Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-127

36 Az országgyűlés képviselőházának 1 kulásában már mint realitás mutatkozik és ütközik ki a hideg, élettelen numerus«. Azzal fejezem be ezt a nyilatkozatomat, ! hogy »Ezért fog eljutni Magyarországöii a magyar nemzet minden erélye és liberalitása mellett is a zsidó kérdés odáig, hogy politikai kérdéssé válik, ha a nemzeti élet vitalitása nem csökken meg és ha folytatódik a magyar földön a zsiuóságnak olymérvü térhóditása, amilyent az utolsó 50 esztendő feltüntet.« Méltóztattak meglátni, hogy ebben előrelátás, ebben olyan megalapítás volt, ami teljesen beigazolódott. Ugyancsak láthattuk, hogy mikor ezek a dinamikai erők a statikai erőkből kiemelkedtek és hatni kezdtek, olyan nagy emberek, olyan magyar kannibálok, mint Prohászka Ottokár, odaálltak a keresztény politika mellé és azt hirdették, amit én most mondok. Akkor Vázsonyi Viimos volt t. képviselőtársam és igazságügyminister, Prohászka Ottokárnak »Pro re Christiana« című cikkért és politikai akciójáért az »Egyenlőség«-ben őt számon kérte és azt mondta, hogy »elég volt!« Vázsonyi érdemeit nem akarom más téren kisebbíteni, de itt elkiáltotta a nagy »elég voltot« és Prohászka Ottokár az újságokban a következő számban azt irta: »Elég volt-e« címen, hogy »én nem voltam és nem leszek igazságügyminister, de az igazságnak szerény szolgája és harcosa vagyok, és akarok lenni totovábbra«. »Mindenesetre megdöbbentő, hogy az ország volt igazságügy minis tere csak épen annyira ismeri az ország közhangulatát, hogy amikor antiszemitizmusról, zsidókérdésről esik szó akkor ő csak hajszára és felekezetieskedésre gondol és nem mond neki semmi mást a szenvedő magyarság lelke. Különben teljes félreismerése a helyzetnek — folytatja Prohászka, — hogy itt antiszemitizmusról vádaskodnak. Antiszemita szervezést itt senki sem csinált. Hanem igenis, osinálódik itt valami, amit a zsidók hajszának, uszításnak, felekezetieskedésnek és antiszemitizmusnak hivnak. Mondjuk meg egyszer világosan hogy mi is az antiszemitizmus, amiért vádolnak, mondjuk meg, a vallásosság és szeretet szolgálatában, a magyarság érdekében«. És három pontban összegezi ezt a programmot (olvassa): »Az első, hogy meg akarjuk akadályozni a keresztény társadalom letörését; második, hogy meg akarjuk akadályozni Magyarország elzsidósodását; harmadik, hogy rá akarjuk segiteni a jóakaratú és nemzeti érzésű zsidóságot a nemzeti keresztény társadalommal való összeforrásra. Mi jogon — kérdezi a püspök — nevezik ezt a programmot antiszemitizmusnak? Ez nem antiszemitizmus, ez Hungarizmus. (Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Majd igy folytatja (olvassa): »A hungarizmus alatt a keresztény magyarság védelmének szervezésének munkáját értem. A magyar népet, a falvak, a magyar vidékek gazdálkodó ezreit is meg kell szervezni, talpra kell állitani mint a munkásokat, vagy bármely más osztályt, mely a maga ér— dekeinek védelmére gazdasági alapon szervezkedett. A falusi apátiából, senyvedésből fel kell rázni az embereket. Az intelligenciát, a középosztályt hasonlólag az élet feltételeihez kell segiteni. A keresztény ifjúságot nevelni, s őt a megillető pályához juttatni: ez a kérdések kérr dése«. Ezért történhetett meg az, hogy olyan liberális államférfiú, hogy ne csak Prohászkára hivatkozzam — mint Andrássy Gyula gróf is, 1920-ban ezt irta (olvassa): »A régi liberális politikát nem lehet folytatni, mert a