Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-129

Az országgyűlés hépviselöházának 129. sara csak egy nagy fegyvert forgathatunk a világ előtt: a kultúra nemes kardiát. Csak jól forgassuk, hogy ne essék rajta szégyenfolt és ne csorbuljon ki. És azért fáj nekem a numerus clausus törvénye, mert ez csorba a magyar kultúrának nemes kardján és súlyos fekete folt. (Ugy van! a baloldalon.) T. Képviselőház! Jaj a legyőzötteknek! Jaj a legyőzött kis nemzeteknek és ezek nem is számithatnak arra, hogy megértésre találnak azok résziéről, akik a maguk hatalmi gőgjétől eltelve a maguk érdekszférájának gőzkörében nem látják meg egy szegény, szenvedő kis nép fájdalmát és keservét. De ennek a nemzetnek óriási értéke ősi kulturereje, amely évszázadokon keresztül biztosított számára egy nagy történelmi feladatot. Ez a magyar nemzet, amely, mint a nyugati civilizációnak őre és bástyája, megvédte a kelet barbarizmusával szemben a nyugati keresztény kultúrát, ki fogja^ vivni a maga igazsáerát, ha a kultúrának és a műveltségnek kardját jól forgatja és azt a régi nemes szellemet, amely élt a lelkekben, ilyen csúnya, ilyen maradi, ilyen ostoba törvényekkel meg nem szentségteleniti. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloléalan.) Azt mondják azok, akik az eredeti törvényre esküsznek, akik fanatikus rajongói a numerus claususnak, hogy Magyarországot meg akarják védeni egy betolakodott fajtól. Milyen kicsinyes, milyen történelmileg meg nem alapozott kifogás ez, t. Ház! Ha arról beszélünk, hogy vájjon a zsidóság betolakodott faj-e, akkor tessék utánanézni a történelmi kutforrásoknak és azokból méltóztassék érveket szerezni. Ha " megnézem a zsidóságnak magyarországi történetét, — kötelességem megnézni, mert felvetették itt a zsidókérdést és én, mint keresztény, igazságot akarok tenni ebben a kérdésben azért, mert ha fáj a zsidóságnak a numerus clausus, nekem még jobban fáj, és ha bántja őt, engem még jobban bánt, mert bennem, a keresztényben a szégyenérzet ég, az erkölcsi kártétel szégyenérzete — ha megnézem a zsidóság múltját, azt látom, hogy már évszázadokkal a honfoglalás előtt zsidók éltek itt, hogy itt társadalmilag berendezkedtek, hogy nagy kultúrájuk volt. Az aquincumi ásatásoknál egy sirkövet találtak, egy Septimia Maria nevű zsidólány sirkövét, amely meg a pannonok idejéből származott. De továbbmenőleg. Árpáddal rengeteg zsidó jött be. Itt a zsidóság a honfoglaló magyarsággal a legbensőbb erkölcsi és gazdasági közösségben élt, annyira, hogy a tatárjárás előtt a pápa követe IV. Bélának panaszkodott, hogy igen sok keresztény tér át zsidó vallásra. 1234-ben történt ez az intervenció abban az irányban, hogy^ megakasszák ezt a folyamatot. Különösen érdekes történelmi megfigyelés, hogy a zsidóüldözés Magyarországon mindig nagy nemzeti katasztrófák után indult meg. Az első nagy nemzeti katasztrófa volt a tatárjárás. Ezután kiüldözték a zsidókat, igaz ugyan, hogy amikor IV. Béla rekonstruálni, ujjáépiteni akarta az országot, 1521-ben szabadalmi levelet adott ki a zsidók számára, visszahiván őket, r hogy segitsenek az ország f elépítésében. A második nagy nemzeti katasztrófa, a mohácsi vész után megint megindult a zsidóüldözés. — A harmadik rettenetes korszak a trianoni. Trianon szülte meg a numerus clausust, Trianon inditotta meg a zsidóüldözést. A zsidóknak magyarországi szerepe nem az a szégyenteljes szerep, amely indokolná ezt a felzúdulást, ezt a gyűlölséget és ezt az elfogultságot velük szemben. Amikor itt folyKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. IX. ülése 1928 február 16-án, csütörtökön. 