Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-129

Az országgyűlés képviselőházának 129. ülése 1928. évi február hó 16-án, csütörtökön, Zsitvay Tibor és Czettler Jenő jelnöklete alatt. Tárgyai elnöki "előterjesztések. — A tudományegyetemekre való beiratkozás szabályozásairól szóló 1920. évi XXV, te. módositásáról ^szóló törvényjavaslat tárgyalása. Felszólaltak : Kossalka János, Pakots József, Gaal Gaston, Malasits Géza. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesitóse. A kormány részéről jelen vannak : Herrmann Miksa, gr. Klebelsberg Kunó. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 30 perckor.) (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Gubicza Ferenc jegyző ur; a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Esztergályos János jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Petrovics György jegyző ur. Bemutatom a Háznak b, Podmaniczky Endre képviselő ur levelét, amelyben egészségéinek heiyreállitása céljából folyó hó 21-étől kezdődőleg két havi, — továbbá Graeffl Jenő képviselő ur levelét, melyben ugyancsak egészségének heiyreállitása céljából öt heti szabadságidő engedélyezését kéiri. Méltóztatnak a kért szabadságokat engedélyezni? (Igen!) A Ház a kért szabadságokat megadja. Bemutatom a ministerelnök ur átiratát, amelyben tudatja, hogy a kormányzó ur őfőméltósága folyó hó 13-án kelt magas elhatáíroj zásával Bud János pénzügyministernek folyó évi február hó 14. napjától 23. napjáig szabadságidőt engedélyezni s ennek tartamára a pénzügyministerium ideiglenes vezetésével Walko Lajos külügyministert megbizni méltóztatott. A bejelentést a Ház tudomásul veszi. Napirend szerint következik a numerus clausról szóló törvény módositására vonatkozó törvénvöavaslat (írom. 341, 464) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Kossalka János! Kossalka János: T. Ház! Azokban a felszólalásokban, amelyek előttem a baloldalról elhangzottak, állandóan azt a vádat hallottuk, hogy a numerus clausus-törvényében s zsidóság ellen irányuló ellenszenv jutott tulaj don képen kifejezésre, és amikoir ők kívánják, hogy ez a töirvény teljes egészében töröltessék, voltaképen annak a hangulatnak akarnak véget vetni, amely hangulat annakidején ezt a törvényt szülte. Avégből, hogy ennek az egyszerűnek látszó, egyszakaszos törvényjavaslatnak KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. IX. jelentősége kellőképen kidomborittassék, engedtesséik meg nekem, hogy egy kicsit mélyrehatóbban foglalkozzam a kérdéssel, azért, hogy világosan álljon előttünk ennek a törvényjavaslatnak nagy jelentősége, egyrészt társadalmunk egészséges fejlődése szempontjából, másrészt társadalmunk jövő békéjének biztosítása érdekében. Sokat hallottunk itt szabadságról beszélni. E vita során főleg a tanulási szabadság volt az, amelyről nagyon sokat beszéltek; pedig a szabadságnak minden emberi közösségben meg vannak a maga igen erős korlátai és meg is kell, hogy legyenek, mert ezek nélkül emberi közösség el nem gondolható. Minden államban a jogszabályok, törvények szabnak korlátokat az emberi cselekvéseknek, de ezek korántsem meritik ki az egyén szabadsága elé tornyosuló akadályokat, mert tudjuk, hogy a társadalom rendjében erkölcsi renddel is találkozunk. Amikor erről is beszélek, nem értem ez alatt csupán azt, amit mi jó vagy rossz erkölcs alatt érteni szoktunk, hanem tágabban értelmezem ezt a fogalmat, amely felöleli mindazt, amit családi vagy nemzeti hagyománynak, társadalmi szokásnak, életfelfogásnak vagy, mondjuk, társadalmi előítéletnek szoktak nevezni. Akármelyiké ezeknek a tényezőknek, kétséget kizáró módon rányomja bélyegét minden ember egyéniségére és sok életpályának útját determinálják ezek a tágabban értelmezett erkölcsi rendbe tartozó erők. Azt mondhatnám tehát, hogy minden egyénnek a szabadságát igenis korlátozni kell, és ezt korlátozza a társadalom rendje, az erkölcsi és jogi rend. A társadalomnak ez a rendje azonban csak akkor fejtheti ki a maga üdvös hatását, ha ez a rend a nemzet egészének szükségleteiből, érdekeiből, talajából nő ki. Kétségtelen dolog ugyanis, hogy a társadalmi rend kialakítása munkájában nem a nemzet egyeteme, — vagy legalább is nem egyenlően a nemzet egyeteme — veszi ki a maga részét, hanem ezt a rendet tulajdonképen egy kis vezető réteg alakitja ki, az a vezető réteg, amely azokból áll, akik vezető pozíciót foglalnak el a közéletben. Ha ez a vezető réteg átárzi a maga jelentőségét, hivatását, és ha ezt nem az önzés szelleme vezeti, hanem a kijz érdekének gondo-