Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-146
Az országgyűlés képviselőházának 146. ülése 1928 március 20-án, kedden. 123 mánia szaporodásával szemben 50% csökkenést mutat. • t „ •• Látszólag egy pusztuló fajjal állunk szemben, ha összehasonlítjuk veszedelmes és nemzeti Öntudattól, faji öntudattól fűtött szomszédainkkal. Ennék okait is lehet kutatni. 1920-ban azoknak a családoknak száma, amelyekben férj és feleség élt 1,642.145 volt. Ebhől a családlétszámból gyermek nem született 294.007 családban, <3gy gyermek született 273.434 családban, két gyermek született 204.557 családban, háromöt gyermek született 457.924 családban, hat vagy hatnál több gyermek; született 419.250 családban. Mit mutatnak ezek a számok 1 ? Azt mutatják, hogy két gyermek, vagy kettőnél kevesebb gyermek származik nálunk a családoknak körülbelül felénél. A statisztikai adatok, történeti kutatások, társadalmi kutatások bebizonyitották, hogy amely családban áttérnek a csak két gyermek rendszerre, az a család kéthárom generáción keresztül kipusztul. Visszakövetkeztetve a mi viszonyainkra, mi következik ebből? Az, hogy a nemzetnek körülbelül fele pusztulásra volna ítélve, a nemzet f entartásában, propogatiy erejében pedig a másik fele vesz részt már néhány év óta, és ha nem változtatunk a mai viszonyokon, akkor ez az arányszám, sajnos, még: csak növekedni fog a magyarság kárára, a magyarság veszedelmére. Ez a körülmény adott okot Huszár Károly volt képviselőtársunknak arra a feljajdulására, amelyet az egyke ügyében hangoztatott ebben a Házban, amely feljajdulásnak utórezgései azonban, sajnos, nagyon hamar elnémultak ebben az országban. T. Képviselőház! Ha ennél a kérdésnél tartunk, akkor a legelső probléma, amellyel foglalkozni kell, az, vájjon ezen a kétségbeejtő helyzeten lehet-e segiteni, vájjon a magyar nemzet propogativ erejét, fejlődését, számbeli szaporodását lehet-e kedvezőbb viszonyok közé terelni. Az első kérdésre feleletem mindjárt az, hogy igenis lehet. Csak el kell hárítani azokat az okokat, amelyek ennek útjában állanak. S ennél a kérdésnél mindjárt rá kell mutatnom arra, hogy az egyke és a semmiké elsősorban nem gazdasági, hanem morális kérdés. Ha az ember végignézi azokat a falvakat, amelyekben az egykével kell küzdeni, megdöbben, hogy azok a falvak legkevésbé rendesek, azok a falvak legkevésbé tiszták. Gondozatlan házak, tisztátalan utcák, gazzal össze-visszanőtt kertek vannak ott, ellenben cifráikodó asszonyok, eifrálkodó leányok, kocsmázó férfiak, üres templomok, de szombattól hétfőig tele pálinkamérések. Vannak már olyan községek, amelyekben papot sem választanak azért, mert sajnálják a paptól a fizetést. Ezekből a községekből koporsóval szállítják ki a magyarságot, ellenben szekérrel jön be az elhagyott magyar tanyákra, magyar házakba az idegen falusi lakosság. Tudok eseteket, hogy a Dunántúl egyes községekben a felosztott nagybirtokokra nem lehetett kapni magyar lakosokat. A szomszéd községből idegen lakosság jött be s a magyar község határaiban felosztott nagybirtokon idegenek szaporodnak. Első generációban még törik egymás nyelvét a magyarok és idegenek, de a magyarok egymásután pusztulnak ki, egymásután válnak gazdátlanokká a magyar udvarházak, azokat ellepi az idegen. Ennek a népnek, ennek az egykével fertőzött népnek morális szinvonalat kell elsősorban emelni és ezen a téren a lelkeszkedő papságra és a tanítóságra vár az első feladat. Ezeknek