Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-145
92 r Äz országgyűlés 'képviselőházának körétés feladatkörét is ism értették. Csupa ministerviselt ember, államtitkár, jogtudós, közigazgatási szakember hallgatta ezeket és összecsapták a kezüket : hát még ilyen hivatal is van, amelyre mindent ráraknak? Azért mondom én, nem sokalom a jegyzőknek, legkevésbé a tanitóknak adott fizetést de keveslem annak a szolgabírónak adott fizetését, akinek sokszor két egyetemi diplomája van. Itt van azután a gyámügy. Ne méltóztassék azt hinni, hogy én hazabeszélek. Persze, hogy hazabeszélek, a hazáért beszélek. Ugyanezen a nemzetközi közigazgatási kongresszuson azt mondották a franciák, az angolok, a németek, — a tudós németek, a világ legokosabb nációjának tudósai, szakemberei —:': Nem is gondoltuk, hogy a magyar árva ügy, az özvegyek ügye, a gyámság és gondnokság ügye egy külön közigazgatási ágra van bizva. A magyar gyámsági és gondnoksági ügyről mondották ezt, amelynek egymagam ünnepeltem tavalyi költségvetési beszédemben 50 éves jubileumát, amikor a jubileumok ellen beszéltem. (Derültség.) Mondom, erre senki sem gondoltPedig bele kell nézni Werbőczi hármaskönyvébe, végig kell tekinteni a magyar jogfejlődésen- Ez az ősmagyar jogfejlődésnek ittmaradt, a modern időkhöz átalakult egyik formája, ágazata. Azt mondotta a müveit külföld, ahol ötödik keréknek, lógósnak van a gyámság és gondnokság ügye a biróságok hatáskörébe utalva, holmi apró cseprő kihágási ügyekhez csapva: Nagyon fontos dolog, hogy az árvák, gondnokoltak ügyes bajos dolgaival foglalkozzunk, hiszen az állam népességének egy tekintélyes percentjét teszik, vagyonuk az állami vagyon tekintélyes hányadát teszi ki- Az tehát nem mindegy az államra, hogy 200000 árvagyermek elzüllik-e, vagy pedig egészséges, derék honpolgárrá nevelődik ; nem mindegy, hogy az állami vagyon tekintélyes része az ebek harmincadjára kerül-e vagy pedig gyümölcsözőleg kezeltetik. A legközelebbi kongresszusra, amelyet Madridban akartak megtartani, kitűzték azt a kérdést, hogy a nyugati államok ne igazodjanak-e a gyámsági és gondnoksági ügyet illetőleg a magyar iskolához, a magyar rendszerhez. Persze, beleütött ebbe a második kongresszusba a világháború. Igyekezem parlamentáris keretek között mozogni, villogós mennykövet nem emlegetek. (Derültség.) Tehát az ügy rendezésére kérem a. mélyen t. belügyminister urat és az egész mélyen t. kormányt, amelynek a politikáját követem, amelynek a politikáját — amint azt az epochalis debreceni riadó is megmutatta és bizonyította — az ország érdekében állónak, a jelenlegi viszonyok között egyedül lehetséges, józan, reális és mégis minden izében magyar politikának tekintem. (Helyeslés.) Méltóztassék tehát a vármegyei tisztviselők státusát, akár ezzel a reformmal kapcsolatban, akár másként rendezni, de a reform sorsáért egy kicsit aggódom. (Derültség.) Nem ugy aggódom, mint a belügyminister ur, hanem másként aggódom, mert hiszen sok reform a boldog, békés, nyugodt időkben sem vált törvénnyé, valósággá. Nem akarok jós lenni, nem is ezt kivánom a mélyen t. belügyi kormány előttem még ismeretlen reformi jának, hanem még ezt megelőzőleg méltóztassék a vármegyei alkalmazottaknak, különösen az árvaszékieknek ügyét rendezni, akik szintén csak egy fokkal állanak a jegyzők és tanitók felett, pedig egészéletüket alegnehezebbvagyonjogi, Örökjogi, családjogi kérdések megoldásával töltik el. Bele is őszül a legtöbb idő előtt, annyira töri a koponyáját ezek felett a nehéz kérdések felett. Mondom, méltóztassék ezeknek a státusát rendezni. Ha már egyszer meg