Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-128

Az országgyűlés képviselőházának 12i bántapolcsányi egyház helyzetét ezek illusztrálják (olvassa): »A tanítói nyugdíjhátralékot eddig képtelenek voltunk fizetni, mivel csak kölcsönből tudnánk fizetni, erre a célra pedig kölcsönünk nincs.« Az 1925. évi költségvetés mérlege szerint a szükséglet 17.000 pengő, a fedezet 1000 pengő. A szükséglet tehát a fedezetnek tizenhétszer ese. — Komjáti községnek 300%-os a pótadója, Szinpetrinek pedig 200%-os. — A sajókápolnai egyház hivatalos jelentésében azt mondja: »A sok teher miatt 50 kitérés van az egyházból.« T. Képviselőház! Ezeket az adatokat megdöbbentőnek tartom, pedig ezek hivatalos jelentések. A tanitói járulék kérdését mindazonáltal feltétlenül meg kell oldani. Hiszen tulajdonképen a népoktatás állami feladat volna. Ezek a felekezeti iskolák, tulajdonképen községi iskolák, mert ezekben a községbeli összes gyermekeket felekezeti különbség nélkül iskolázzák. Méltányos volna tehát, hogy a politikai község vállalja át ezt a terhet. (Jánossy Gábor: Kötelezve is van rá!) Nagyon sok község el is vállalta ezt azonban a vármegye, illetőleg a belügyministerium törli a költségvetésből ezeket a tételeket (Jánossy Gábor: Ez a baj!) azon a címen, hogy 50%-nál több községi pótadó nem lehet. Ezért nem engedélyezi. így azután igen különös dolgok jönnek létre. Hogy milyen ellentétek vannak, — nézetem szerint határozottan a törvénybe vetett tiszteletet renditik meg az ilyen ellentétek — arra vonatkozólag felemlítem, hogy például a kultuszminister ur a múlt évben 56.507. szám alatt a tomori egyházra elrendelte, hogy a tanitó fizetésében beálló különbséget tekintettel arra, hogy az egyes birtokok más vallásúak tulajdonába mentek át, a politikai községnek kell megfizetnie, minthogy a községben más felekezetűek is vannak. Erre a vármegye közigazgatási bizottsága 1273/1927. szám alatt elrendelte, hogy igenis nem fizetheti a község ezt a különbséget, tekintettel a községi nagy pótadóra. Itt tehát két rendelet áll egymással szemben; egyik a kultuszminister uré, a másik a belügyminister uré. Ebben a kérdésben feltétlenül rendet kell teremteni, mert ez tekintélyromboláslioz vezet, minthogy nem tudják, hogy melyik rendeletet hajtsák végre. (Jánossy Gábor: Jókor mondod, most egy kézben van a két ministerium vezetése! — Derültség.) A kultuszminister ur, aki a magyar népoktatásnak igazán a leglelkesebb és leghivatottabb apostola és vezetője, azt a gondolatot képviselte, hogy tisztán a politikai község viselje ezt a terhet, úgyannyira, hogy fel is hatalmazott engem, hogy ezt az egyházak tudomására hozzam, ugy látszik azonban, hogy előre nem látható akadályok jöttek közbe, amelyek lehetetlenné tették a rendelet végrehajtását, pedig ezen egyszer már vagy igy vagy más módon, de sürgősen segiteni kell, (Ugy van! Ugy van!) mert ütött a tizenkettedik óra, a hur tovább nem feszíthető, az egyházak az örvény szélén kétségbeesve várják a segítséget. Pedig az egyházak azt a segítséget, amelyet az állam nyújt, két kézzel adják vissza kultúrában, és nemzetfentartó erőkben, (Ugy van! Ugy van! a .jobboldalon.) és csak ezek az erősségek, csak ezek az erkölcsök egyedüli gátjai a szélső nemzetromboló radikális irányzatoknak, a vörös világforradalomra törekvő bolsevizmusnak. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) T. Ház! ezekből az eszmékből, ezekből az irányzatokból kaptunk már elég keserves ízelítőt. Ezek az irányzatok csavarták ki a hős magyar katona kezéből a fegyvert, és tették KÉPVISELÖHÁZ;I NAPLÓ. IX. . ülése 1928 február 15-én, szerdán. 