79 ton azt hallom, hogy a magyar fajt akarják megvédeni a zsidóság ellen, akkor méltóztassanak megengedni nekem, hogy egy kissé csodálkozzam azon a történelmi tudományos alapismereten, amelyből ez a gondolat származik. Ha a fajiság kérdését vetem fel, — nem szivesen foglalkozom evvel a problémával, de hiszen ez a tengelye mindig a zsidókérdésnek — akkor meg kell kérdeznem önmagamtól és mindnyájunktól, akik magyaroknak valljuk magunkat, akik ugy tudjuk, hogy őseink is magyaroknak születtek, hogy vajon a mi magyar fajiságunk tiszta-e. Hiszen itt ezer éven át a népek inváziója öntötte el a Duna-medencéjét. Volt itt a különböző nemzetiségeknek egész tarka egyvelege, voltak itt zsidók, spanyolok, törökök, tatároik, csehek, franciák, németek, és amit akarunk. Ha a magyar nemesi családoknak hierarhiáját nézem, a. rasryogo magyar nemesi neveket, akkor kénytelen vagyok megállapítani, hogy igen sok magyar történelmi család idegen eredetű. Bocsásson meg az igen tisztelt kultuszminister ur, ha rámutatok arra, hogy a kultuszminister ur is tiroli származású, de a Bethlenek és Apaffyak is francia eredetűek, a Becze és Gergely testvérektől származnak. Tovább mehetek igy és kimutathatom, hogy legnagyobb nemzeti hőseink idegen származásúak. A Rákócziak, a cseh Bogát és Radvány nemzetségből származnak és nomen est omen, nagyon érdekes, hogy a fajvédelmi front élén vitézkedik garázda módon egy volt magyar királyi ministerel nök, tudós ember, egyetemi professzor, gróf Teleki Pál, aki, mondom, garázda módon vitézkedik ... Elnök: A képviselő urat (kénytelen vagyok rendreutasitani. Különben is kérem, méltóztassék a személyi vonatkozástól eltekinteni, amelyek a tárggyal semmiféle összefüggésben nincsenek. Méltóztassék a napirenden lévő tárgyhoz szólni. (Meskó Zoltán közbeszól.) Mesikó Zoltán képviselő urat az elnök enunciációjába való beleszólásért rendreutasitom. Pakots József: Nem akartam ezzel a megjelöléssel egyebet, mint alátámasztani egy történelmi tényt, mert igen tisztelt képviselőtársam, gróf Teleki Pál a bosnyák Garázdái-nemzetségből származik. Isry áll a faii kérdés minálunk. Ezek után kérdezem, hogy azok a tisztelt képviselőtársaim, akik e^ nagy történelmi nevek után, amely történelmi r nevek idegen származást takarnak, mint fajvédők a mas-yar faj megmentése érdekében szállnak sikra, az én tisztelt képviselőtársam Petrovácz, az én tisztelt képviselőtársam, a numerus clausus szülőarna Hal 1er István és a nagy fajvédő, Eckhardt Tibor, milyen joggal védiki meg a magyar fájt? Elnök: A képviselő urat már kértem, hogy ne méltóztassék személyeskedni, hanem mél; tóztassék a tárgynál maradni. A képviselő urat kétszer figyelmeztettem, a harmadik esetben kénytelen lennék a házszabályok értelmében a szót megvonni. Minden egyes képviselő urnák megvan a joga, hogy a tárgyhoz szóljon, ezt nincs joga a képviselő urnák kétségbevonni. Pakots József: T. Ház! Én azzal a tétellel szálltam vitába, és azt akartam történelmi adatokkal megcáfolni, hogy a faji kérdés eldöntheti-e Magyarországon a magyarság kérdését. Erről tehát nem lehet szó. Most arról van szó, hogy a zsidóság milyen arányban és milyen szerepet töltött be Magyarországon. Ennek vannak egyéb történelmi dokumen1 tumai is. Már 1050-ben, tehát a honfoglalás első 13