés a jobboldalon.) Mert munkaalkalmak megteremtésével (Egy hang a jobboldalon: Meg kell őket menteni!) meg kell menteni az önálló kisexisztenciákat. (Helyeslés a jobboldalon. — Jánossy Gábor: 200.000 magyar emberről van szó! — Ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) Nem lennénk jó politikusok, nem lennénk magyar nemzeti politikusok, ha összetett kézzel néznők a kisipar teljes tönkremenését, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) ha összetett kezekkel néznők az önálló kisexisztenciák tönkremenését. A nemzeti politikának a súlypontja épen az önálló kisexisztenciák alátámasztása. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Hiszen ezek az önálló kisexisztenciák képezik a mi politikánk bázisát. Ezek hozzá vannak kapcsolva a magyar földhöz. (Jánossy Gábor: Olyan, mint a kisgazda! A kisiparosság is ugyanaz az osztály!) Ezeket minden idegszáluk a magyar hazához fűzi, ezektől mást, mint nemzeti politikát tulajdonképen nem is lehet várni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Az internacionális nagytőke nagyon könnyen vándorol az egyik országból a másikba. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. —- Jánossy Gábor: Ubibene, ibi patria!) Az nagyon könnyen változtatja a helyét aszerint, hogy egyik, vagy másik országban jobb dolga van-e, vagy nincs. De az az önálló kisexisztencia ide van kötve, azért kell ezt nekünk alátámasztanunk és minden körülmények között segítenünk. (Ugy van! jobbfelől.) Épen azért igazán aggodalommal hallottam a kereskedelemügyi minister ur egyik kijelentését, aki az egyik ankét alkalmával azt mondotta, hogy a termelés folytonosságát nem lehet megakadályozni és a termelés rendjével szemben, törvényes eszközökkel nem tudunk gátat vetni, szóval nem tudjuk az önálló kisexisztenciák letörését és «iö'sszeimorzsolását^ megakadályozni. (Ellenmondások a jobb-' oldalon.) Ha igy is lenne, ha a termelés fejlődése tényleg azt mutatná, hogy az önálló kisexisztenciák tönkremennek, akkor is kötelességünk lenne minden eszközt felhasználni arra, hogy ezeket az önálló kisexisztenciákat felvértezzük, alátámasszuk, megsegitsük, még a termelés rendjével szemben is, (Ugy van !Ugy van! a jobboldalon.) hogy legalább is egy hosszabb időre kitolhassuk az Ő elpusztulásukat és tönkremenésüket. Épen ezért feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a kereskedelemügyi minister ur a kisipar érdekképviseletének kiépítéséről szóló törvényjavaslatot mielőbb terjessze a Ház elé, hogy ennek az értékes társadalmi rétegnek hivatalos érdekképviseletig szervét megteremthessük, hogy ennek segítségével a saját sorsán változtathasson. (Helyeilés a jobboldalon.) Nagyon jól trdom. hogy ez nem fog neki rögtön kenyeret adni, tisztában vagyok azzal, hogy a megalkotás pillanatában nem fog neki nagyobb kenyeret adni, de ha minden társadalmi rétegnek megvan az erős érdekképviseleti szerve. miért ne építsük ki ennek az osztálynak is a hivatalos érdekképviseleti szervét, és miért ne hozzuk abba a helyzetbe, hogy mind a kormánnyal, mind a hatóságokkal szemben felléphessen és résztvehessen azokon a tárgyalásokon, melyek az ő sorsára vonatkoznak, hogy ne nélküle határozzanak. (Rassay Károly: Adjanak titkos választójogot! Nem kell osztályokra szaggatni az országot!) A titkos szavazás más lapra tartozik. (Jánossy Gábor: Megjön az ideje annak is!) Nem akarjuk osztályokra szaggatni az országot, A mi érveléseinkkel szemben a kereskedelmi és iparkamarák arra szoktak hivatkozni, hogy önálló kézműves kamarára szükség nincs, mert ők eddig is ellátták a kisipar védelmét és szolgálták annak érdekeit. Nem akarom elvitatni azt, hogy a kereskedelmi és iparkamarák tettek valamit a kisipar érdekében, be kell azonban látniok, hogy ép a termelés fejlődése következtében más a helyzet ma, mint volt akkor, amikor a kereskedelmi és iparkamarákat felállították. Ma már kartellek és trösztök képviselői bent ülnek a kereskedelmi es iparkamarákban, mégpedig a gyáripar képviseletében. A kartelleknek és trösztöknek az a célja, hogy mindenkit kizsákmányoljanak, lehengereljenek, aki nem hozzájuk tartozik, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) a nagytőke le akarja hengerelni a kisexiszteciákat, mert ki akarja zárni a versenyüket. Lehetetlen tehát, hogy két ilyen ellentétes tábor ugyanabban az érdekképviseletben üljön. Ezenkivüí tisztában kell lennünk azzal is, hogy a kereskedelmi és iparkamarák összejövetelein, gyűlésein a nagykereskedelem és a gyáripar hatalmas szellemi fegyverekkel vonul fel, a kézműiparosság pedig nélkülözi ezeket a hatalmas szellemi fegyvereket. Még abban az esetben is, ha az a kisember helyes ötletekkel és gondolatokkal jön el ezekre a gyűlésekre, látván a nagy szellemi képességgel biró egyéneket és azok felszólalásait, alaptermészeténél, szerénységénél fogva nem meri kinyitni a száját, nem mer a saját érdekében felszólalni, nem érzi magát otthonosan és nem tudja érdekeit ugy képviselni, mintha odahaza volna a saját körében. Németországban 25 év előtt megalakitották a kézműveskamarát, ezek igeni áldásos tevékenységet fejtettek ki, megmutatták, hogy meg tudják védeni az önálló exisztenciák érdekeit, meg tudják oldani a szakipari szövetkezetek, az ipari hitelszövetkezetek kérdését is. Ott ezekben a gazdasági kérdésekben támasztották alá az önálló kisexisztenciákat, ezeken a gazdasági szervezeteken keresztül tömöritették és tették ellenállóképessé őket. Ha ott beváltak ezek a szervek, miért ne hoznók át őket ide, természetesen a hazai viszonyoknak megfelelően átalakitva? Én arra kérem a t. kereskedelmi minister urat. hogy most már ne tárgyalgasson jobbra, balra a különböző érdekképviseletekkel, hanem lássa be, hogy ezen érdekképviseleti szerv megalkotása nemcsak ipari, hanem politikai ^kívánság is és minél rövidebb idő alatt hozza ide a törvényjavaslatot, hogy letárgyalhassuk. (Helyeslés jobbfelől.) A kisipari termés előmozdítása érdekében emiitettem már, hogy a hitelkérdést meg kellene oldani. Legutóbbi parlamenti beszédemben errevonatkozólag tervemet is előadtam, én arra kérem a t. pénzügyi kormányt, fogadja azt el, alapítsa meg a központi hitel szervet, amelynek feladata lenne az ipari gócpontok szerint a kisebb szervezetek ellátása. Szólni akarok még a forgalmiadó kérdéséről is. Kötelességemnek tartom ezzel foglalkozni azért is, mert erre felkértek, de másrészt a pártban én szólottam erről a kérdésről. Ha állami költségvetésünket nézzük, azt látjuk, hogy az összes jövedelem 15-7%-át a forgalmiadó képezi. Tárgyilagosan gondolkodó ember^ beláthatja tehát, hogy ezen adónem le építéséről anélkül, hogy az államháztartás egyensúlya veszélyben ne legyen, beszélni sem lehet. Még abban az esetben sem lehetne erről