kísérlet — ezt be kell ismernünk — nem vált be, mert I 27. ülése 1928 február 14-én, kedden. ártan'á az ilyen politika magának a zsidóságnak is. A tett tapasztalatok után azt sem lehet tűrni, hogy a zsidóság a gazdasági élet bizonyos ágaiban azt a hatalmi poziciót birja, azt a monopóliumot megtartsa, amelyet eddig zavartalanul és föltétlenül élvezett. Minden hazafiasán érző és a helyzetet ismerő zsidónak evvel meg kell barátkoznia és meg kell tudni békülnie. A zsidó befolyás uj megszilárdítása, a régi állapot helyreállítása kifelé is ártana poziciónknak, mert már közel voltunk ahhoz, hogy a magyart és zsidót összetévesszék a külföldön. Mikor fiatalabb koromban azt reméltem, hogy a zsidókérdést az igazságos, egyenlő bánásmód fogja megoldhatni, akkor talán csalatkoztam, de e csalódásért nincs okom magamat szégyenleni. Egy mainál nagyobb generációval és sok nagy férfival osztott tévedésemben nem volt semmi, amit resteim kellett.« Ilyen nyilatkozatok Ihosfszu politikai pályát megfutott politikusok részéről bevilágíthatnak abba a háttérbe, amely ezen egy szakakaszos törvényjavaslat mögött van. (Zaj a szélsőbáloldalon.) És higyjék el, ha a zsidóság nem a szupremáeiára törekszik, és nem akar a társadalom, a nemzet életében túlsúlyt biztosítani magáinak, akkor meg fogjuk egymást érteni. Ezek után — hogy ne nyújtsam beszédemet (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon és a középen.) •jr csak azt akarom, még mondani, hogy amit én itt mondok, azt politikai programmkép harminc év óta hirdetem. (Propper Sándor: 1918-ban is?) Igen, 1918-ban is! (Propper Síndor: Batthyány Tivadar mást mond!) Én mindig keresztény demokrata politikát hirdettem, és volt idő. amikor ez a demokrata politika a centrum politikája volt. Harminc esztendő óta, amióta a néppárt megalakult, — különben is csak közkatonája voltam — ezt vallottam, mert láttam ezt a processzust, mert meg akartam védeni a nemzetnek, a nemzet társadalmának igazán keresztény jellegét. És hogy például a házasságjogban is mennyire igaz volt a mi álláspontunk, mutatja az. hogy mindenki látja az elválások folytán beállott nagy erkölcsi posványt, a társadalom szétpfvrlódását, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalán és a középen.) amelyen a végén még most sem fog segiteni, csak az, ha az állam is vissza fog térni a szigorúbb házassági jogra. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Mi ugyanazt a programmot hoztuk be az 1920-iki nemzetgyűlésbe és ugyanannak a programmnak szellemében hoztuk meg az 1920. évi XXV. tcikket És én nagyon csodálkoznék azon, ha e Képviselőház többségéneik, amely szintén kereszténypártinak mondja magát, (Felkiáltások a jobboldalon: Az is!) ezt magyarázni kellene. Nem azt mondom, hogy csak mondják, de hogy ez a neve is. (Malasits Géza: Désivel mi van? Az is kereszténypárti?) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Tury Béla: Mindezek után pedig azt mondom, hogy igenis hajlandó lettem volna a numerus clausus módositásába elvileg belemenni, és az elvi álláspontomról kifejtett okoknál fogva., hogy a külpolitikai okokat és itthoni panaszokat honorálom, a módosítás elől elvben nem zárkóztam volna el. Hogy mégsem fogadom el a kormány részéről benyújtott módosítást, annak oka az, hogy azt látom, hogy az általam jogilag védhető és az egész kérdést egyszerűen elintézhető módus helyett egy komplikált módussal jön. Ha hozott volna néhány normát, az ellen még