állását, tekintélyét kell emelni, még azon az áron is, hogy a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. X. néptől anyagilag függetlenné tegyük őket, mert:ez a legkeservesebb szempont, amely megrontja a papnak, a tanítónak a helyzetét; lehetőleg függetlenné tegyük őket és minden eszközt és módot adjunk meg nekik arra, hogy erkölcsi módon tudjanak hatni az egykével megfertőzött népre. De tovább megyek. Nem elég a puszta, erkölcsi prédikáció, hanem szükséges az erkölcsi törekvéseket büntetőjogilag is alátámasztani. Ha a büntetőtörvénykönyvben lapozgatok, megdöbbenéssel látom, hogy a gyermek életét egyetlen egy büntetőtörvénykönyv olyan gyenge védelemben nem részesiti, — majdnem védelem nélkül hagyja — mint a mi épen anynyiszor dicsért, de őszintén megmondhatjuk, a reformra már réges-régen megérett magyar büntetőtörvény könyvünk. A büntetőtörvénykönyv 284. §-a szerint »az az anya, aki házasságon kivül született gyermekét a szülés alatt vagy közvetlenül a szülés után szándékosan megöli: öt évig terjedhető börtönnel büntetendő«. Méltóztatnak ezzel szemben látni azt. hogy a szándékos emberölésnek büntetése fegyház, hogy életfogytiglani fegyház jár az apagyilkosnak, esetleg kötéláltali halál is. És mi jár a gyermekgyilkosnak Î Méltóztassanak azt is figyelembe venni, hogy erkölcsileg az a gyermekgyilkosság a leghitványabb bűntény, mert egy védtelen ember áll szemben a gyilkossal. Az az ember, aki már felnőttet támad meg, legalább kiteszi magát annak a veszélynek, hogy a megtámadott védekezik s esetleg őt, a gyilkost fogja megölni, ellenben az a nyomorult kis poronty nem tud védekezni^ és azt megöli az, akinek gondozására Isten és a törvények rábízzák, megöli az édesanya, akinek szeretetére támaszkodik az a szerencsétlen gyermek. Minden egyéb jogi kérdésnél a gondozónak a felelősségét a törvény súlyosabb beszámítás alá veszi, egyedül a gyermekgyilkos anya az, aki a, gondozására bízott gyermek életével úgyszólván büntetés nélkül szabadon rendelkezik, mert én még nem tudok esetet, hogy ötévi börtönt kiszabtak volna bármikor a gyermekgyilkos anyára. Néhány hónapi büntetéssel szokták ezt megúszni. Igaz, hogy ezzel szemben fel szokták azt is hozni, hogy a női becsület sem részesül megfelelő védelemiben, hogy a csábítóval szemben a legenyhébb büntetés a magyar törvénykönyvben van. Igaz, de ez nem mentség, hanem csak szomorú logikai következménye annak a régi liberális törvényhozásnak, amely a gyermekgyilkosságot enyhe bűncselekménynek tekintette, ennélfogva tehát a csábítást is enyhén kellett, hogy büntesse. De fordítsuk meg a logikai okoskodást és mondjuk azt: védem a gyermeket az anyával szemben, de megvédem az anyát is a csábitóval szemben. Méltóztassék a női tisztességet, amelynek abszolút korhatára ma 14 esztendő, abban a védelemben részesíteni, amelyet ennek a magyar nemzetnek a liberalizmus által meg nem rontott becsületes régi faji öntudata a magyar lovagiasság elnevezése alatt ismert. Védjük meg a nőt és a gyermeket is. A magyar büntetőtörvénykönyv azonban abban a rettenetes könnyelműségben, amelyben a gyermek életét és a női, becsületet kezeli, még tovább megy. Most egy talán sokaknak kellemetlen témát fogok érinteni, de amikor a nemzet védelméről van szó, amikor a nemzet erejéről van szó, erre is rá kell mutatnom és ez a tiltott műtétek kérdése. Egyszer már ezzel a kérdéssel is foglalkoznunk kell. Minden álszemérem nélkül valljuk be azt, hogy 17
