Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-146

Az országgyűlés képviselőházának 146. ülése 1928 március 20-án, kedden. 107 minister ur a napokban a Magyar Alföldi Közműved ődési Egyesület közgyűlésén mondotta. Ezt a magyar honfoglalót nekünk nem szabad továbbra is elhagyatottságában hagyni. A tanyai otthont közelebb kell hozni a városhoz, illetőleg a város kultúráját ki kell vinni a tanyákhoz. Hogy ezt megtehessük, első feladat e téren az Alföldnek köves utakkal való ellátása. Lázálmainkban már külön autóutakról álmodunk és elfeledkezünk arról, hogy az Alföld népének legnagyobb része az év bizonyos szakában egészségtelen otthonából ki sem tud mozdulni és szerény hajlékában a kultúra munkásai közül legfeljebb a végrehajtót latit atja vendégül, no meg ujabban a kéményseprőt, adót azonban fizet ugyanúgy, mint a városi lakos. Ellenszolgáltatásképen pedig otthonának jobbátételére semmit sem kap. Lehet-e csodálkozni azután, hogy elhagyatottságának érzése őt önzővé teszi, lelkébe osztálygyülöletet plántál és a végén még a felforgató eszmék talajává is válik?! Építsünk utakat az Alföldön, mert minden köves ut, amely az eddig hozzáférhetetlen alföldi feketeföld termő humuszán vagy vadvizes szikesein halad keresztül, közelebb hozza a nemzet szivéhez a magyar földnek, a magyar rögnek sok-sok ezer dolgos munkását. A tanyai kultúra szükségességét hangoztatva, engedje meg a t. Ház, hogy a kulturáltságnak egy konkrét formája ellen viszont idehozzam a tanyai nép tiltakozását, és ez a tanyai kémények kötelező seprési kényszere. Kicsiny, jelentéktelen dolognak láthatják ezt a város urai és olybá Ítélheti a t. Ház is, amire Madách egyiptomi jelenetének rabszolganőjével felelem: »Neked kicsiny szám, nekem egy világ!« A tanya népének fontos ez a kérdés, annyira fontos, hogy Békés vármegyéiben már nemcsak egyes községek és városok, hanem maga a megyei törvényhatóság is foglalkozott ezzel a kérdéssel, és feliratban kért orvoslást a kereskedelemügyi minister úrtól. Az 1922-ben módosított ipartörvény és annak végrehajtásáról kiadott 1923-ban kelt 78.000 számú kereskedelemügyi ministeri rendelet ugyanis előirja, hogy minden rendszeresen használt kémény havonta egyszer kéményseprő által seprendő. Tűzbiztonsági szempontból érthető és hasznos ez a törvény a városok és községek belterületén mindenütt, mert ha a szomszéd kéménye nincs rendben és kigyullad, leég az én házam és leég a másik szomszédé is. M et s y. zonban a helyzet kint a határokon. A tanya) kéményeknek kéményseprő által gyakori seprése nem indokolt elsősorban azért, mert azokhoz a, kéményekhez külön szakértelem nem szükséges. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) A tanyai kémények nagyrésze —• legalább 90%-a — úgynevezett nyitott kémény, amely könnyen hozzáférhető, tulajdonosa által tisztántartható minden nehézség nélkül és az évtizedes gyakorlat azt mutatja, hogy ezt el is tudják végezni maguk a tulajdonosok olyan körültekintéssel, hogy a tanyákon emberemlékezet óta kéménytüzeset nem fordult elő. Nem indokolt a seprési kényszer közbiztonsági szempontból sem,, mert hiszen egyik tanya olyan messze vani a másiktól, hogy nem veszélyezteti szomszédját abban az esetben sem, ha véletlenül kigyulladna is. Indokolatlan a seprési kényszer azért is, mert a tanyai lakosságra aránytalan díjat ró, hiszen például Békés megyében a seprési díj a falu belterületén 2.80 pengőről 8.64 pengőre emelkedik és végül, mert KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. X. a tanyák legnagyobb része a téli nedves időben sem kocsin hozzá nem férhető, de még gyalog és lóháton is alig megközelíthető, úgyhogy ebben az időszakban, amikor a kémény legjobban igénybe van véve, a kéményseprő ki sem tud menni a tanyára úgyannyira, hogy a tanyai lakosság olyan aránytalan és magas díj lefizetésére van kötelezve, amelyért semminemű ellenszolgáltatást nem kap. Az emiitett rendelet hibája az is, hogy nem tesz különbséget a bel- és külterületi kémények között, pedig kémény és kémény között mégis csak van különbség. Az a tanyai négyszögletes lyuk, amely kéménynek nevezhető, — csak a kéményseprő nevezheti annak — tulaj donképen a füst elvezetése mellett, egyúttal husfüstölő és éléstár is, nem vonható egy kalap alá városi kollégájával, a cilinderes kéménnyel. A magam részéről az igen t. kereskedelemügyi minister ur jóindulatában ajánlom Békés vármegyének ebben az ügyben

