Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-146

Az országgyűlés hépviselöházánah 1 közeljövő nehéz feladatokat éis nagy megpróbáltatások elé állitja a magyar törvényhozást. Reánk hárul az a történelmi feladat, hogy a rombadőlt ezer éves oltáron élesszük a honszerelemnek örök tüzét, amelynek világitó fénye megmutatja nekünk az eljövendő nagy cselekvéseknek útját, éltető melege pedig heyiti sziveinkben a magyar testvériségnek szent és magasztos érzéseit. Ha igy cselekszünk, akkor azt hiszem, hogy a nemzet legfőbb célja, a történelmi határok fel© vezetjük nemzetünket. A költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelől és a közéven.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Láng János! Láng János: T. Ház! Ha előttem szólott képviselőtársaimnak beszédeit figyelemmel kisérem, majdnem minden beszédből kicsillámlik a panasz, a keserűség az óriási megterheltetések miatt, amelyeket a nemzet immár nem bir el. Sokan rámutattak azokra a reformokra, amelyeket az adózás terén kellene keresztül vinni. Én a magam részéről egyetlen egy témát ragadok ki és nemcsak arra mutatok rá, hogy milyen óriási gazdasági megterheltetéssel jár ez a nemzetre, hanem rámutatok arra is, hogy a legnagyobb könnyedséggel túltehetnénk magunkat ezen a terhén, ha nem lennénk még mindig vagy liberális felfogásúak, a liberális kornak neveltjei. Kray István igen t. képviselőtársam a nmlt héten csütörtökön, szóvátette az 1894. évi XXXI. tcikket, a polgári házasságot, illetőleg az abban kodifikált egyes szakaszokat, továbbá az elválás tényét megkönnyitő 1907 : VXII. tcikket és afelett inkább erkölcsi meditációt tartott. Én a magam részéről inkább arra akarok rámutatni, hogy milyen körülmények között született meg ez a két törvény, az 1894-es és az 1907-es törvény és rá akarok mutatni arra, hogy ennek a nemzetre jobbról és balról is bebizonyitottan káros intézménynek megszüntetésével mennyi, de mennyi erkölcsi és anyagi tehertől tudna megszabadulni az ország. Ma már nem is kell komoly ok ahhoz, hogy Ablaki el tudjon válni. Ahhoz, hogy valaki egybe tudjon kelni, kell egy kis költség, kell egy-két tanú és kell azt a fáradságot venni, hogy elmenjen valaki az anyakönyvvezetőhöz a boldogitó igent kimondani. Az elválásnál azonban elégséges az, ha egy ügyvédet megbiz valaki, azután külföldre utazik és nem törődik többet az üggyel. Az ügyvéd produkálja egy díjnoknak, egy írnoknak az igazolványát, hogy de facto külön élnek, ennélfogva a válást a biróság kimondja. Ma már nem is kell a bűnös félnek attól tartania, hogy esetleg az ügyész megtorlással él, hogy

# átteszik az ügyet a büntetőbirósághoz, mondjuk házasságtörés okából; mert az ügyész ma már a legkevesebb szerepet viszi a házassági válásoknál. Valóban a mi liberális atyáinknak nagy »bölcseségére, bölcs előrelátására valló inté'zmény« a polgári házasság, és különösen az elválásokat megkönnyitő 1907:XVIÍ. te! De nem csodálkozom rajta, ha a liberális atyák igy gondolkoztak, ilyen kevés életbölcsességgel, előrelátással, mikor magának egy vallásalapitónak Írásában is azt olvasom, hogy a házaság nem különb, mint akár a susztermesterség, vagy akár a földmives foglalkozása. Legyen szabad nékem az illető vallásalapítónak szórói-szóra felolvasni a véleményét a házasságról, aki azt mondja (olvassa): »Non magis nuptiis rationém convenire, quam agriculturae, vei artie sutoriae«. A házasságot nem 3. ülése 1928 március 20-án, kedden. 