kell csinálni a mo145. ülése 1928 március 19-én, hétfőn. dern vármegyei reformot, — at. belügyi kormány jobban tudja, mint én, jobban látja az országnak belpolitikai és külpolitikai kelyzetét — akkor méltóztassék ezt junktimba hozni a tisztviselői pragmatikával, hogy az összes tisztviselőket függetlenné tegyük lefelé és felfelé egyaránt. Méltóztassék a fegyelmi jog reformját is idehozni és úgy a községi, mint a törvényhatósági életben a középkorba való lehetetlen rendbirságolási jogot a magyar törvénytárból kiküszöbölni, mert nincs ennél szörnyűségesebb intézkedés. Ezt tanítottam 28 éven át és kérve kértem tanítványaimat — másfélezer jegyzőt adtam az országnak tanításaim" mai, — hogy ne adjanak soha okot arra, hogy rend birsággal sújtsa őket a főszolgabíró, és ne adjon okot senki, hogy a felsőbbség őt megrendbirságolja, mert mindennap 15-ször megrendbir" ságolhatja az a felsőbb közigazgatási vagy rendészeti hatóság azt az alantas közeget és ez ellen nincs sehova appelláta. Ebbe bele lehet őszülni, különösen ha az a felettes hatóság kissé vexatorius természetű, kissé ideges ember, és ki ne volna ma vexatorius természetű, ki ne volna ideges ? Engem is azzá tett az ország nyomorúsága, meg az átkozott Trianon. Felhivom azonkivül a mélyen t. belügyi kormány nagybecsű figyelmét a nemzeti munkavédelem nagy kérdésére. Nem szükséges a t. Ház előtt, ebben az illusztris gyülekezetben a nemzeti munkavédelem célját, feladatát vázolnom. A grazi -— ezt németül kell mondanom, mert Graz is német, meg az a könyv, amelyből citálok is német — a grazi »Technische Nothhilfe« azt mondja—azután már magyarul mondom, hogy mit mond — (olvassa): »A magyar nemzeti munkavédelem iskolapéldája annak a nagy erkölcsi befolyásnak, amelyet egy jól támogatott, jól megszervezett és céltudatosan irányitott nemzeti munkavédelem felmutathat«. Tehát a szomszédból ismerik ezt el, pedig ott nem nagyon rajonganak értünk, igaz, hogy mi még kevésbbé ő értük. (Derüléség.) Mondom, ott elismerik a magyar nemzeti munkavédelem kiválóságát, kiváló munkateljesitményét, és akik ennek a nemzeti munkavédelemnek az élén állanak, amely nemzeti munkavédelem az állami élet folytonosságát, az állam közüzemeinek, az élelmezésnek, a világitásnak, vasútnak, postának, távirónak, stb. fennakadás nélkül való működését van hivatva mindenféle esetekben biztosítani, ennek vezetői leginkább nyugdíjas emberek, akik csak azt kapják, amit kapnának, ha az egész nyugdíjukat megkapnák, mint nyugdíjasok, tehát a levont nyugdijuk némi kis feleslegét kapják, mint ennek a hatalmas szervezetnek irányitói és vezetői. Méltóztassék ezeknek illetményeit kissé javitani. Ott van a rendőrség. Nem teszek különbséget székesfővárosi meg vidéki rendőrség között, hiszen mind a kettő állami. Mind a kettőnek működése előtt leveszem a kalapot, nem veszem le ellenben a kalapomat az előtt a lehetetlen nyomorúság előtt, amelyben a mindnyájunk életét és vagyonát őrző közrendőrök vannak, 80—100-120 pengőkkel, meg 10—12 pengős kis családi pótlékkal, hideg szobában, éhező gyerekekkel nem igen lehet ilyen rettentő nagy érdekeket jó lélekkel, bátran, biztonságosan ellátni. Hogy mégis ellátja az a rendőrség, azért veszem le előtte a kalapomat, De kötelessége az államnak, ennek a milliárdos költségvetéssel dolgozó magyar államnak, hogy legelső sorban a rendőrlegánységnek és a rendőrtisztikarnak lehetetlen helyzetén javítson. Nagyon örülök, hogy szerencsém van a mélyen t. minister urak közül a népjóléti és munkaügyi minister úrhoz, akinek megértő, magyar szívre, magyar lélekre valló különösen szociális politi-