1 hozzá felterjesztett feliratát, kérve őt, hogy ennek a rendeletnek módosításától ne zárkózzék el, mert a rendelet végrehajtása a tanyákon leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik s ezenkívül a tanyai lakosságot méltánytalanul sújtja. Nem: akarom érinteni a falu és a tanyavilág közegészségügyi kérdését, hanem legyen szabad ismertetnem a t. Ház előtt a földmivelőnépnek még egy sérelmét és pedig- a legszegényebb f ölclmlvelőnépét, akiket földhözjuttattak, akik ma mind arról panaszkodnak, hogy az 1926-ban kiadott 100. számú pénzügyministeri rendelet irányítása mellett az Ofb. olyan magasan állapította meg a váltságdíjakat, hogy több helyen előfordult, hogy a föld napi árfolyama alacsonyabb a meg-váltási árnál. Hozzávéve még a föld megmunkálásának költségeit is* szomorú képet ad ezeknlek a szegény embereknek sorsa. Előttem fekszik Öcsöd község elöljáróságának jegyzőkönyve, amelyet a panaszosokkal vettek fel. Elnézését kérem a t. Háznak, ha egykét percig ennek a néhány szegény embernek konkrét esetével foglalkozom. (Halljuk! Halljuk!) Tóth Sándor panaszos kimutatja, hogy a részére juttatott két katasztrális hold és 715 négyszögöl terület után, —- amelynek kataszteri tiszta jövedelme 42*23 pengő — kimutatásban részletezett összes kiadások 312-94 pengőt tesznek ki, amivel szemben az összes jövedelem 322 pengő volt és így az egész évi tiszta jövedelem 10*94 pengő. Jordán Lajos a részére juttatott egy katasztrális hold 1547 négyszögöl föld után, amelynek kataszteri tiszta jövedelme 42 pengő 50 fillért tesz ki, az első gazdasági évben összesen 220 pengő 35 fillér kiadást volt kénytelen fizetni, mig összes bevétele — igaz, hogy azért, mert tengeri vetését a szárazság tönkretette — csak 24 pengőt tett ki. Révész Lászlónak egy hold 1564 négyszögöl föld után, amelynek kataszteri tiszta jövedelme 33 korona, az első évben összesen 231 pengő 11 fillér kiadással szemben összesen 202 pengő volt a bevétele, vagyis 29 pengő 11 fillért ráfizetett. Kiss Sámuel a részére juttatott egy katasztrális hold 1583 négyszögöl

1 föld után, amelynek kataszteri tiszta jövedelme 29 korona 81 fillért tesz ki, a bemutatott számadás szerint az első évben 280 pengő 51 fillér kiadást volt kénytelen viselni, amivel szemben bevétele 298 pengő 44 fillért tett ki, vagyis tiszta haszna csak 17 pengő 93 fillér volt. Amint a részletezett példák mutatják, a földhöz juttatottak iá kapott földdel való nehéz munkával alig valamivel tudták könnyíteni egyébként is szegényes életüket, aminek főoka általában az, hogy a vagyonváltsági földek 15