Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-146

IIS Àz országgyűlés képviselőházának 1 nagygazda, aki nem felélés, hanem befektetés céljára a hitel felvételére kényszerül, magának a hitelnek felvétele által a tönkremenetel első állomásához jut. Itt is reménykedtem egy egész esztendőn keresztül és biztattam választóimat, hogy a magyar pénzügyi kormányzat jóindulata segiteni fog ezeken az állapotokon. Csalódtam. Az állapotok nem javultak, hanem inkább rosszabbak lettek. Hogy ez összefüggésben van a nemzetközi pénzpiac helyzetével, azt nem vitatom. De igenis vitatom azt, hogy ezen a téren a magyar államnak rendkivül áldozatokat is kell hoznia a termelés érdekében, és igy direkte, produktive saját maga érdekében is. (Helyeslés.) Hogy erre vannak példák és bevált metódusok, errenézve méltóztassanak megengedni, hogy hivatkozzam egy Olaszorországban 1927 július 29-én megjelent rendeletre. A mi bizottságaink kiutaztak Olaszországba, és remélem, hogy ezt az alapvető fontosságú rendeletet és annak életbeléptetési viszonyait is tanulmányozták. E rendelet értelmében kétféle irányban lehet hitelt felvenni Olaszországban a kormánytól, illetőleg az állam megbízott bankjaitól: elsősorban az üzem továbbvitelére, másodsorban — ez az úgynevezett meliorációs kölcsön — javítások, uj beruházások céljaira. Az első fajta hitelhez tartoznak a kölcsönök a mezőgazdasági üzemek továbbvitelére és a mezőgazdasági termények értékesítésére, feldolgozására és átalakítására. Másodsorban idetartoznak a kölcsönök a tenyészállatok és mezőgazdasági gépek beszerzésére. Ez nem meliorációs kölcsönnek számit Olaszországban, hanem egyszerű kölesönnek, mely az üzem továbbvitelére szükséges. Ide tartoznak iaz előlegek mezőgazdasági terményekre, amelyek zálogképen nyilvános vagy magánraktárakban vannak elhelyezve. Ez a gabonaspekuláció szempontjából alapvető fontosságú dolog. [ Idetartoznak a mezőgazdasági vagy hitelszö- j vetkezeteknek folyósított kölcsönök egyrészt a közös gazdálkodáshoz szükséges eszközök vagy anyagok beszerzésére, másrészt szövetkezeti tagoknak adandó előlegek céljára bizonyos termények közös átdolgozására, értékesítésére vagy árusítására. A kölesönök második kategóriája a meliorációs kölcsön elsősorban a speciális olasz ugartörési kölcsön. Ezek a meliorációs kölcsönök ezen túlmenőleg ki lesznek adva útépítés, terüleitépités, területelkerités, gazdasági épületek emelése, ivóvíz beszerzése, öntözés, erdősítés, vadvizek lecsapolása, elektromos telepek létesítésére. Nem akarom ennek a rendeletnek technikai részét is ismertetni, de felhívom reá a t. kormány figyelmét és én hiszem, hogy ehhez hasonló intézkedéseket lehetne nálunk is életbe léptetni, s a Ház ezt egyhangúlag örömmel fogadná. De tovább megyek. Itt van Magyarországon a borkérdés, amely a borértékesités problémájává nőtte ki magát. Nálunk az értékesítés nehézségei négy körülményre vezethetők vissza. Ezek: a monarchia széthullása következtében a régi közös vámhatárok által biztosított piacok elvesztése; a velünk versenyző államokkal szembeni drágább termelésünk; az uj piacok meghódításához szükséges tipusborok nem megfelelő termelése; végül a belső fogyasztás emelkedésének mesterséges akadálya, a borfogyasztási adó. Erről a kérdésről is csak röviden akarok szólani. A régi vámhatárok elvesztése ellen védekezni nem tudunk, csak prima áruval és olcsó árak mellett tudjuk az elveszített piacokat visszanyerni. Itt mutatkozik az a