67 védtelenekké a szent határokat. Ezek az irányzatok... (Farkas István: Még mindig itt tart?) Igen, mert minden baj innét ered. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Zaj a szélsőbalodalon. — Elnök csenget.) Ezek az irányzatok eredményezték igenis, (Farkas István: IV. Károly király tette le először a fegyvert!) az őszirózsás forradalomnak csúfolt patkánylázadást, ezek hozták később a vörös rémuralmat és végül Trianont. (Ugy van! Taps jobbfelől. — Krisztián Imre: Ugy van, minden baj kútforrása! — Egy hang jobbfelől: Est nem lehet letagadni! — Farkas István: Az önök tehetetlensége és gyávasága hozta! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Felkiáltások jobbfelől: Ezt nem lehet letagadni! — Kabók Lajos: Bethlen volt a székely nemzeti tanács elnöke! — Folytonos zaj.) Csendet kérek! Farkasfalvi Farkas Géza; Teljes bizalommal várom a minister ur válaszát. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Elnök: A minister ur kivan nyilatkozni. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: T. Ház! Teljes tudatában vagyok annak, hogy itt egy rendkivül nehéz és nagy horderejű kérdésről van szó, amely nem szorítkozik pusztán Budapestre, hanem úgyszólván visszatér az ország minden községébe és minél kisebb az a község, az az eklézsia vagy plébánia, annál nagyobb súllyal érezteti a nyomását a gyengébb adófizetők vállára. (Ugy van! jobbfelől.) Méltóztatnak a kultusztárca budgetjéből látni, hogy az állami tanitószemélyzet nyugdíja is igen nagy és természetesen rendkívül súlyos az a nyugdíjteher is, amely a nem állami tanszemélyzet, tehát tanítónők, óvónők és tanárok révén hárul részben az államra, részben, más formákban a községi vagy pedig felekezeti adófizetőkre. Ez a rendkivül nagy nyugdíjteher Trianonnak következménye, (Ugy van! jobbfelől.) mert az ország kétharmad részét elvesztvén, különösen az első időkben a néptanítók és a tanárok nagy számban jöttek át csonka Magyarországba, ugy hogy ez a harmadrésznyi ország kénytelen a történelmi Magyarország tanitói és tanári karának nagy részét eltartani. (Ugy van! jobbfelől.) Ez okozza a terhek rendkívüli nagyságát. Hiszen a nem állami nyugdíjintézetben, ahol tanárok és tanítók egyaránt vannak, 3251 nyugdíjas, 2900 családtag, 2555 özvegy, 1327 árva el látásáról kell gondoskodni, ami évente 13,852.000 pengő terhet hárít az adófizető közönségre. Már most ebből az iskolafentartók 3,014.000 pengőt viselnek, az elemi iskolákra, amelyekről itt elsősorban szó van, 2,315.000 pengő kerül és ebből a felekezetekre 1,687.000 pengő; évente tehát 1,687.000 pengő az, amit nyugdíjjárulék címén a felekezeti adófizetőknek elő kell teremteniök. A terheknek 78'7%-át az állam viseli és 21-3% az, ami a felekezetekre és a községekre hárul, ahol polgári községi iskola van. Ugy látszanék ezekből az adatokból, hogy a terheknek négyötöd részét már is az állam viseli, de ha megnézzük azt, hogy 2,372.000 pengő hátralék van, ez maga mutatja egészen világosan, hogy a mai rendszer nem megfelelő, (Ugy van! jobbfelől.) hogy különösen a kis plébániák és a kis eklézsiák, kis egyházközségek képtelenek ennek a tehernek elviselésére. (Ugy van! Taps jobbfelől.) Hasztalanul tartjuk fenn tehát a mai rendszert, mert mi lesz az eredmény? Az, hogy mivel a nyugdíjintézet csődbe nem mehet, meg kell fizetni ezeket 11