109 illeti több szentségi jelleg*, ' mint a földmivességet vagy a cipészmesterséget. (Usetty Béla: Ki ez?) Nem akarok senkit sem megsérteni azzal, hogy ezt itt megmondjam, hiszen van sok követője nálunk az országban. (Egy han\g a közéven: Baptista?) Nem baptista, egészen másvalaki; nem is zsidó. Szórói-szóra annyit tesz ez a kijelentés, hogy a házasságot nem illeti több szentségi jelleg, mii'.c akár a földmives foglalkozását vagy a cipész mesterségét. Aki ilyen pricimpiumokból, ilyen ultra-liberális felfogásból indul ki, az ne csodálkozzék azon, hogy az elválások terén valóban! ugy cselekesznek az emberek, mint akár a suszterimesterséggel vagy a földmivesfoglalkozással, hogyha, a föld elfogyott a lába alól, vagy anyag már nem áll rendelkezésére, akkolr más foglalkozáshoz fordul, valóban parva sapientia regitur mundus. Nagyoni kevés bölcsességgel dirigálják és igazgatják az országot. Aziok a liberális honatyáink, a mi dicső elődeink, akik 1894-ben itt is és odaát is az akkori Főrendiházban megtárgyalták az 1894-es és az 1907-es törvényt, szinte röstelkedtek, ha valakit nem ismertek el liberálisnak, szinte szégyenkeztek amiatt, ha valakire ráfogták, hogy nem liberális felfogású. Valahogy ugy tűnik fel nekem, mint az a falu, ahol csupa golyvás ember lakott és ott gúny tárgyává tették azt, akinek nem volt golyvája. Itt is abban az időben gúny tárgyává tették, akinek nem volt liberális golyvája és az illető szégyelte és kikérte magának; sőt tudok rá esetet, hogy párviadalra hivta ki azt, aki azt mondta róla, hogy nem eléggé liberális. Ennek a liberalizmusnak a szülötte az 1894-es és az 1907-es törvénycikk, amelynek roppant szomorú következményeit most már azok is belátják, akik pedig valamikor a polgári házasság mellett törtek lándzsát, nagy szpicseket, nagy beszédeket vágtak ki. amint majd meghiéltóztatnak hallani. Nem sajnáltam a fáradságot, hogy az 1894-es törvénycikk tárgyalása alkalmával pro és kontra elhangzott beszédeket átnézzem. Nagy szpicseket vágtak ki, mondom, a mi honatyáink, de természetesen mindenkor, akkor is tarthatatlan, ma pedig a szomorú tapasztalatok után általunk is és azok által is, akik ezeknek a liberálisoknak utódai, teljesen megcáfolt okadatolásisal. Nem lesz érdektelen, ha előadom itt én ezeket a nyilatkozatokat, illetőleg a beszédeknek esszenciáját, amelyek annak idején. 1894-ben a polgári házasság alátámasztásai" ici' OS íli* ellene szóló beszédekben elhangzottak; nem lesz érdektelen! végighallgatnunk, hogy valóban quanta parva sapientia regitur mundus, milyen nagyon kicsi bölcsességgel és előrelátással igazgatják a világot. Természetesen rá fogok mutatni arra is, hogy épen azért, mert a polgári házasság, illetőleg az elválások megkönnyítése lehetővé tétetett, az országot, a nemzetet hatalmas nagy összeg terheli, amely immár — mint ahogy előttem szólott képviselőtársaim kimutatták. — a terheket nem bir ja. Ha tudott Berki Gyula igen t. képviselőtársam kimutatni 105 millió fölösleget azzal, hogy bizonyos restrinkciókat terjesztett elő, miközben rámutatott az okokra, amelyek előidézik ezt a 105 milliós többletet; ki tudott mutatni 105 milliós többkiadást, amely kiküszöbölhető volna a költségvetésből, hát akkor én is rámutatok arra, hol lehetne további megtakaritást elérni. Csak egészen röviden és kitérőleg mondom azt, hogy ime a bűnözések oly nagy mértékben natalmlasodtak el és tornyosultak fel, hogy ma 15*