hiba, hogy 46. ülése 1928 március 20-án, kedden. tipusborokat megfelelő mennyiségben termelni nem tudunk. Azt hiszem, hogy igen t. képviselőtársaim is külföldi utazásaik alkalmával még a külföldön ismert tokaji bort sem szívesen bontatják fel, mert 10 palack közül 9 hamisítva vagy megrontva kerül forgalomba. Itt igenis szükség van erélyes állami beavatkozásra, egyrészt abban az irányban, hogy az egyes borvidékeken az illető tipusu szőlővesszők ítenyésztessenek, amelynek tenyésztése szerezte meg az illető borvidék borának jóhirnevét, másrészt pedig hogy a pincekezelőségekben a borok törzskönyvezve legyenek, oly módon, mint a tenyészállatok, hiába folytatunk propagandát, ha a kereskedelem megbízható, tiszta és ellenőrizhető árut nem visz a piacra, iákkor a magyar bornak keletje nem lesz. Ami a termelés drágaságát illeti, meg kell állapitanom azt, hogy nálunk egyrészt azért nagyon drága a termelés, mert velünk versenyző déli államok klimatikus viszonyaik következtében nagyobb átlagterméssel dolgoznak. Ez ellen persze nem, védekezhetünk, de talán az ellen helyes tarifapolitikával mégis lehetne védekezni, hogy a bortermeléshez szükséges anyagok — mint a rézgálic, a műtrágya, a karó, a szénkéneg stb. — ne kerüljenek olyan magas áron forgalomba, mint ez ma történik, mert hiszen ez szintén hozzájárul boraink drágaságához. E téren nagy munka vár a földmivelésügyi minister úrra. Mint egy borvidék képviselője, de ha nem is volnék az* egyszerűen, mint magyar képviselői várom a célravezető és erélyes intézkedéseket, már csak a magyar külkereskedelmi mérleg javitása érdekében is. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Csak egy pillanatra rá akarok mutatni a tejkérdés fontosságára. A magyar mezőgazdíaság rendszertelenségét és szervezetlenségét semmi sem bizonyitja jobban, mint az. hogy a nyári évnegyed kivételével állandó vajimportra szorulunk és az egy nyári negyedévben is megfelelő szövetkezeti gazdálkodás és hűtőberendezkedés hiánya következtében vagy a tej romlik meg vagy a belőle készült vaj romlik meg, ami mérhetetlen kárára van a mezőgazdaságnak és az országnak. (Ugy van! a jobboldalon.) Kérem a t. földmivelósügyi minister urat, hogy a tejtermelés, értékesítés, hűtés és a vajgyártás szövetkezeti megszervezésével igyekezzék odahatni, hogy legalább ettől a felesleges és terhes mezőgazdasági importcikktől szabaduljunk. Rá akarok mutatni még a cukorrépa áralakulására és a cukorgyárak karteljének állásfoglalására. A múlt évi június 18-iki interpellációmra kapott pénzügyminis téri kedvező válasz be nem tartott Ígéreteket tartalmaz, mert az Ígéretek ellenére a mai napig a, cukorgyárak pontosan azt az árat utalják ki a cukorrépáért, amelyet ők kényük-kedvük szerint megszabnak. Ez nem a termelés érdekeinek helyes képviselete. Egyébként a pénziügyministeriüm részéről jóindulatot tapasztaltam és csak a földmivelésügyi ministerium erélyes állásfoglalását nélkülöztem ebben a kérdésben. Utoljára a vasúti tarifa kérdéséről akarok beszélni. Bárki figyelemmel kiséri a mezőgazdasági szaklapokat, tisztában van vele. milyen fontos, milyen sokoldalú ez a kérdés, de tisztában van azzal is, hogy a magyar államvasutak vezetősége igen nagy jóindulattal fogad minden iniciativát. de az erélyes és célravezető intézkedések mégis késnek. A tarifapolitikának kétféle szempontot kell tekintetbe vennie: a mezőgazdaság viteléhez szükséges anyagok szállitásának és a mezőgazdasági termények elszál-